Berto49

Joel Edgerton bamba ábrázatát nehéz volt elviselni, viszont Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság, Gyönyörű mocsokságok) remekül játszotta a transzvesztita Lola/Simon szerepét. Meg kell hagyni, hogy igen jó színész. Nehéz elképzelni, hogy ez megtörtént események alapján került mozivászonra, inkább az a valószínű, hogy a rendező titokban cipőfetisiszta.

Nem érdemes német vígjátékot nézni, mert teljesen az amerikai modellt követik. Ez a film, teljes mértékben humortalan, hiszen csak gügye szereplői vannak, kivéve a vadászgörényt, „aki” megérezve a méz illatát rácuppant Felix zacskójára és úgy kellett leoperálni róla. Egyetlen pozitívuma, hogy Münchent és környékét szép képekben mutatja be. Nevetséges, hogy a rendezőt, aki egyben a főszereplő is (Matthias Schweighöfer) jelölték a Best German actor díjra, hogy miért az számomra örök rejtély marad, mert nekem rém ellenszenves volt.

Retró mozizás. Ennek a filmnek az orvos-író, Robin Cook a szerzője, a rendezője pedig Crichton. Nagy szám volt a hetvenes évek végén, emlékszem a Margitszigeten, a Vörösmarty Kertmoziban láttam és nagyon rémisztő volt a sok lebegő kómás, valamint a nylonba csomagolt boncolásra váró felakasztott hulla. Akkoriban még teljesen újszerű volt az ilyen látvány, a nézőket a horrorfilmektől Aczél elvtárs megvédte. A kanadai születésű G. Bujold jól alakította a rémisztő titkokat feltáró doktornőt, a fiatal M. Douglas pedig előttem teljesen ismeretlen volt, ahogy utánanéztem ez volt az első jelentősebb filmje. Most, hogy újranéztem, jogos az értékelésem, izgalmas, leköti a néző figyelmét, de nem zseni... több»

Teljesen új arcát mutatta Kevin Spacey ebben a biopic/musical egyvelegben, rengeteget énekelt és táncolt, sőt ő is rendezte. Csak sajnos az a baj, hogy akiről szól a film szinte teljesen ismeretlen és érdektelen számomra, hiszen Bobby Darin nálam sötét ló volt, és a film után sem lesz a kedvencem. Frank Sinatra volt a példakép, de hozzá képest a fasorba sem volt, legalábbis szerintem. 37 éves korában szívbetegségben halt meg, elég furcsa családi körülmények között nevelkedett, amit még külön megnehezített a szívét tönkretevő gyerekkori betegség is. Swing, rock és a végén folk stílusú dalokat énekelt, de játszott filmekben is. Az értékelésem K. S. sokoldalú tehetségének szól, meg az egyik ked... több»

Ingyen mozijegyet nyertem egy filmes oldaltól, (be is írom a nevét: mafab.hu, ezúton is köszönöm!) és a nyeremény felhasználhatósága kötve volt egy adott mozilánchoz, viszont ott csak ezt az egy filmet játszották, amit nézhetőnek ítéltem. Szerencsére pénzt nem adtam érte, így igaz az a mondás, hogy „olcsó húsnak híg a leve”. Hozzáteszem, hogy nem utálom a musicaleket, pl. kedvencem a Kabaré, meg a Chicago, de a negyvenes évek amerikai látványos revüfilmjeit is kedvelem, főleg ha Fred Astaire, Ginger Rogers, Gene Kelly énekel és ropja a táncot. Nekem eleve gyanús volt a Golden Globe díjözön, részint azért, mert a mostanában díjazott filmek általában nálam nem nyerők, másrészt pedig a rendező ... több»

Erősen öregszik Amelie! Ezt szűrtem le az időtöltésként végigszenvedett filmből. Banális történet, happy enddel. A franciáknak nincs egy igazán jóképű férfiszínészük?! Az ebben a filmben szereplő Sami Bouajila egy berber nagyapával büszkélkedhet, az európai szempontból különös (és még finoman fogalmaztam) faji jelleg erősen látható. Színészként meg nem volt alkalma túl sokat mutatni.

