Berto49

Egy igazán jó filmet akartam megnézni, ezért vettem le a polcról. Egészen biztos, hogy a leghátborzongatóbb, legfélelmetesebb horror/slasher filmek egyike. Emlékszem, amikor először néztem meg tök egyedül voltam a lakásban, nem mondom, hogy féltem, de jó volt kinézni az ablakon a valóságos világba. !SPOILER! A számomra legelfogadhatóbb magyarázat, hogy a leszbi szöszi képzeletében játszódik szinte az egész történet, a valóság a végén a diliház. Ilyen remek film után hogy tudott ez az Aja olyan sz@rt csinálni, mint a "Szarvak" című förmedvény!?

Igazi szerzői film, mert az író, a rendező és a főszereplő egyazon férfi. Úgy érzem a hasonló témájú „Vadon” női főszereplővel számomra sokkal többet mondott. Sokan mély, filozófikus gondolatokat láttak benne, én inkább a meghökkentő altesti jeleneteken csodálkoztam, már mindent filmre lehet vinni? Ami értékessé tette a filmet, az a csodálatos, fenséges norvég táj. A főhős legnagyobb problémája a szeretet hiánya, hiszen minden lehetősége megvolt egy boldog családi életre, de helyette a hétvégeket magányos túrázásokkal töltötte. A viselkedése egy cseppet sem volt számomra szimpatikus.

Elég könnyen feledhető melodráma lenne, ha nem Dietrich és Gabin a két főszereplő. 1946-ban forgatták, amikor még szerették egynást. Szerintem Gabin alakítása sokkal jobb. Reviczky szinkronja nagyon jó, néha azt hittem, hogy Mádi Szabó Gábort hallom.

Kényszerítettem magamat, hogy végignézzem. Azt nem értem, hogy Colin Firth hogyan vállalhatott el ilyen sz@rságot!? A másik érthetetlen dolog, hogy a Minnie Driver nevezetű szipirtyót hogyan engedhetik kamerák elé!? Ilyen rusnya nő az ember rémálmaiben se jöjjön elő. Ugyanakkor a Mandyt alakító Heather Graham sem egy nagy szám, belőle 12 egy tucat.

1992-es thriller, rengeteg csavarral, mégis csak az egyszer nézhető kategória. A fiatal „Kalitka Miki” (N. Cage) jó alakításai közé tartozik. Az igazi femme fatale szerepében a nagyon szép Lara Flynn Boyle látható, de amilyen tetszetős, annyira bűnös némber. !SPOILER!A négy főszereplő közül három gazember, de mindannyian elnyerik méltó jutalmukat, meghalnak, vagy elfogják őket. Miki továbbutazik a tehervonaton, még egy kis költőpénze is marad, mert egy köteg $ megakadt az ajtó résében. Noiros beütést emleget néhány kritika, van igazság benne.

Mintha Johansson filmográfiáját akartam volna megtekinteni, mert sorozatban három olyan film került elém, amiben ő játszik, helyesebben csak szerepel, mert színészi játékról csak nagy jóindulattal lehet írni. Ezt a filmet csak azért kínlódtam és tudtam végignézni, mert az alapját képező nagyon jó regényt olvastam, de ha nem így lett volna az első 10 perc után egész biztosan abbahagyom. Egyszerűen nem értem, hogyan egyezhetett bele Michel Faber, hogy a regényét így meggyalázzák! Óráknak tűnő snittek, melyekben semmi nem történik, Johansson a fekete parókában szinte minden jelenetben bamba nőimitátornak tünt, az idegörlő elektronikus kísérőzaj, és még hosszan tudnám a kifogásaimat sorolni, de ... több»

Hogy szerettem volna megnézni ezt a filmet annak idején! Akkor 18 éven felülieknek szólt és nagyon szigorúan vették az ellenőrzést. Azóta pedig valahogy kimaradt, de most bepótoltam. Mélyen megrázó élmény a Moravia regény is, de a film nagyon sokat hozzá is tesz. Loren játéka csodás, Bebel kevés „komoly” szerepeinek egyikében nagyon jó. A neorealista film egyik utolsó darabja, De Sica itt is megmutatta rendezői zsenialítását.

