Mitológia a filmvásznon Lehengerlő erejű film. A Marvelnek sikerült elérnie azt, hogy ne csak elképzelhessük, hanem át is érezhessük azt a mitikus élményt, amit valószínűleg az ókor naiv embere érezhetett isteneinek meséi hallatán. A végső harcjelenet a szó legszorosabb értelmében magával ragadó, a film duzzad az érzelmektől, legyen az nevetés vagy sírás. Megvan benne minden, ami egy kifogástalan filmélményhez kell. A hatáson túl pedig a készítők zseniális történetszerkesztésről tesznek tanúbizonyságot, az időutazós történetszál frappánsan kivitelezett. Ez a film, utalásaival, tétjeivel és motívumaival egy tízéves sorozat méltó lezárása.
Zseniális önparódia, ami pedig duplán vicces az önparódia önparódiájában, amikor az Odinnak öltözött Loki Thornak és Lokinak öltözött színészeket néz. Igazi vérfrissítés ez a szuperhősfilmeknek, kiváló, abszurd humor, remek stílus, kedvemre való ökörség, jól megkomponált akcióval és ütős zenével fűszerezve. Kedvenc Marvel film? Simán.
Jack Sparrownak konkrétan semmi jelentősége a filmben, csak azért van ott, hogy botladozzon és pofákat vágjon. A gyerek Jack borzasztóan néz ki (ahogy a CGI végig), az egész sztori egy nevetséges katyvasz, a színészek meg a ripacskodás netovábbjai (főleg Depp - le is tagadom, hogy valaha a rajongója voltam). De ami a legrosszabb az egész filmben, hogy ellentmond a saját logikájának: már hogy hagyhatná ott Will a Bolygó Hollandit, ha éppen azért kapta az átkot és a polipszakállat Davy Jones, mert nem teljesítette a feladatát? "A Hollandinak mindig kell, hogy legyen kapitánya."
Nagyon tetszett ez az emberibb Pókember és az is, hogy tökéletesen beleilleszkedett a film sztorija a Marvel moziuniverzumba, ellentétben például a Hangyával. A poénok működnek, az akciójelenetek izgalmasak, a zene telitalálat. Nagyon tetszett a fordulat a film végén, helyre rakott olyan dolgokat is, amik amúgy kezdetben nem tetszettek: például úgy éreztem, a főgonosz kicsit kilóg az egész történetből és motivációja is kissé légbőlkapott... Ami nem tetszett, az az elnyújtott végső leszámolás és az ügyetlenül elvarrt szerelmi szál voltak, de ezt leszámítva élvezetes film.
A LEGO volt a gyerekkorom, ez a film pedig megragadja mindazt, amit a LEGO megtestesít. Hihetetlen ötletektől hemzseg, az animációja lélegzetelállító, miközben pedig leröhögöd magad a székről, még meg is könnyezed picit. Isteni, ahogy összehozza a különböző LEGO világokat, az ötlet, hogy az Octan puha diktatúrát működtető, gonosz szervezet nagy lelemény, de persze a legnagyobb ötlet az a csavar a film végén. Nagyon tetszett, hogy az animáció, bár CGI, úgy néz ki, mintha a figurákat stop-motionnel mozgatták volna, még az ujjlenyomatok is láthatóak a kis műanyag testükön. A formai megoldásokon túl minden poén hangosan nevetős, a film csúcspontja pedig még könnyeket is fakasztott.
Nem volt annyira tele szívvel és leleménnyel, mint annak idején a Lego kaland, de élvezetes, humoros és tömve van utalásokkal, cameokkal és easter eggekkel az olyan hardcore batfanoknak, mint én.
A Fox rájött valamire, amire kevés szuperhősfilm: a műfajnak reform kell. Már a Deadpool újító, önreflexív stílusa frissítő élményt hozott, de a Logan, ami ugyanezt komoly vizekre terelte, még egy lépéssel tovább ment. Komor, emberközeli és durva stílusa remekül áll Farkas karakterének, a műfaji keretek feszegetése pedig a szuperhősfilmnek. A New Mutants első trailerét látva, folytatódik a tendencia, én pedig izgatottan várom.
