4 éve a rendezőpáros stílusosan új lendületet adott a rosszfiúknak trilógiává bővítve a sorozatot, most pedig itt a negyedik rész is. A recept a szokásos, még több poén, még több akció, a sztori most sincs túlbonyolítva, és lopkod más filmekből, de kit érdekel, a Bad Boys 4 egy vérbeli akció-vígjáték a legendás párossal. Remélem, jön nemsokára az ötödik is.
Van benne néhány ötletes rendezői megoldás, és a hangulata is elég nyomasztó, de nem hagy túl mély nyomot az emberben. Ezek a pókos mozik sajnos nem tudnak többek lenni ennél.
Nem tudom, miért van ennyire leértékelve, pedig nyomasztó hangulatú, kellemes kis thriller ez. Persze a sztori lerágott csont, a végkifejlet viszont egészen meglepő, a szőke csaj pedig nem gyenge verést kap. Megéri legalább egyszer megnézni.
Már az előzetes sem ígért sok jót, de a végeredmény minden várakozást alulmúl. Az előző résznek legalább volt az ilyen filmekhez képest elfogadható sztorija, valamint annak a varázsa, hogy Kong és Zilla először feszül egymásnak, nem is akárhogyan, a hab a tortára pedig a robot Godzilla volt. Itt annyi új karaktert próbálnak beletuszkolni a filmbe, hogy inkább nevetségesen, mint újszerűen hatnak. A CGI jelenetek sem ütik meg az előző rész színvonalát, pedig pont ez lenne a lényeg. Felesleges bőrlehúzás, de kit izgat, ha nyereséges lesz.
Roger Moore utolsó Bond-mozija stílusosra sikerült. Itt van mindjárt Zorin, a szociopata gonosz, aki röhögve mészárol halomra embereket. Természetesen Walkennek most is jól állt a genya szerep, mindig ezekben lubickolt igazán. Aztán van néhány emlékezetes jelenet, mint a liftes szabadulás, a tűzoltókocsi rodeó, a tó lecsapolása, vagy a fináléban a Golden Gate kontra Zorin léghajó esete. Moore persze most is zsigerből hozza az angolok első számú nőfaló titkos ügynökét, aki most még valami kimondhatatlan névvel is próbálja álcázni magát. Talán a legjobb résszel zárult a Bond-széria leghosszabb érája.
Tony Scott nagyon hiányzik az álomgyárból, jó néhány kultfilm fűződik a nevéhez. Talán ez nem tartozik közéjük, de mindenképpen vannak benne zseniális jelenetek, megspékelve Hans Zimmer fülbemászó muzsikájával. Nekem és szerintem sokak kedvenc jelenete a két legenda, Hopper és Walken közti eszmecsere... történelmet ilyen megvilágításban még tuti nem elemeztek. A főszereplő páros között működik a kémia, mikor Gandolfini péppé veri csóró exprostit, majd visszakapja mindazt még durvábban, na ott lejön az a bizonyos civilizációs máz, és láthatjuk valójában mi is az ember... A végső leszámolás után pedig John Woo is elégedetten csettinthetett. Egy mára sajnos kissé elfeledett klasszikus ez egy zs... több»
Hungarikum Jó látni, hogy kis hazánkban még léteznek ilyen gyönyörű, ember által kevésbé érintett paradicsomok. Gyönyörű képek, mennyei zenék, és Dimitry értő narrálása által betekinthetünk a földi paradicsomba. Aki pedig megnézi ezt a kis gyöngyszemet, garantáltan fel akarja majd keresni a Tisza-tavat, köztük én is.
Semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna ezerszer hollywoodi tini horrorokban, de néha egész nyomasztó hangulata van, megspékelve néhány kellemesen durva henteléssel.
Kicsit túl van nyújtva, de remekül bemutatja, mire képes az ember, ha érdekei úgy kívánják... bármire. A kezdő képsorok és a főszereplő halála pedig zseniálisan asszociál egymással. Szomorú történet az emberi természetről csodálatos környezetben.
Elég erős képsorokkal mutatja be, miért érnek az állatok sokkal többet jó néhány embernek csúfolt véglénynél. Ezen kívül viszont nem sok újat ad. Félek, Besson már nem igazán fog olyan maradandó alkotást rendezni, mint mondjuk a Leon a profija.