Akár volt, akár nem a wannsee-i konferencia, amit a németek a zsidókkal tettek az a genocidium tipikus esete. Lehet vitatkozni arról, hogy hány millió embert érintett, de egy is sok! Az a hihetetlen, ördögi cinizmus amivel Heydrich előadja a konferencia tárgyát, vagyis a zsidókérdés végső megoldását (ENDLÖSUNG) elborzasztó. A rohadék Heydrichet Csehországban két cseh kézigránáttal megölte, de egy egész falu, Lidice (1357 halálraítélt férfi és nő, az egész falu lerombolása, az élők deportálása) fizetett a merényletért. Az HBO-os film egy állítólagos jegyzőkönyv alapján készült, amelynek hitelességét sokan vitatják. Viszont az 5-6 millió emberi lény kiirtása megmásithatatlan tény! A színészek ... több»

Risi 1960-ban forgatott filmje, amelyet a zseniális Vittorio Gassman visz el a hátán. Nem születik minden nap ilyen originális tehetség. Szinte lubickolt a szerepek tömkelegében. Csankó Zoltán szinkronja majdnem felért a színészlegenda alakításához. Egy fantasztikus szélhámos trükkjeit követhetjük nyomon és még az utolsó jelenet is egy csavaros meglepetéssel szolgált. Nagyszerű vígjáték, egyetlen szubjektív megjegyzés: néha nagyon zavart az olasz filmek rettenetes szóözöne, amit derekasan hozott a szinkron.

Ez egy családi film?! Inkább egy nézhetetlen blődség iszonyatos színészekkel (bocsánat Szacsvay László, rá nem vonatkozik a jelző!) és aranyos németjuhász kutyákkal, „akiknek” semmi közük nincs az igazi Mancshoz! Igazi TV2-es színvonaltalanság, nézőhülyítés. A filmnek nincs stílusa, az animációs betétek borzalmasak. Egyáltalában mi volt a céljuk és az értelmük? Csak sajnálni tudom azokat a nézőket, akiknek ez a film tetszett, a gyerekek sem kivételek, talán az óvodásoknak azért megbocsátható, őket még a mozgóképek lekötik. Kb. 20-25 perc volt hátra, de tovább nem gyötörtem magam a nézésével.

Radványi Géza (Márai testvére) 1953-ban Franciaországban rendezett filmje. Eddig nem értettem, hogy Michel Simont miért tartották olyan nagy művésznek, de most ez a film bebizonyította a fantasztikus tehetségét. Külseje láttán nem gondolhatnánk rokonszenvesnek, de mégis, belülről jövő pozitív sugárzása van. Megjelenése egy kissé tényleg emlékeztet Somlay Artúrra a „Valahol Európában” szereplőjére. Louis de Funés is felbukkan a filmben, szokásos színészi arzenáljának már akkor is teljes birtokában volt (rosszmájú megjegyzés: az évtizedek alatt nem is fejlődött!)

1958-as Simenon adaptáció, Maigret szerepében a zseniális Jean Gabin, a végső csattanót pedig a szinte felismerhetetlenül fiatal Annie Girardot szolgáltatja. Egyszer-egyszer jó megnézni egy ilyen old-style krimit, nincs benne agyonbonyolított történet, időrend összekuszálása, stb. A közel két órás időtartam sem volt számomra hosszú, mert Gabin játéka Jules Maigret szerepében (végre megtudtam M. keresztnevét!) remekül szórakoztatott.

Jóval túl a barátságon, vagyis egy magyar film a másságról. Itt „még csak” hárman voltak párban, illetve trióban, a következő művészfilmnek titulált alkotásban már a gruppenszex fog fölmagasztalódni. Béna történet, a tettek miértje agyon van hallgatva, az egész úgy ahogy van merő izzadmány, nem is értem mit ettek rajta Berlinben és néhány kritikus itthon is. Minimalistának jellemzik, de még ez a jelző is hízelgő, hiszen a néző találgathat, hogy mi miért történt. Talán ez volt a film igazi célja, hogy megmozgassa a nézők fantáziáját!? Nem vagyok homofób, de erre a filmre akár egy eurócent kiadása is értelmetlen volt. Igaz történet alapján, ez már szlogenné válik, szerintem már ott is alkalmaz... több»

Már sokszor láttam, de mindig tud újat nyújtani ez a 2007-es film. Most például azt. hogy Josh Brolin is az egyik főbb szereplő a „Nyárutó”-ból, aki megtalálja a pénzestáskát, csak a bajusz meg az öltözet miatt nem ismertem meg, vagy például Woody Harrelson, akit Bardem – ahogy a többieket is - hidegvérrel megöl. Azt tudom, hogy a film hatására a könyvet is elolvastam. Emlékeim szerint az is nagyon tetszett. Cormac McCarthy jó író, ez a regénye pedig kimagaslóan jó. Leginkább Bardem alakítása emlékezetes a GONOSZ szerepében. Ugyanakkor mennyire lehet sajnálni a „Biutiful”-ban, vagy a „Belső tenger”-ben! A rendező testvérpár „Fargo” c. filmjével együtt ez a két film a „best of Coen”.