Berto49

Én voltam egy igazi tökfej, hogy kínlódtam ennek az ócskaságnak a nézésével. Gondoltam, hogy Billy Wilder nem csinálhatott rossz filmet, meg Kim Novak szerepel benne, de 80 perc után nem bírtam tovább. Színvonaltalan színdarab adaptációja, rettentően unalmas baromság, nem láttam a rendező összes filmjét, de állítom, hogy ez a leges leggyengébb. Még az igencsak dögös Polly sem tudta tovább lekötni a figyelmemet. A bájgúnár Dean Martin csak fokozta a film iránti ellenszenvemet.

Demi Moore (akármilyen szemét rihonyát játszik!) korabeli bájaiért megérdemli az adott értékelésemet. Annak idején a könyvet is olvastam és az is tetszett. Egy hozzászóló valahol azt írta, hogy a film a könyv lebutított változata. Valószínűleg igaza van, bár a könyvre ennyi év távolából nem emlékszem, de a film elsődleges érdeme Meredith szereplése. Az itteni mozi kijáratánál sokáig volt egy találó falfirka: „Zaklass Demi!"

Talán ezt a filmet láttam legtöbbször életemben, ennek ellenére megunhatatlan!!! Elsősorban Sharon Stone miatt, másodjára pedig Jerry Goldsmith zenéje tetszik nagyon (a score külön lemezen megvan, néha meghallgatom), szerintem ez a létező legjobb filmzene. A szinkron is csúcsteljesítmény, Básti Juli ragyogó, Dörner, hangja nagyon is illik Douglashez. Azért vettem elő a filmet, mert egy Magna nevű szélhámosnak van a közelben egy irodája és a neve olvastán beugrott a beköpés: „Ez a magna cum laude p…a kiszívta az agyvelődet is”. Rettentő jó szövegek vannak benne, meg Eszterhas ars poéticája is: „egy történet legyen hihető és megtévesztő”. Ez igazán az.

Állítólag Robin Williams  utolsó filmje, Isten nyugosztalja nem igazán kedveltem, olyan szomorú bohócarca volt, de színészként voltak jól megoldott szerepei. Ennek a filmnek a végignézése mintegy főhajtás a személye előtt. Egy 60 éves előléptetés előtt álló bankhivatalnokot játszott, aki megelégelte az addigi életét és az igazi hajlamai szerint akart tovább élni. Mondjuk kissé megkésett a coming outja. Őt s sajnáltam, de a szerető feleségét sokkal jobban. Témája miatt a „Single man” jutott az eszembe, de az sokkal jobban tetszett.

Ezt a választást nem bántam meg, szinte elrepült a majd’ 120 perces játékidő. Komor téma, még a néző fantáziájára bízott, de erősen happy endet szugeráló befejező képsor sem zavart. Sonny alakítóját, Heath Ledger-t nagyon sajnáltam, szinte az életben is ilyen sors jutott neki. A problémák gyökere a vén szaros nagyapa jelleméből fakad. Megérdemelte az aggok házát, én még saját TV-ét sem adtam volna neki. Érzelmek nélküli, rasszista dög, aki terror alatt tartotta a fiát és az unokáját. Kegyetlen jelenetek sora követi egymást, ezt a filmet többször kell megnézni, az értékelésem is javult a második megnézésre. Billy Bob Thorton szerintem jobban megérdemelte volna az Oscart, mint Halle Berry, ak... több»

Az „Óvakodj a törpétől” nézése közben jutott az eszembe ez a film. A törpéset egyébként nem néztem végig, de Dudley Moore piros szíves gatyájáig eljutottam. Ez az 1976-os film mai szemmel is élvezhető, a két nagyszerű komikus; Gene Wilder és Richard Pryor főszereplésével. Sok későbbi filmben is együtt játszottak, a legemlékezetesebb közülük a „Vaklárma”. Nem semmi a film végén a chicagoi pályaudvar jelenete, amelyben a 200 tonnás mozdony „megrendezi” a vasútállomást. Milyen színvonal lehet most, 2016-ban egy ilyen egész földrészt átszelő vonaton, ha már akkor is ilyen luxuskörülmények voltak?

Úgy gondolom, hogy Simenon maga is Maigret felügyelő alakítójai közül Gabint választotta volna a legtökéletesebb megtestesítőjének. Minden mozdulata, mimikája adekvát a regénybéli főhőssel. Maigret borotvaéles logikája leleplezi a grófnő gyilkosát. A felügyelő még gyermekkorából ismerte a szándékosan halálba küldött asszonyt, mert apja a Saint-Fiacre birtokon volt intéző. Jó kis oldschool – mi másmilyen is lehetne – krimi, egyszer-egyszer érdemes visszatérni a régi bűnügyi történetekhez.

Banderas szenzációs ebben az 1984-es, eredetileg Pierre Richard-os film (Az iker) amerikai újraforgatott változatában. Az eredetit nézze meg aki akarja, én nem! Egyébként én is Daryl Hannah mellett döntenék, fényévekkel szebb mint M. Griffith. Maga a történet kimondott limonádé, de a spanyol születésű macho ebben a filmben megmutatja, hogy humora is van. Kellemes kikapcsolódást nyújtó darab.

Idén már néztem Alejandro González Iñárritu-filmet (A visszatérő – nem végig! Biutiful, Korcs szerelmek), de ez sokkal jobban megérintett, mint az említettek. A mexikói születésű rendezőnek szinte védjegye az időrend teljes mértékű elhagyása, a puzzle-szerű szerkesztés, kínlódjon a néző, hogy összerakja a történetet, de ez a film megéri az erőfeszítést. Nekem leginkább Sean Penn tetszett, igaz őt eléggé kedvelem. Naomi Watts valamiért nem tetszett, pl. Aniston sokkal jobb lett volna. Lehangoló dráma, depressziós időszakban a nézése elkerülendő!

