Berto49

„A dán lány” tematikája amerikai feldolgozásban. A transzneműség komoly problémája az adott egyénnek, de ugyanilyen problematikus a környezete számára. Nagyon nehéz lehet az évtizedeken át férfinak vélt egyént egyik napról a másikra nőként viszontlátni. Így történt ebben a filmben is, a mindenben példás két gyermekes családapa úgy érezte, hogy a szelleme férfitestbe van börtönözve, az igazi nemi identitása: nő. Volt elég akaratereje és elszántsága, hogy szakítson a számára idegennek vélt testtel és hosszas kezelések és műtét után végre nőnek érezhette magát. Roy, illetve Ruth bátor tettét a felesége, Irma (Jessica Lange remek alakításában) először megrökönyödéssel, később elismerésre méltó m... több»

Kedvelem Stellan Skarsgård filmbéli szerepléseit, ebben sem csalódtam. Eléggé fekete komédia, a felesége szeretőjét lelövő férj 12 év után szabadul a börtönből. Bosszút akar állni azon, aki lebuktatta, de aztán másként alakulnak a dolgok. Tapadnak rá a nők, ő meg lelkiismeretesen teljesíti a kívánságaikat. Zakkant mellékszereplők egész sora tűnik fel a filmben, pl. Rolf, a „hülye”, Sven, aki alkalmazza autószerelőként, vagy az a nyanya, aki a vacsorák ellenértékét természetben hajtja be. Egyszeri nézésre egész jó szórakozás volt.

Ki tudja hányadszor néztem már meg, de ennek ellenére nagyszerű élmény volt. Amit ez a két színésznő (Kathy Bates és Jennifer Jason Leigh) alakít, az a színjátszás magasiskolája! A rendező Taylor Hackford nevét eddig nem is ismertem, de ez az adaptáció benne van a top 3-ban, ami a King írásából készült filmeket illeti, méltó társa a Ragyogás-nak, és A remény rabjai-nak. Egyszer azért néztem újra, mert David Strathairn alakítására voltam kíváncsi, ő játszotta a részeges, saját lányát molesztáló apát. Most pedig felfedeztem Mr. Celofánt (John C. Reilly) egy Frank nevű rendőr epizódszerepében. Nagyon jó volt a megszállott (86-ból 85 felderített gyilkossági ügy!) nyomozó alakítója: Christopher P... több»

Az egyik kedvencem ez a film. A két főszereplő – sokat játszottak együtt – tökéletes alakítást nyújt, Marcellot pedig már nagyon-nagyon régen szeretem. A történet mellett a történelmi hűség is az egyik erénye a filmnek, megmutatja, hogy a németek mellett az olaszokat is sikerült fanatizálni. A Führer sokat átvett a Duce allűrjeiből, mai szemmel azon lehet csodálkozni, hogy két ilyen emberszabású majom (bocs’ majmok!) mire volt képes.

Furcsa, erőteljesen társadalomkritikus film William H. Macy (furcsa, karakterisztikus fejével a tipíkus amerikai állampolgárt testesíti meg, a Fargoban is nagyot alakított, jelőlték is az Oscar-ra, de nem kapta meg) parádés főszereplésével. Ahogy többeknek, nekem is az Összeomlás jutott róla eszembe, bár ebben a filmben néha az irónia is szerepet kap. A főhőssel nem lehet azonosulni, de azért néha tényleg szükségét érzi az ember, hogy kitörjön a társadalom szűk ketrecéből.

Ladislav Fukstól , a rejtőzködőtől eddig semmit sem olvastam, jó író lehet. Ez az 1968-as film zseniális! A képi világa, a vágásai, a szereplők mind-mind felveszi a versenyt a korabeli modern nyugati művészfilmekkel. Jurij Herz e munkája alapján fantasztikus rendező volt. Újra ugyan nem nézném meg, mert túlságosan morbid és horrorisztikus, nem lehet rajta mosolyogni, ez véresen valódi rémség. Meg kell említeni Rudolf Hrušinský ördögi játékát, amelyhez Gálvölgyi János szinkronja remekül illik.