John Michael McDonagh ír rendezőnek eddig ez a filmje tetszett szinte fenntartások nélkül. A címéhez méltóan egy jó pap kálváriáját mutatja meg egészen a tragikus főbelövésig. Közben nagyon sok embertípust mutat be. Mindegyik valamilyen értelemben bűnös, így jobban megmutatkozik a főhős (Brendan Gleeson, akiről az ír színészisten találó kifejezést olvastam valahol) ártatlansága, bölcsessége. Mélyenszántó dialógusokkal operáló film, de az ír természet szépsége is dominál.

Ki tudja, hogy vajon hányszor láttam már ezt a tökéletes horrort, helyesebben a HORROR-t. Ebben a filmben minden együtt van; a fantasztikus casting, a fényképezés, a vágás, a helyszín; az 1910-es évek art deco stílusú szállodája, amelyet a zord időjárás miatt ősz végén bezárnak, csak egy gondnokot bíznak meg az épület felügyeletével, a zene (többek között Bartók és Ligeti György!). Számos zseniális alakítása van Nicholsonnak, de szerintem ez a legjobb. Már az első olyan jelenetben, amikor közelről figyelhetjük az arcát, látni lehet, hogy valami hibádzik Mr. Torrance-nál. Az eredeti könyv volt az első King írás, amelyik megjelent nálunk, azóta vált kedvencemmé az író, bár kb. 10 éve hanyagolo... több»

Billy Wilder kevés gyenge filmet rendezett, ez közéjük tartozik. Úgy emlékeztem, hogy még nem láttam, de néhány jelenet ismerős is volt. A túlcukrozott limonádék limonádéja, még Bogart almaecet savanyúsága sem enyhíti a sziruposságát. A. Hepburn, mint mindig ebben is nagyon bájos, de alig van olyan poén, amin mosolyogni lehet. A Givenchy ruhák pompázatosak, de lerí róluk, hogy a film 1954-ben készült. Egy délutáni filmnek elment, de többet az életben nem akarom megnézni.

2010-ben már egyszer láttam, de érdemes volt újra megnézni. Politikai thriller a mostanában is nagyon aktuális témáról, a terrorizmusról, valamint az amerikai mocskos politikáról. Igaz, hogy a borzalmas 9/11 után játszódott, at USA részéről eléggé érthető a piszkos módszerek alkalmazása (mivel a gyanúsítottak kínzását törvény tiltja, ezért egy másik országba szállítják a terrorizmus vádjával gyanúsított személyt, jelen esetben Egyiptomba, ahol semmi sem tiltja az embertelen kihallgatási módszereket.) Több szálon és idősíkon futott a cselekmény, de a végén összeért, többnyire minden világossá vált. Jake Gyllenhaal, aki miatt újranéztem, elég halvány alakítást nyújtott, többnyire csak bambán n... több»

A sok kedvenc közül egyik ez a film. Tatum O’Neal egyszerűen fantasztikus! Nagyon örülök, hogy bármikor megnézhetem, mert felejthetetlen, mindig találok benne újdonságot.. Most pl. a néger P. J. Johnson tetszett nagyon Imogene, a szolgálólány szerepében. Kerestem rá, de szinte semmit sem találtam róla, viszont kettőjük szereplése az egyik csúcspontja a filmnek.

A leggeilebb főcímű film, amelyet valaha is láttam! Ilyen förmedvényt, a leggiccsesebb revűfilmet is kenterbe veri. Szörnyűséges, de ez a jelző az egész filmre is vonatkozik. Julia Roberts miatt kínlódtam végig, de kár volt. Nem szólva a két meleg kinézetű „férfiszépség”-ről, az egyik közülük azt is játszott (szerintem csak magát kellett adnia!). Fantasztikus, hogy van olyan néző, akinek ez tetszik. Minden sajnálatom az övéké, ezek szerint még nem láttak igazán jó filmet.