Ez a film annyira nem jött be nekem. Hiába félig igaz a történet, 15 év eszméletlenül sok idő, ennyi ideig eltűrni egy rettenetes némbert, csak egy bárgyú íróféle képes, aki titkolja másságát és kettészakadt énjével vitatkozik. Gondozta volna inkább a demenciában szenvedő anyját, nem, őt inkább otthonba adta. Egyébként is számomra nagyon ellenszenves volt a pofa. Ugyanakkor a film nem kérdőjelezi meg Maggie Smith színészi nagyságát, bár gyomor kellett hozzá, hogy az egész filmben azokban a mocskos rongyokban szerepeljen.

Nagyrészt érthetetlen párbeszédek és eszméletlenül sok trágár szöveg. Összekutyult cselekmény, rossz színészek (Gryllus Dorkával az élen – egyszerűen érthetelen számomra, hogy miért szerepeltetik ezt a luvnyát!) szép őszi erdélyi tájak, oszt ennyi ez az új magyar thrillernek kikiáltott filmszerűség.

Láttam már jobb családi/történelmi áttekintést Magyarország elmúlt századáról, egyet említek, a Napfény ízét, az a film sokkal tartalmasabb. Ez az események humoros oldalára próbál koncentrálni, de a humor egyáltalában nem jellemző a megidézett évtizedek magyar történelmére. A színészi játék sem annyira kiemelkedő, Ónodi Esztert pedig nehezen tudom elviselni. Az archív filmbejátszások jók, a legszellemesebben megoldott animáció pedig a trianoni határok kialakulásának jelenetsora. A szenilis nagymamát játszó lengyel öregasszony helyett találhattak volna magyart is.

7 Oscart nyert film 1946-ból MacKinlay Kantor „Glory” című könyve alapján. Most láttam először. Újra nem nézném meg, de egy alkalommal érdekes volt. Három, a II. világháborúból visszatérő katona sorsát mutatja be, természetesen a kötelező happyenddel. Egy különleges figura is játszott benne, Homer szerepében a civil Harold Russell, aki valódi háborús sérült, mindkét kezét elvesztette, de kampók segítségével bizonyos dolgokat meg tud csinálni. Két Oscart is kapott, de a felesége ápolási költségeinek fizetése miatt eladta a szobrokat. Ezután határozatba hozták, hogy a díj nem adható el. Majdnem háromórás a film, két részletben néztem meg, a szinkron elég jó volt.

Azelőtt sokkal toleránsabb voltam a filmekkel, mert ma például eszem ágába sem jutna ezt a filmet megőrizni, de annak idején lemezre írtam. Vígjáték, szereplői Tim Robbins (szokatlan ilyen szerepben, Rátóti a szinkronhangja) és Martin Lawrence, akit rátettem a tiltólistámra, mert harsány szerepjátszása a tehetségtelenségét leplezi. Tőle több filmet nem akarok látni. A filmről a kommentek nagy többsége szuperlatívuszokban szól, ennek ellenére jószívűségem miatt értékeltem oké/elmegyre. Igaz, amikor a madárpók miatt táncol Nick és kigyullad a cipője, azon elnevettem magam, jó poén, hogy a jelenet alatt Scatman száma szól. Nagyon erőltetett jelenet, amikor a munkahelyi rablást elkövetik és a bi... több»

A 30-as évek Hollywoodjának pengeéles kritikája, de úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem sok minden változott sem a filmgyártás Mekkájában, sem az egész kontinensnyi országban. Az Amerikai Álom rémálommá változott, amit betetőz Trump elnökké választása. Ennél lejjebb már nem süllyedhet az USA. A rendező, Schlesinger filmjeinek többségét láttam, a legjobban a „Maraton életre-halálra” tetszett. Ebben a filmben pedig Donald Sutherland alakítása Homer szerepében frenetikus, de amelyik filmben nekem feltünt, és a nevét megjegyeztem, az Bertolucci „Huszadik század”-a.

Sidney Lumet 1964-es filmje Wallant regénye alapján. Nyomasztó dráma, a pillanatokra bevillanó flashbackek szinte alig érzékelhetők, de a film jelenideje is depressziót keltő. Rod Steigerről nem is gondoltam, hogy ilyen jó színész, alakítása önmagában is zseniális, kapott is érte szobrot, de a film is az. Érdemes lenne elolvasni is, egyszer talán még sor kerül rá.

Jórészt tárgyalótermi film, de igazából több annál, dráma a javából. Bemutatja az igazságszolgáltatás befolyásolhatóságát, a bírói részlehajlást. Egy lecsúszott ügyvéd, aki az alkoholizmus utolsóelőtti stádiumában van atyai barátja jóvoltából vállal egy jól fizető ügyet, de az áldozatot látva – orvosi műhiba miatt a páciens elvetélt és négy éve már kómában van – a kártérítés helyett a feljebbviteli bírósági tárgyalást választja. Paul Newman fantasztikus alakítása, a történetben sok-sok csavar, végre egy olyan több mint 120 perces film, ahol öt percenként nem nézegettem, hogy mennyi van még hátra. Felfigyeltem néhai Koroknay Géza kellemes hangjára, sokkal jobban illett Newman-hez, mint az ere... több»

Kizárólag csak a szereplők miatt, bár Galambos Erzsi nem tartozik a kedvenceim közé. Nosztalgiamoziként szerethető. A legjobb benne természetesen „a” Psota.