Edgar Wright rendező már régóta nagy kedvencem. A Baby Driver annak rendje és módja szerint zseniális, minden, amit a film a hanggal művel, hihetetlen lelemény. A ritmus, a vágás és hogy mindent a zene szervez, egyszerűen levett a lábamról.
Pablo Larrain filmje, a Jackie Jacqueline Kennedy személyes történetét meséli el. Legalábbis a film ezt állítja magáról. Én azt állítom, hogy képtelen történetet fölépíteni, nincsenek benne épkézláb jelenetek, az üzenet, amit csöppet sem óvatoskodva nyom az arcunkba, egyszerűen fölháborító, mindezt pedig az sem segíti, hogy a főszereplő Oscar-jelölt® alakítása abból áll, hogy másfél órán keresztül közepesen meggyőzően sír, sétálgat vagy affektálva beszél (amin csak javít az amúgy bődületesen rossz szinkron).
Sajnos nagyon együgyűre sikeredett a harmadik rész, szemben az első kettő felnőtteknek is szóló, szívet melengető humorával. Leginkább azonban nem is emiatt furcsa a Verdák 3, hanem a mondanivalója miatt: ha az életed értelme, hogy versenyezz, add föl az utolsó pillanatban csak úgy és add át a stafétát. Sokkal jobban működött volna a film, ha nem azt látjuk, hogy Villám mindenáron meg akarja verni az új generációs versenyzőket, hanem azt, hogy hogyan képzi ki ő az új generációt. Így nagyon fura és önmagának ellentmondó az üzenete, ami nem éppen gyerekeknek való, ellenben a film összes poénjával...
Kevés negatívat tudok fölhozni: talán annyit, hogy hosszú, Pókember és a Hangya kicsit bele van erőltetve a sztoriba, a főgonosz meg egy kicsit eltűnik a sok színesrucis hős között, de ezek mind eltörpülnek a film erényei mellett. Remekül fölépíti a Vasember-Amerika Kapitány konfliktust, majdnem végig egyenlőnek állítva be a két oldalt és mindenképp egyenlőnek a két szemszöget, lehetővé téve a néző számára, hogy maga döntsön, ki mellett teszi le a voksát. A harcjelenetek kitesznek magukért, a végső csavar és a fő mondanivaló, a főgonosz motivációjával egyetemben mind azt a célt szolgálják, hogy a film túlmutasson magán és egyetemes kérdésekre világítson rá - olyan kérdésekre, melyek megfordu... több»
Úgy is fogalmazhatnék, hogy akadt, ami tetszett: a harcjelenet Superman föltámasztása után sikerrel mutatta be az Acélember valódi erejét. Minden ütésének ereje volt, hangsúlya, tétje. Azt is láthattuk, hogy ebben az egész kavalkádban Batman mennyire sebezhető - sajnos csak egy pár percig. Az akciójelenetekkel alapjában véve nem volt gond, ellenben a CGI hihetetlenül ocsmányra sikeredett, ugyanúgy el lett kapkodva, mint a filmzene (ami talán a sok utóforgatásnak és a zeneszerző utolsó pillanatban történő lecserélésének köszönhető). Az élvezetes akción túl azonban a film sajnos meglehetősen lapos: történetileg, karakterépítésileg nincs sok benne, csak jónéhány erőltetett Wonder Woman pillanat... több»
Hatalmasat csalódtam Az utolsó Jedikben. Az Ébredő Erő és a trailerek után nem is volt sok elvárásom, arra számítottam, ez is egy klasszikus SW film cselekményének klónja lesz, kielégítő látvánnyal és akcióval. De még ennél is sikerült kevesebbet adnia. Nem elég, hogy nem sok eredeti ötlet volt Az utolsó Jedikben, ami volt, azt is elvette: remek történetszál lett volna, hogy Luke csalódik a Jedi rendben, de a film nem kezd vele semmit, Luke egyszerűen meggondolja magát, a Jedi könyvek meg ott teremnek a Falconban. Remek csavar volt, hogy Rey szülei senkik, de a film ezzel sem kezd semmit, mert attól még, hogy senki, igazából mindenkinél jobb. Az is kiváló ötlet volt, hogy Rey és Kylo összefo... több»
53 Tűzoltó utca 25. (1973)