Egyik kedvenc filmem Egyik kedvenc filmem, időnként újra és újra megnézem. Szeretem a hangulatát, a színészi játékot. A figyelmemet végig leköti, izgalmas, bár nem a szokasos értelemben, nincsenek üres járatok, felesleges sallangok.
Kedves, aranyos minisorozat, egy délutánomat bearanyozta. Olyan a film, mintha részese lennél az életüknek, időnként alig lehet megállni a rosszalló megjegyzést a főhősre, de végig élvezetes, nézhető, szerethető, nagyon emberi. Én éreztem Tom Hanks “keze nyomát” a hangulaton.
Nekem ezt valószínűleg még egyszer meg kell néznem. Egyszer látva nehezen találom a szavakat. Most annyi, lenyűgöző kapcsolatok, találkozások és hiányok, amik bennem megmaradtak.
Érdekes megközelítés arról, mi lenne, ha a gyerekeink haverjai lennénk, ahelyett, hogy a szülei vagyunk.Hogyan változna a mi szerepünk, hogyan változna a gyerek élete. Én szívesen néztem ezt az elgondolkodtató filmet.
Vegyes érzelmekkel néztem a filmet. Az események töredezettek, a helyszín szép, a szereplők között nincs valóságos kapcsolat. Kimondatlan érzelmek, belső feszültségek jellemzik a családot. Megis elgondolkodtató, vajon a mi életünkben mennyire vagyunk nyitottak és tudjuk feloldani a konfliktusokat, nyílt kommunikációval és az érzelmek kifejezésével. Ebből a szempontból jó a film.
Izgalmas, jó film, annak ellenére, hogy lassan, vontatottan indul, azt gondolnánk, tudjuk előre a fejleményeket. De nem. Sok csavar van benne és egyre izgalmasabb a válik.
68 A másik férfi (2008)
Egyik kedvenc filmem, időnként újra és újra megnézem. Szeretem a hangulatát, a színészi játékot. A figyelmemet végig leköti, izgalmas, bár nem a szokasos értelemben, nincsenek üres járatok, felesleges sallangok.