Furcsa egyvelege a drámának, kémfilmnek és a vígjátéknak. A prímet természetesen a harmincas és negyvenes évek férfisztár ikonja, Humphrey Bogart viszi. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha a rendező egy filmműfajt választ, mert ez a keverék nem áll össze egységes egésszé. Meg kell említeni még két szereplőt is; Conrad Veidt (Dr. Caligari, The man who laughs, Casablanca, hogy csak a leghíresebb filmjeit említsem) és Peter Lorre (Löwenstein László, Rózsahegyi Kálmánnal ellentétben ő igazi rózsahegyi, hiszen ott született. Egyik leghíresebb filmje az M – Egy város keresi a gyilkost, már ebben is, ahogy életében oly sokszor őrültet, gazembert, egzotikus figurát alakított. Megrögzött morfinista ... több»

Igazán megérdemelné ez a film, hogy restaurálással javítsanak a kópia minőségén, mert ez a DVD-rip rettenetesen homályos, szinte élvezhetetlen. Valószínűleg van is javított változata. A fiatal Gabin nagyon jó, Arletty meg igazi szenzáció, mert ’39-ből ilyen, mai szemmel is tündöklő, modern szépséget még nem láttam. Igaz modellkedett is, közel száz évig élt (94 éves korában halt meg), de 1963-ban egy baleset következtében majdnem teljesen megvakult. A második világháború idején német tisztviselő szeretője volt, ezért börtönbe is csukták. Mindegy, megbűnhődött a hazaárulásáért, de a film készítése idején nagyon szép volt és még játszani is tudott.

Biopic Omar Sy és James Thiérrée, (Chaplin unokája, Victoria nevű lányának a fia) főszereplésével. Raphael Padilla az első színesbőrű bohóc volt, aki a sikerei csúcsán színészi babérokra tört, az Othellóval próbálkozott, de a XX. század első évtizede rasszizmussal átitatva még nem volt felkészülve színes színészekre. 1917 novemberében tüdőbajban halt meg, a fehér élettársa, korábban egy orvos felesége a nyomor közepette hűségesen ápolta. Mindkét színész tudása maximumát nyújtotta, a bohócszámok azonban számomra nem voltak nevetségesek, de mozgáskultúrájuk fantasztikus. A végére meglehetősen érzelgőssé vált a film, a színészi teljesítményeket értékeltem. Érdekességként látható a film végén a... több»

Még mai szemmel is élvezhető mozi, ha a készítés évét (1958, vagy ’59) nézzük, mert ugye akkor a gaz kapitalisták kémjei mindenre képesek voltak. Azért nézhető mai is, mert többek között Kálmán György, Ráday Imre, Psota Irén játékát csak a filmek tudják már felidézni. Psota (Sebes Maca) „Én mellettem elaludni nem lehet” című dala örökérvényű azzal a poénnal, hogy a saját apja elalszik (persze a rivális énekesnőnek szánt altató hatása miatt, amit az korabeli nagy kedvencem: Rozsos István tett a kávéscsészébe.) Eredetileg 9-10 éves koromban moziban láttam, a dal és az előadása maradt meg bennem, meg a pisztoly formájú öngyújtó. Sem akkor, sem most nem tetszett a Házy Erzsébet, valamiért nem zs... több»

A bécsi születésű, négyszeres Oscar-díjas rendező, Fred Zinnemann, aki a holokauszt idején vesztette el a szüleit, 1944-es filmje Anna Seghers regénye alapján. Spencer Tracy – itt K. Hepburn nélkül – első(?) igazán sikeres filmje és nagyon jó az alakítása. Eléggé naív történet, Anna Seghers tollából, méltó egy hithű kommunista írónőhöz (egy magyar, Radványi László volt a férje), aki 1947-ben az emigrációból természetesen az NDK-ba települt vissza. Ennek ellenére jó film, erősíti az emberi jóság jelenlétét még az uralkodó náci rémuralom idején is. Kár, hogy nem az elsőként készített szinkronnal volt meg a film, mert Bálint András szinte suttogós narrációja helyett Kálmán György hangját hallh... több»

Zilahy rendezőként is próbálkozott, de szerintem maradt volna az írásnál, mert nem sok tehetsége volt a filmhez. Igaz, a látott kópiát nagyon megviselték az évek, sok részlet kimaradt belőle, a cirillbetűs felirat sokszor a fél képernyőt lefoglalta. Bajor Gizi szereplése az egyetlen értéke a filmnek, bár ő meg a színpadon élt igazán, itt nem sok mindent villantott fel a tehetségéből. Karády is játszott benne, vampot alakított, jól állt neki. Könnyen felejthető film.

Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt nagyon jó, hogy Snowden leleplezte azt a piszkos „játék”-ot, amit az USA művel az egész világgal szemben. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy ilyen megfigyelés/ellenőrzés csak az amerikai fél részéről történik, a fejlett világ hírszerzése mind mind ezt műveli. Másrészt pedig nyugodtan lehet árulónak hinni és a lehető legkeményebb büntetést kiróni rá, hiszen olyan titkokat fedett fel amelyekből akár csak egy is hazaárulásnak tekinthető. Amikor elvállalta az állásokat a különböző hírszerző szolgálatoknál biztos, hogy esküt kellett tennie a titoktartásra, amit nyilvánvaló módon megszegett. Az biztos, hogy elgondolkodtató film, a „kéml... több»

Csalódtam ebben a filmben, a rendezőtől sokkal jobbat vártam, hiszen Verneuil olyan filmeket csinált, mint „A szicíliaiak klánja”, vagy „Két nap az élet”. Témájában egy kicsit hasonlít a „Félelem béré”-hez, amennyiben itt is állandóan robosztus teherautóval hánykolódnak, de nem Közép-Amerikában, hanem Afrikában. Már az is furcsa, hogy 1964-ben fekete-fehérben forgatták, mert szerintem az egyetlen élvezhető momentum a sivatagi táj lett volna, színesben. Bebel, állandóan szivarkával a szájában nem túl sokat nyújtott, Lino Ventura pedig nem a kedvencem, bár őt is láttam már ragyogóan játszani. a harmadik főhős, Reginald Kernan eléggé hasonlít Peter von Eyck-re, ez is azt támasztja alá, hogy a ... több»

2016-ban ez volt a 300. film, amit megnéztem. Nem tudom a 300 milyen szám, de ennek a biopicnek a főhőse, Ramanujan biztos tudott volna róla számos érdekességet, mert minden pozitív szám jóbarátja volt, ahogy a filmben Littlewood mondta. Készséggel elhiszem, hogy csodás és nagyhatású matematikus volt, de számomra a felfedezései tamil nyelven vannak. Azért nem kínaiul, mert eredetileg tamil volt az anyanyelve. Neve egyébként azt jelenti: „Ráma fiatalabb testvére”. Zseni volt, ha nem hal meg 32 évesen, biztos, hogy megkapja a Nobel-díjat. A film a megszokott biopic-es sablonokból építkezik, különösebben nem tetszett, de egynek elment. Viszont jók voltak a színészek; a főhőst alakító Dev Patel,... több»

!SPOILER! Nekem nem tetszett a film, egyébként a westernektől kiráz a hideg, akkor is, ha neowestern. Nincs egyetlen szerethető szereplője sem. A testvérpárt ránézésre életfogytiglanra kellett volna ítélni, az egyik pedig még a saját apját is megölte. Bankrablásokkal szerzik vissza az eljelzálogosított farm tulajdonjogát. Szerencsére az egyiket a vén trotty ranger megöli, de a másik vígan éli tovább a világát. Különösen idegesített Jeff Bridges nyugdíjba készülő ranger alakítása, ahogy állandóan pikírt megjegyzéseket tett indián társára, csodálom, hogy ő mindezt fapofával fogadta és még csak nem is küldte el a jó büdös francba. Én egy percig sem maradtam volna mellette. Szegényt le is lőtték... több»

Sokkal többet vártam ettől a Dahl írásból készült öregek otthonában egészen biztosan sikerfilmnek számító vígjáték(?)tól. A nyolcvanas éveihez közelítő Hoffman még elmegy (Tahi-Tóth szinkronjával), de Judi Dench (akit a Bond filmekben utáltam meg) elviselhetetlen. Ilyen vénasszonyt szerepeltetni, akármennyire is nagyszerű színésznő, merénylet a nézők ellen. Dench magyar hangja, Hámori Ildikó számomra többnyire érthetetlen volt, ugyanez vonatkozik az értelmileg visszamaradt narrátor, Elek Ferenc hangjára is. Egyébként eredetileg TV-film. Oda is való, valamelyik ótvar kereskedelmi csatornára.

Egy remek novella alapján kaptam kedvet erre az 1941-ben bemutatott Ráthonyi Ákos filmre, de számomra hatalmas próbatételnek bizonyult a végignézése. Hunyady Sándor ügyes író volt, egy-egy témát több műfajban is feldolgozott, ebből például színdarabot is írt, amelyben felhasználta a novella és a „Téli sport” (Mihályfi Imre készített belőle 1974-ben TV-filmet, Esztergályos Cili nagyon jó benne, természetesen csak a NAVA-ban hozzáférhető) c. kisregényének motívumait. A film azonban mai szemmel szörnyű! Tolnay még elmegy, de Turay Ida és Rajnay Gábor elviselhetetlen. A Galyatetőn forgatott film rossz álmaimban se jöjjön elő! Édelgő, szirupos katyvasz amelybe Mály Gerő próbál becsempészni egy ki... több»