Berto49

Vittorio De Sica 1970-es filmje a jól összeszokott páros; S. Loren és M. Mastroianni főszereplésével. A történet szomorú, de nagyon hamis lett volna a „jó” befejezés. Lorent elég sok filmben láttam, de ilyen hatalmas alakítást csak az "Egy asszony meg a lányá"-ban nyújtott. Arcjátéka, tekintete minden szónál többet mond el, zseniális volt. Csodálom, hogy „csak” egy díjat kapott, ha rajtam múlik díjesővel jutalmaztam volna. Rendkívüli módon tetszett – szokatlan tőlem – Henry Mancini kísérőzenéje, de sajnos ezért nem kapott Oscart ahogy a „Moon river” 1962-ben. Érdemes volt megnézni ezt a majdnem ötven éves filmet!

Szinte új filmként néztem meg a színezett változatot, elsősorban a színészek, másrészt a kedvelt magyar szinkronhangok (Kálmán György, Váradi Hédi, Avar István, et al.) miatt. Minden tekintetben élmény volt, igazi filmklasszikus, nálam helye van a top tenben! Örülök, hogy megszereztem. Bergman szépsége továbbra is elbűvölt.

Őrületes marhaság, de a néző szinte minden jeleneten a hasát fogja a nevetéstől. Wisdom/Pitkin azelőtt a legnagyobb kedvenceim közé tartozott, hosszú élettel áldotta meg a Teremtő, kilencvenvalahány éves korában halt meg. Jó lehetett, amikor Churchillt katonakorában egyszerűen Winnie-nek szólította. Olvastam, hogy Albániában egyedül az ő filmjeit engedélyezték a nyugatiak közül. Nagy komikus volt, grimaszai, mozgása utánozhatatlan. Most is felhőtlen szórakozást nyújtott.

Bradley Cooper minden pénzt megér! Pörgős, cselekménydús film egy séfről, aki meg akarja szerezni a 3. Michelin-csillagját. Szinte elviselhetetlenül arrogáns, a tökéletességre törekszik, de ugyanakkor remek szakember, minden különcsége mellett szerethető figura, nem mellesleg attól, hogy B.C. alakítja. Előfordul még benne Omar Sy, Emma Thomson és Uma Thurman (aki egy leszbikus étterem-minősítőt alakít). Érdemes volt megnézni, ugyan számomra már kicsit unalmas a gasztronómia csúcsát bemutató ételköltemények „csodálata”, ha multimilliomos lennék, akkor sem ennék Michelin-csillagos éttermekben. A tortát viszont szívesen megkóstoltam volna!

Nálam az akciófilmek szeretete az évek során egyre inkább csökkent, a mostani értékelésem elsősorban a két főszereplőnek szól. Sly és Banderas nagyon jó, különösen az utóbbi, akit a végén igazi rosszfiú lévén utol is ér a végzete. Eszméletlenül jól alakítja a félig őrült bérgyilkost, aki mindenáron az első akar lenni. Magyar hangja a sajnos nagyon fiatalon elhunyt, roppant tehetséges Selmeczi Roland volt. A forgatókönyvet az akkor még Wachowski fivérek, ma már nővérek írták, sok irreális mozzanat van benne, de nem lehet egy akció/thrillertől szuperrealizmust várni. 120 percen keresztül leköti az embert, külön élmény a Julianne Moore Pearl nevű gyönyörű macskája, akinek remélhetőleg sikerül v... több»

A színpadi jelenetek elviselhetetlenek voltak! Ilyen színjátszás, ha volt is, rettenetes. A filmnek a noirhoz vajmi kevés köze volt, inkább nagyon gyenge melodráma. Rózsa Miklós zenéje pontosan ugyanolyan, mint a többi korabeli filmé, tolakodó, teljesen felesleges, mert csak ismétli azt, amit a képekből és a szövegből lát és hall a néző. A „maga mindent kétszer mond, kétszer mond” tipikus esete. Colman jó volt az őrült szerepében, bár a négy másik jelőltet is látni kellene. Egy évvel később azzal a tudattal halhatott meg, hogy elnyerte az áhított díjat.

A legjobb filmek egyike, Billy Wiilder egy zseni volt, mert a filmjeinek a többsége eléri ennek a noirnak a fantasztikus színvonalát. Swanson játéka egyszerűen csodálatos, ahogy a némafilmes színjáték összes kellékét bemutatja. Több egykori némafilmsztár, például: Mary Pickford, Pola Negri, Mae West és Greta Garbo nemet mondott a szerepre, ő el merte vállalni és milyen jól tette! Olvasom, hogy eléggé bevállalós volt, 6, azaz hat férjet „fogyasztott” el, közben pedig három évig viszonya volt a Kennedy-fiúk apjával is. Jó sokáig élt, 84 évesen halt meg.

