Berto49

Ez egy szinkronizált szörnyűség, hogy mennének a szinkronnal a csudába! És majdnem mindig nők beszélnek! Nagyon gyenge eresztés! Kezdve azon, hogy ellenszenvesek a szereplők, a nő (Julie Delpy) hervadófélben lévő, erősen az ötven felé közeledő színésznő/rendező, a férfi (Dany Boon) egy kritika szerint elismert francia komikus (Fernandel, Bourvil, Funés foroghat a sírjában, hogy ezt az alakot is komikusnak aposztrofálják!) Lolo, a 19/20 éves fiú pedig egy született gonosztevő. Az egyetlen poén az Eiffel toronyra való kilátással rendelkező lakás volt, ugyanis éppen csak a legtetejét lehetett látni. A többi geg elég ótvaros volt; viszketőpor, röhejes ruhakiválasztás, a biarritzi „tahó” program... több»

Idei bemutató, a könyvről pedig áradoznak, ezért hozzáfogtam a megnézéséhez. Átlagos nézhető film, sokakkal ellentétben nekem volt szükségem papírzsebkendőre. A mogorva és zsémbes Ove belsejében hatalmas szív rejtőzött. Rejtve a másságot és a multikultúra elfogadását propagálja a film, a leginkább szembetűnő jegy az, hogy akivel leginkább meg tudta értetni magát az egy iráni menekült nő volt, terhesen a harmadik gyerekével. A film annyira nem tetszett, hogy elolvassam a könyvet is. Egy igazán jó van a filmben, ő pedig a főszereplő: Rolf Lassgård. Remekül játszik, a film végére megkedveltem.

A Banks úr megmentése után muszáj volt megnéznem, és nagyon tetszett. Igazi családi Disney-film. Egyszerűen nem értem, hogy miért tiltakozott az írónő minden egyes apró-cseprő, lényegtelen dolog miatt. Ez a film sokkal több nézőhöz eljutott, mint amennyien valaha is olvasni fogják az eredeti könyveket, a megnézés után meg kedvet kapnak az elolvasáshoz. A Harry Potter „anyja” bezzeg nem tiltakozott. Azt sem értem, hogy mi kifogása volt Dick Van Dyke ellen, mert szerintem az ő Bert alakítása a legjobb a filmben, fantasztikus amiket művel benne. J. Andrews viszont számomra túl édeskés volt.

Romcom, amivel az a bajom, hogy a főhős, a sikeres gyerekkönyv-író egy komplett őrült. Nem hiszem, hogy akad olyan nő, mint Lucy, aki hajlandó lenne akár egy napot is veletölteni. Henry elmebeteg, és mint ilyen nem is tudna olvasható és szerethető könyveket írni. Ezek ellenére voltak nagyon jó elemek a filmben; a vágások, a több mint különc figurák (Lucy anyja, a szerkesztő, Jeremy – Lucy előző kapcsolata, vagy a holtában is „visszajáró” Rudy, a jól megszokott illusztrátortárs, vagy a nagyon jó kísérőzene. A szabvány történet itt nem működik: előszőr nagyon utállak, aztán nagyon megszeretlek, mert Henry egész egyénisége annyira ellenszenves – megjelenésével ellentétben – hogy nincs élő embe... több»

Hrabal átdolgozás Menzel rendezésében. Zseniális film! Hrabal jellegzetes humora párosul Menzel ragyogó rendezői vénájával, így fantasztikus film kerekedett belőle.

A történet ezer sebből vérzik – még sci-fi volta ellenére is – de a látványvilága megéri az egyszeri megtekintést. S. Bullock és G. Clooney szerepel benne, szerintem nem különösebben jók, de ezzel együtt egyszer meg lehetett nézni.

Az olaszok is tudnak olyan ócskaságot készíteni, mint az amcsik. A történet csattanóját – hogy tudniillik az egész család tud Mattia melegségéről – már az első öt percben lehetett sejteni. Az egészben a legjobb a 83 éves nagymama volt a kézfertőtlenítőjével és a mindenáron való munkavállalásával. Ahogy mondta: már csak 35 évet kell ledolgozni, és elmehetek nyugdíjba.

Nagyon hálás témája könyveknek is, filmeknek is a többszörösen hasadt személyiség (Keyes: Az ötödik Sally, a filmes verzióról nem tudok, Legbelső félelem, kiderült, hogy ez is regényadaptáció!). A film főhőse (Halle Berry) is ebben a betegségben szenved, míg aztán egy pszichiáter (Stellan Skarsgård) segítségével megtalálja a domináns személyiségét. Állítólag megtörtént eset alapján készült a film. Jó volt, H. B. alakítása rendkívüli színészi játékot nyújtott, de Pikali Gerda (az állandó magyar hang) teljesítménye szinte egyenértékű a szinesbörű, fiatal korában többszörösen szépségkirálynővé választott színésznőjével.

Ez a Melissa McCarthy egy szörnyűséges vicc! Nem nevetni kellene rajta, hanem végtelenül sajnálni. A film pedig agyzsibbasztóan gagyi, érthetelen, hogy miért csinálnak ilyen filmeket. A Susan Sarandon alakította nagyi volt csak üdítő ebben a szedett-vedett baromságban, bár az öregek ilyenféle szerepeltetése már régen lerágott csont. Nincs más teendő; gyorsan el kell felejteni ezt a marhaságot, amit nem is tudom, hogy miért néztem végig.

Nagyon nagy élmény volt a film. Az alapjában véve ellenszenves és visszataszító főhőst Jake Gyllenhaal úgy alakította, hogy néha izgulhatott érte a néző. Oscar-t érdemlő teljesítmény, tényleg a sok helyen olvasott „példaképül” választott prérifarkas ugrik be róla. A szerep kedvéért több mint 10 kilót leadott, hogy jobban emlékeztessen a folyton éhes ragadozóra. Az éjszakai megapolisz: Los Angeles sötét, de színes világa lenyűgöző helyszín a szenzációt hajszoló érzelemmentes Lou Bloom számára. A piti tolvajból a „kiváló” véres szenzációkat videóravevő hírszállító figurája sokáig emlékezetes marad számomra

Megrendítő dráma a hétköznapokból, ahogy az a Dardenne testvérektől várható. A történet rém egyszerű, de ha belegondolunk a szereplők életébe, a döntés a sorsukat lényegesen meghatározza. Az eldöntendő kérdés: létszámleépítés miatt akarják elbocsátani a hősnőt a munkahelyéről, akinek két napja van meggyőzni munkatársait, hogy mondjanak le jutalékukról, hogy ő megtarthassa az állását. Marion Cotillard fantasztikus játéka alapján megérdemli, hogy a kedvenc színésznőim közé vegyem.