Mitológia a filmvásznon Lehengerlő erejű film. A Marvelnek sikerült elérnie azt, hogy ne csak elképzelhessük, hanem át is érezhessük azt a mitikus élményt, amit valószínűleg az ókor naiv embere érezhetett isteneinek meséi hallatán. A végső harcjelenet a szó legszorosabb értelmében magával ragadó, a film duzzad az érzelmektől, legyen az nevetés vagy sírás. Megvan benne minden, ami egy kifogástalan filmélményhez kell. A hatáson túl pedig a készítők zseniális történetszerkesztésről tesznek tanúbizonyságot, az időutazós történetszál frappánsan kivitelezett. Ez a film, utalásaival, tétjeivel és motívumaival egy tízéves sorozat méltó lezárása.
Zseniális önparódia, ami pedig duplán vicces az önparódia önparódiájában, amikor az Odinnak öltözött Loki Thornak és Lokinak öltözött színészeket néz. Igazi vérfrissítés ez a szuperhősfilmeknek, kiváló, abszurd humor, remek stílus, kedvemre való ökörség, jól megkomponált akcióval és ütős zenével fűszerezve. Kedvenc Marvel film? Simán.
Jack Sparrownak konkrétan semmi jelentősége a filmben, csak azért van ott, hogy botladozzon és pofákat vágjon. A gyerek Jack borzasztóan néz ki (ahogy a CGI végig), az egész sztori egy nevetséges katyvasz, a színészek meg a ripacskodás netovábbjai (főleg Depp - le is tagadom, hogy valaha a rajongója voltam). De ami a legrosszabb az egész filmben, hogy ellentmond a saját logikájának: már hogy hagyhatná ott Will a Bolygó Hollandit, ha éppen azért kapta az átkot és a polipszakállat Davy Jones, mert nem teljesítette a feladatát? "A Hollandinak mindig kell, hogy legyen kapitánya."
Nagyon tetszett ez az emberibb Pókember és az is, hogy tökéletesen beleilleszkedett a film sztorija a Marvel moziuniverzumba, ellentétben például a Hangyával. A poénok működnek, az akciójelenetek izgalmasak, a zene telitalálat. Nagyon tetszett a fordulat a film végén, helyre rakott olyan dolgokat is, amik amúgy kezdetben nem tetszettek: például úgy éreztem, a főgonosz kicsit kilóg az egész történetből és motivációja is kissé légbőlkapott... Ami nem tetszett, az az elnyújtott végső leszámolás és az ügyetlenül elvarrt szerelmi szál voltak, de ezt leszámítva élvezetes film.
81 Bosszúállók: Végjáték (2019)
Lehengerlő erejű film. A Marvelnek sikerült elérnie azt, hogy ne csak elképzelhessük, hanem át is érezhessük azt a mitikus élményt, amit valószínűleg az ókor naiv embere érezhetett isteneinek meséi hallatán. A végső harcjelenet a szó legszorosabb értelmében magával ragadó, a film duzzad az érzelmektől, legyen az nevetés vagy sírás. Megvan benne minden, ami egy kifogástalan filmélményhez kell. A hatáson túl pedig a készítők zseniális történetszerkesztésről tesznek tanúbizonyságot, az időutazós történetszál frappánsan kivitelezett. Ez a film, utalásaival, tétjeivel és motívumaival egy tízéves sorozat méltó lezárása.