Szép nevet adtak az amerikai csótánynak (jaj de undorító egy rovar és még szárnya is van!), de ugyanaz a neve a filmbéli kisvárosnak is, ahol egy igazi lúzer újságíró ártatlanul sittre került. Két év után kiszabadult, de szoros hálót szőtt köré, egy igazi femme fatale (E. Shue, mindig bombázónak tartottam). Csavaros történet, három szuper nő is kényezteti Harrelsont, Gina Gershon is köztük van a Fülledtség-ből J. H. Chase könyve alapján készült, vajon miért nem fordították le magyarra? Helyette valamikor elolvasom a Miss Blandish-t.

Jó dráma, remek szereplőkkel az élet kilátástalanságáról. Elsősorban Jennifer Anistont akartam látni, bónusz volt, hogy Jake Gyllenhaal játszotta Holden/Tom figuráját, a pipogya férjet meg a „Chicago”-ból ismert Mr. Celofán, azaz John C. Reilly. A film hangulatában, mondanivalójában erősen emlékeztetett az „Amerikai szépség”-re. Újra azért nem nézném meg, mert a mesterkélt happy end ellenére nagyon nyomasztó film. A boldog vég a rendezőtől számomra arculköpésnek hatott, „nesztek, ha ez az elvárásotok!”

Minden extrémitása mellett nagyon tetszett ez a biopic, amely Rimbaud és Verlaine életéről szól. El kell ismerni, hogy Leo született őstehetség, végre idén megkapta az Oscar-ját, bár a „Visszatérő” számomra nézhetetlennek bizonyult, de színészként senki sem jogosultabb a díjra. A szinkron is nagyon jó, minden hozzászólói nyavalygás ellenére, Alföldi kimagaslóan teljesített. Mindegy, hogy akkor hány éves volt, a hangja tökéletesen megfelelt a 17 éves kölyökzseninek. Stohl is jól játszott a hangjával, kiválóan adta vissza az évtizedek alatt megváltozott hangot. Ebben a filmben nyújtott alakításáért jegyeztem meg David Thewlis nevét.

1923-as Harold Lloyd némafilm. Túlságosan elkényeztetett a néző, mert a maga korában a gegek biztosan újak, vagy alig használtak voltak, de most, majdnem 100 év elteltével mindegyik szakállasnak tűnik. A 12 emeletes „felhőkarcoló” megmászása viszont ma is nagy teljesítmény, néha meg is markoltam a székem karfáját, nehogy a magasról leessen nekem, sokszor gondoltam, hogy „ez csak egy film!” A galambok, az óra mutatója és rugója, a rögzítetlen kötél, etc. ma is jó ötletnek számít, de ezzel együtt nem ér fel Chaplin, vagy Keaton klasszikusaival.

Nekem már egy kicsit túlságosan romantikus, de Vivian Leigh szépsége és játéka miatt megérte megnézni. Külön érték a klasszikus szinkron, Váradi, Mécs, Simor, Bulla. Talán leszek majd egyszer olyan érzelmes hangulatban, hogy újra megnézzem.

1952-es film, tehát Monroe 26 évesen játszotta el a film egyik főszerepét. Nem a ráerőltetett(?) szexistennő figuráját alakította. hanem bizonyította nagyszerű színészi képességeit. Egy traumától megzavarodott lányt játszik, hihetően, mentesen minden későbbi manírjától. A film története nem különösebben érdekes, de M. M. miatt érdemes megnézni. Egyébként ebben az évben még négy másik filmben is szerepelt, mentális egészsége az alakításaiból ítélve akkor még rendben volt. Marilyn rajongóknak kötelező darab! Külön öröm, hogy feliratos kópia, így az őzike szemű Marilyn hangját is lehet élvezni.

Puszta véletlen volt, hogy egymás után két Auteuil-filmet néztem meg, de felfedeztem egy másik nagyon jó színészt is: José Garcia személyében. Ezt a spanyolországi, galiciai gyökerű férfit már láttam néhányszor, de csak most jöttem rá, hogy milyen kiváló, mert pazarul játszotta a szerelmi bánattól depressziós, öngyilkosságra készülő figurát. Auteuil-ról nem is kell külön szólni, mert őróla már eddig is tudtam, hogy egy színészzseni! Régen nem élveztem filmet ennyire, mert a műfaja ellenére kiváló szórakozást nyújtott. Egyedül a szerelmüket játszó színésznővel nem voltam elégedett, aki iránt inkább utálatot éreztem. A kinézete egy felöltöztetett piszkafára hasonlít.

