Ridley Scott mára iparossá silányult, a végeredmény pedig ezt jól tükrözi. Csapongó és unalmas sztori, rövid és röhejes colosseumi csaták, gyenge és felejthető alakítások. Denzel Washington sem tudott ezen sokat javítani, rosszul megírt karakterében csak ripacskodásra futotta. Scott jobban tenné, ha lerakná a lantot, és vinné magával Scarpát is, de félek, haláláig gyártani fogja az ehhez hasonló gagyit. Pedig ezzel csak saját életművét gyalázza meg.
A magyar fordítás ismét parádés, gratulálok, hogy valakit ezért is fizetnek. A napokban került a kezembe ez a poros kis klasszikus, és ha nem is egy korszakalkotó film, a hangulata és a gyönyörű helyszín magával ragadja az embert. No meg a csodálatos görög zene, ami Savalas és Cardinale táncában csúcsosodik ki. Az akciók látványosak, főleg a robbanások, de ez Cosmatos rendezésében nem is túl meglepő.
Nem hittem volna, hogy sikerül alulmúlnia az előző részt, de sikerült a bravúr. Bizonyos IQ szint alatt biztos élvezhető, nekem sajnos nem jött össze. Bízok benne, hogy nem erőltetik tovább ezt a döglött lovat.
Nem azt mondom, hogy nem láttunk már sok ehhez hasonló thrillert, mégis leköti a figyelmet másfél órára. Netflix-gyártmányhoz képest egész jó kis túlélő movie.
Szerintem simán hozza az előző részek színvonalát, durvaságban pedig még felül is múlja azokat. Nekem az ejtőernyős sztori tetszett a legjobban, de mindegyik önállóan is kreatív volt. Jöhet a következő.
Damien Leone ismét szabadjára engedte végtelenül beteg fantáziáját, és akik bírták az előző részeket gyomorral, csakis azoknak ajánlom. Ilyen undorító és beteg filmet én még nem láttam, nem is akarok belemenni a részletekbe, de az biztos, hogy új szintre emeli a gore műfaját.
Meg sem közelíti az első részt, pedig a rendező-forgatókönyvíró ugyanaz maradt. A pufók fickó jelenlétéig nézhető, onnan viszont egy katyvasz az egész, tele logikátlan marhaságokkal. Míg az első felvonás tökéletes volt – a befejezést leszámítva–, ez már az első félóra után megbukik.
Tim Burton legalább akkora mestere a fekete komédiának, mint Sam Raimi, a Beetlejuice viszont nem tartozik a legerősebb alkotásai közé. Nekem a régebbi változat sem jött be, ez még úgy se. Persze stílusjegyei itt is fellelhetőek, a színészek elsőosztályúak, Keaton minden rezdülése zseniális, kár hogy nagyon kevés játékidőt kap. Sokszor viszont átcsap kínos giccsparádéba az egész, ez a filmvégi „násztáncos” jelenetnél csúcsosodik ki. A másik pozitívum Monica Bellucci, mikor összepakolja magát zseniális jelenet. Ilyenekből kellett volna több.
A sors iróniája, hogy a John Wick 4 főgonosza most saját maga is próbál átmenni John Wickbe, de míg Keanu Reevesnek ez mocskosul jól áll, addig Pennywise csak idétlen pofákat vág, mivel megszólalni nem tud, sokszor pedig a mimika nem is passzol a narrációhoz, ami olyan, mintha egy ovis olvasná fel. Szerintem hihetetlen gagyi film irritáló szereplőkkel és röhejes harci jelenetekkel. Skarsgard inkább a negatív szerepekben alkot maradandót.
Sikerült tinihorrorrá zülleszteni a legendás franchise-t. Ennek tükrében felértékelődik a sokat szidott Prometheus és Covenant is. Fede Alvarez pedig az Evil Dead után ismét bizonyîtja, csak zseniális alkotókat majmoló tucatrendező.
A làtszat csal Shyamalan A látogatás óta nem tett le számomra értékelhető alkotást az asztalra, de filmjeivel mindig teszek egy próbát, hiszen az álomgyár egyik legegyedibb és legkreatívabb figurája. És láss csodát, végre elégedetten álltam fel a székből. Már az alapfelütés is szórakoztató, hiszen egy koncerten vagyunk, ahol mindig történik valami érdekes. A sztori nem nagy cucc, átlagos apa-lánya szál, egészen addig, amíg Hartnett be nem megy a klotyóra, hogy leellenőrizze aktuális áldozatát. Ugyanis itt az első csavar, mindjárt az elején tudjuk, hogy ki a hentes néven futó sorozatgyilkos. Az események tovább zajlanak, antihősünk pedig egy sor ötletes húzással időről időre kievickél a koncertnek álcázott ... több»
Meg se karcolja az eredeti klasszikust Semmiben nem tud felnőni elődjéhez, de ami a legmeglepőbb, hogy még látványban sem. A 30 éves CGI tornádók kenterbe verik az itt látottakat, a sztori meg szinte ugyanaz silányabb verzióban. Noname színészek, súlytalan karakterek, azért anno ott volt Helen Hunt, Bill Paxton, Philip S. Hoffman, hogy csak néhányat említsek. Egy nagy kliséhalmaz a Twisters, nem méltó folytatása a Jan de Bont-féle klasszikusnak.
Nyilván a Bad Boys sikerére alapozva előrántották ezt a mára poros klasszikust egy kissé megpocakosodott Eddie Murphyvel. Hát nem dobtam tőle hátast. A helikopteres részt leszámítva egy felejthető középszer az egész. A sztori unalomig lerágott, Murphyben sincs már meg az a dinamika és lendület, mint korábban, ami nem is csoda, hiszen nagypapa korban van, ha ez kinézetén aligha látszódik. Nem úgy Kevin Bacon arcán, akinek természetesen most is fekszik a genya szerepkör. Plusz itt van a dögunalom apa-lánya szál, bizony néha át kellett tekernem, olyannyira semmitmondó. Sajnos nem tudta megugrani azt a magas lécet, amit a Bad Boys alkotói csont nélkül abszolváltak. Azért nosztalgiának elmegy.
Nem egy könnyed vasárnap esti mozi, ám annál hatásosabb sokszor. Betekintést nyújt végletekig beteg világunkba, ahol pénzért lehet nézni, ahogy egy állat feltrancsíroz három kamaszlányt. Sőt, még rajongói is akadnak, akik hajlandóak az utcán fagyoskodni, csak láthassák a bíróságon. Persze a médiának a legjobb hír a rossz hír, le is csapnak rá, mint keselyű a dögre. Mindezt egy modell szemszögéből, aki maga is netfüggő, ám a végén mégis segít lebuktatni a gyilkost, hogy legyen csavar is a végére. Nagy jelenet, mikor a bíróságon az egyik áldozat bőrébe bújva várja a reakciókat, ami nem is marad el. Vannak hibái, sokszor vontatott és sok az üresjárat, de mondanivalója miatt érdemes tenni vele e... több»
56 Gladiátor II (2024)