A macska a gyógyír Ez az élet által inspirált történet is csak azt bizonyítja, az állatok tényleg meg tudnak gyógyítani bármilyen embert. Célt adnak, melengetik a szívet és a leghűségesebb barátok. Tudom jól, mert nekem is vannak macskáim, és csodálatos velük élni. Persze mindig vannak nehézségek, bosszúságok, de nem tudnám nélkülük elképzelni az életem. Ha valaki magányos, ajánlom, fogadjon örökbe állatot, nem fogja megbánni!
Sikoly Eli Roth módra Én szeretem a rendező filmjeit, mindig van valami sokkoló jelenet, amiért érdemes időt szakítani rájuk. A sztori nem mindig erőssége, de itt még társadalom kritikát is kapunk, elég a Black Friday hentelésre vagy a végső vacsorára gondolni. Persze lopkod más filmekből, Roth viszont most sem hazudtolja meg önmagát, kapunk itt mindent, amit egy harcedzett horror kedvelő elvár egy ilyen filmtől, valamint a fekete humor is ül, a macskás rész zseniális. Jó kis slasher lett ez.
Marha jól indul a film, Antoinette lefejezése kellően hatásos, aztán a touloni csata is egész pofás. Ezt követően nézhetjük a főszereplő páros civódását, ami olyan semmitmondóra sikerült, mint karaktereik ábrázolása. Legtöbbször bambán bámulnak egymásra, vagy veszekednek, miközben van néhány rövid csatajelenet. Az egyiptomi hadjárat annyival el lett intézve, hogy ágyúzzák a nagy piramisokat, ami hatalmas baromság. Ebben a filmben tényleg semmi hitelesség sincs, gyakorlatilag egy fikció a legendás hadvezérről. Ridley Scott nem bír leállni, pedig már meg sem közelíti korai filmjei színvonalát.
Kíváncsiságból megkukkantottam a közelgő Ridley Scott-féle változat előtt, de nem nyerte el tetszésemet. Négy epizód helyett egy mozifilmet kellett volna csinálni belőle, mert így elég unalmas lett. Persze Clavier mint mindig, most is remek, de rajta kívül a többi szereplő teljesen súlytalan, pedig nem akárkik szerepelnek még mellette. A csatajelenetek is lightosak, látszik, hogy a büdzsé nem volt az egekben. Remélem, Phoenix Napóleonja ennél fényévekkel jobb lesz.
Harmatgyenge gyerekmese egy alaposan megvénült Matthew Lillarddal, néhány ötletes jelenettel meg egész jó zenékkel. Aki horrorra számít, az ne erre a filmre üljön be...
Az a bajom ezzel az egész védelmező baromsággal, azt leszámítva, hogy a John Wick-effektust próbálja meglovagolni, hogy még a rémkirály kalandjaiban zseniális koreográfiákkal operálnak, ami feletteti a faék egyszerűségű sztorit, itt csak Denzel karizmája marad. Az pedig a vontatott cselekmények és párbeszédek mellett édeskevés, rámentek a brutalitásra is, de csak szépségtapasznak jó.
Nem mondanám jó filmnek, de nagyon is életszagú. Láthatjuk Los Angeles másik arcát, a hajléktalan sátrakkal elárasztott utcákat, a féktelen bűnözést. Eckhart látott már szebb napokat, pont ezért jól illik hozzá a kiégett zsaru szerepe, a kutyus meg amolyan szegény ember Jerry Lee-je.
Egyetlen kiemelkedő dolog van ebben a filmben, az pedig De Niro és Dicaprio játéka. Egyébként egy vontatott és sokszor unalmas, túlnyújtott sztori, amit az élet írt, és sajnos újra csak aláhúzza, miért a fehér ember a legvisszataszítóbb lény ezen a bolygón.
Dupla élvezet A lehúzó kritikák ellenére tettem vele egy próbát, és kellemesen csalódtam. Lassan indul be a történet, nem kapkodnak el semmit, ahogy haladunk szép lassan előre, úgy lesz egyre nyomasztóbb a légkör. A végső szeánsznál annyira hatásosak a képi és hanghatások, hogy engem már a rosszullét kerülgetett. Ügyes húzás volt a két lány közötti választás is, emlékeztetett King: Az évszázad vihara végére, mikor a szülőknek kellett dönteni, melyik gyereket vigye el az ördög. A végére még kapunk morális jótanácsokat is. Az új Halloween-filmek rendezőjétől ez egy abszolút vállalható darab.
75 Bad Boys – Mindent vagy többet (2024)