Ken Russell 1974-es biopicje. Remek szereplőválasztás, még fizikailag is hasonlított az életrajz hőséhez. Mahler legjobb műveinek részletei szólaltak meg a Párizsból Bécsbe történő utazás során, közben valódi múltbeli történések és látomásszerű jelenetek váltották egymást. Hasznos volt a film előtt átolvasni az életrajzát, így sok képi utalás érthetővé vált. A rendező nagyon egyéni stílust képvisel, de fantasztikusan gazdag és látványos filmet készített. Kedvet kaptam néhány másik filmjéhez is. M. szinkronhangja Benedek Miklós volt. Nagyon tetszett.

!!!SPOILER!!! Nagyon érdekes film, az egész egy száguldó autó belsejében játszódik, a főhős (Tom Hardy remek alakítása) telefonon tartja a kapcsolatot a külvilággal. Drámai a helyzet, mert A. egyéjszakás kaland után a kétgyerekes házas ember a szülő nőhöz igyekszik, hogy legyen a gyereknek apja is, ne úgy, mint neki gyermekkorában, B. Európában egyedülálló betonöntési projekt építésvezetője, de mivel elhagyta az építkezést az amerikaiak kirúgták, ennek ellenére mindent megtesz a siker érdekében, C. útközben mindent elmond a feleségének – akit a kaland ellenére is nagyon szeret – a feleség azonban kirúgja. Filmként is jól működik a darab, de igazából rádiójátéknak lenne az igazi.

Szerencse, hogy elolvastam a könyvet, mert az ismerete nélkül eléggé nagy katyvasz a film, számos ponton meg is változtatták a történetet, de ezzel együtt érdemes volt megnézni. Sötét, nyomasztó film, ebben méltó párja a könyvnek, képekben mutatja be a sztálini korszak rettenetes rémségeit. Tom Hardy és Noomi Rapace nagyszerűen játszik, szereplésük feledteti a film hibáit, amit úgy tudnék összefoglani, hogy sokat markolt és keveset fogott. Most is nyilvánvaló, hogy a könyv legalább 1400 fényévnyivel jobb, mint a film. Miért pont annyival? Amerikai kutatók tegnapelőtt bejelentették, hogy a NASA Kepler-űrtávcsöve segítségével megtalálták a Föld unokatestvérét. A bolygó (Kepler 452b) szinte min... több»

Emlékszem, amikor először láttam, rögtön hozzáfogtam a könyv elolvasásához, az is nagyon tetszett. Már nem emlékszem a könyv és a film közötti különbségekre. pedig sokan sokat írnak róla. M. Caine valamiért nem szimpatikus a számomra, de ebben a filmben nagyon jó. Tobey Maguire arcát annyira megjegyeztem, hogy bátran állítom: minden filmben felismerem. Talán ebben a filmben láttam először Theront, akkor még nem volt a kedvencem. Olvastam egy olyan hozzászólást, amelyik szerint „csak romantikus mázba csomagolt tömény deviancia” Messzemenően nem értek egyet, hiszen az élet tele van devianciával, drog, abortusz, vérfertőzés, hűtlenség, etc. A film ezeket nem állítja piedesztálra, csak bemutatj... több»

Ez az 1993-as Lasse Hallström film a favoritjaim közé tartozik. A rendezőjének több filmjét is kedvelem, most választottam megnézésre az „Árvák hercege” c. Irving regény adaptációt is. A Gilbert… film fő attrakciója a 19 éves ŐSTEHETSÉG Leo alakítása, inkább ezt kellett volna díjazni, mint a „Visszatérő” prémvadász figuráját. Ahogy az értelmileg fogyatékos Arnie-t alakítja, illetve átéli, az a színjátszás magasiskolája! Johnny Depp (szerintem neki ez a legjobb szerepe, meg a „Csokoládé”-ban is meglehetős, a Karib-tengeres filmekkel nagyon lesüllyesztette magát, olyannyira, hogy ha meglátom a nevét, azt a filmet messzire elkerülöm) is jó, de Leo lemossa a vászonról. Tipikus amerikai kisvárosi... több»