!SPOILER! Az öreg Christopher Plummer jutalomjátéka, bár a történet meglehetősen eröltetett. Kizárt dolognak tartom, hogy a valóságban megeshet ilyesmi! Alzheimer kórban szenvedő öregember egy tolószékhez kötött rokkant segítségével üldöz egy nácit. A végső csavar meglepő volt, vagyis Zev szintén blockführer volt a lágerben, így saját magát üldözte. Ezzel együtt teljesen irreális és hiteltelen a sztori.

Nem tudom eldönteni, hogy miért nem tetszett, hiszen Pacino nagyon jó benne, meg Pfeiffer is elfogadható. A történet miatt? Nagyon művinek éreztem, mintha egyértelműen csakis a sikerre „gyúrtak” volna. Dörner meg Douglas hangja, Pacino magyarul csakis Végvári Tamás! Nyögvenyelősen azért végignéztem, de a „Micsoda nő” nyomába sem ér.

Eastwood egyik zseniális rendezése (mellesleg szerepel is benne), de az abszolút főszereplő az általam nem túlságosan kedvelt Costner, aki ebben zseniális alakítást nyújt. Nem szabad szó nélkül hagyni az életben 9 éves T. J. Lowther alakítását sem, aki Phillip szerepében megközelíti a főhőst is. Hét éve láttam először, de most is minden perce lekötött a több mint két és negyedórás filmnek, ez pedig nagy szó, mert nagyon tudom nézegetni, hogy mennyi van még hátra.

Sharon Stone szereplése volt a csalétek, de kár volt erre a filmre időt vesztegetni. Joe, a férfi főszereplő (Billy Connolly) kinézete annyira penetránsan szörnyűséges volt, hogy kevés ilyen ellenszenves pofát láttam eddig, pedig szerethető figurát alakított, de ilyen kinézettel… A forgatókönyv is szedett-vedett klisékkel volt tele, a logikus cselekvéseknek se híre, se hamva. Kimondottan hulladék. Básti Juli hangjára sem lehetett ráismerni, mennyire más/remek volt az Elemi ösztön-ben. Igaz, hogy ott teljesen más karaktert alakított, az a hang nagyon illett hozzá.

Egyedül Kabos Gyula miatt, mert a többi szereplő (Rajnay Gábor, Dajka Margit) annyira nem érdekel. Bársony Rózsit nem emlékszem, hogy láttam valamiben, de nem sokat vesztettem vele, mert nem egy Ginger Rogers! Banális történet, a szokásos magyar vígjátéki panelekkel, még Kabos sem hozta a szokásos színvonalat. A film rendezője Keleti Márton. Bámulatos kaméleon természete lehetett Marci bá’-nak, minden korban minden politikai irányzathoz tudott alkalmazkodni. A rendezői munkássága pár évig – gondolom a származása miatt – szünetelt, de amikor dolgozhatott, bepótolta.

Camus írásai alapján, elsősorban a „Vendég” c. elbeszélése alapján – amit olvastam is – de több más motívum is szerepelt. Az egyik kedvelt színészem, Viggo Mortensen játszott benne, a filmből a legemlékezetesebb képek a sivár algériai táj, dombok, kavics-, kő-, sziklarengeteg. Mindkét főhőst sajnáltam, az arab Mohamedet is, hiszen a családja megmaradásáért ölt. Sokat segített az értelmezésben a novella ismerete.

Újra, talán harmadjára néztem meg, de ugyanúgy tetszett, mint az első alkalommal. Egyre inkább kedvelem az Új-Zélandon született színészt, R. Crowe-t. A sztori ugyan elég kiagyalt, ilyen tervet ember nem tud megtervezni és végrehajtani, de ez egy film, amiben minden megtörténhet. Remake, a francia „Pour Elle” amerikai változata, azon ritka kivételek egyike, amikor az új mozi jobb, mint az eredeti. Luke, a kisfiú is nagyon aranyos.