Lerohad tőle az agy Ha vannak Chuck Norris viccek, nyugodtan költhetnek Jason Statham-eseket is. Ez a pali ugyanis két kézzel megtartja egy leszakadt rotorlapáttal a 20 méteres megalodont... és ez csak egy az orbitális baromságok közül. Gyakorlatilag egy Asylum film kínai lóvéból, meg sem tudja karcolni az első részt, pedig az sem volt egy korszakalkotó mozi.
Kifulladó küldetés Az M:I is kezd arra az útra lépni, amin a Halálos iramban már régóta lépked, persze közel sem akkora minőségromlás mellett, de ez már nagyon izzadságszagúra sikeredett. Mindjárt itt a bugyuta történet, valami öntudatra ébredő digitális „entitással”, ami bármit vagy bárkit átver, mégis egy kulccsal le lehet állítani. Persze, mindez csak ürügy, hogy a mi kedvenc Tomink hetedjére is futkozzon, motorozzon, vagy autós üldözésben vegyen részt, ami amúgy tényleg parádésra sikerült. Ezt leszámítva viszont semmi újat nem tud nyújtani. Nekem még mindig a harmadik rész tetszik a legjobban, a sorozat legvisszataszítóbb gonoszával, azóta viszont a színvonal folyamatosan csökken. Remélem, azért a nyolcadi... több»
Nem tudom, Emmerich mit szívott, mielőtt megírta a forgatókönyvet, de történelmi hűséget annyi értelme keresni benne, mint puskával szúnyogra vadászni. Ahhoz képest, hogy a kardfogú szerepelt minden poszteren, kb. két percet kapott, azt is gagyi CGI-vel megoldva. A mamutos részek jók, azokból kellett volna több. Paródiának egész jó, de ez komolyan akarta venni magát.
Nyugger Indi Sosem voltam hatalmas Indiana Jones-rajongó, de a harmadik részt bármikor meg tudom nézni. Kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni ebből a részből a nagypapa korú legendával, de azt kell mondjam, teljesen nézhető lett. Kevés az üresjáték, az akciók pörgősek és látványosak, az időutazásos rész pedig elég hatásosra sikerült. Ford még mindig kisujjból kirázza a karaktert, Mikkelsen kellemes rosszfiú, a rendezés pedig méltó az előző részekhez. A nácik helyett viszont illett volna ötletesebb gonoszt találni.
Jennifer Lawrence biztos szép lóvét szakított rajta, hogy rongyosra alázza magát. Az egészen érződik az erőlködés, a srác meg annyira szimpatikus, mint Orbán Brüsszelben. Hol van ez egy Szüzet szüntesstől vagy egy Amerikai pitétől? Az amcsi filmgyártás lejtmenetben van, amire újabb bizonyíték ez az egyszernézős tucatfilm.
Az ilyen filmek megtekintése után nagyon tudom magam szégyellni emberként. Egy csacsi szemén keresztül látni, valójában mennyire primitív, gyarló faj tudunk lenni, eléggé mellbevágó érzés. De pont ez a film célja, és ezt időnként lélegzetelállító képsorokkal teszi, a végén pedig megszakad tőle a szív. Meglepően pontos képet fest jelenlegi világunkról (sajnos).
Egyszerűen nem tudok haragudni az efféle „rátalálunk egy emberi kapzsiságtól szenvedő állatra és megmentjük” filmekre, mert annak ellenére hogy mértéktelenül hatásvadászok és gyerekesek, mégis simogatják állatbarát lelkemet.
Egy mára klasszikusnak mondható thriller három remek színésszel és kellően feszült légkörrel. Billy Zane élete alakítását nyújtja, Kidman pedig itt még egy igazi dög, aki a drámai pillanatokban is remekel. A zenei aláfestések pedig zseniálisak.
Momoa ripacskodása az egyetlen szórakoztató elem ebben a rég nevetség tárgyává vált franchise-ban. Lassan kiderül, hogy valójában senki sem halt meg az előző részekben, szembe köpve saját magát újra és újra. Ez már tényleg semmiről nem szól a profiton kívül, nem tudom, mennyire kell hülyének lenni, hogy ezt még bárki komolyan tudja venni. Remélem, csinálnak még tíz részt, és Toretto eljut családjával a Marsra.
Ezt a filmet annyi értelme volt megcsinálni, mint monszunesőben hajat szárítani. A régi részek is csak meglovagolták az Amerikai pite-hullámot, mégis nézhetőek voltak, és néha még poénosak is. Axel Stein meg amilyen jól alakított azokban a filmekben kölyökként, annyira csapnivaló színész lett felnőttként.
John Wick finn kiadásban Az alkotók több helyről is lopkodtak, a fő csapásirány nyilván Keanu Reeves mára kultikussá vált karaktere, csak rémkirály helyett itt halhatatlannak keresztelték, de befigyel Tarantino is ezzel a fejezetekre bontással, aminek viszont nem sok értelme volt egy alig másfél órás film esetében. Szerencsére a rövid játékidő tele henteléssel, lehetetlennek tűnő helyzetekkel, de hősünk a legkreatívabb módokon mindig feltalálja magát. Igazi bűnös élvezet, remélem kap folytatást.
Megint ömlik a művér tonnaszámra, de az egyetlen eredeti ötlet az volt, hogy erdő helyett egy lakóház a helyszín. Én már a felénél beleuntam az egészbe, mert huszadszorra láttam ugyanazt, mint száz másik tucathorrorban. Sam Raiminek inkább rendeznie kéne többet, mint sem szalagon gyártott filmekkel producerkedni.
80 Emily (2022)