Utolsó mondatban még szeretném ajánlani – a Dzsungel helyett – a nagyon hasonló témájú Zuhanás a csendbe című alkotást, ahol ténylegesen, minden sallang és „hamis hang” nélkül láthatjuk, milyen az, amikor egy ember mérföldekkel a saját testi és lelki erején felül teljesít az életben maradásért. 3/10 több»
Mindent egybe vetve ez most kissé sznobul fog hangzani, de számomra ez az idei év legjobb King-filmje, hiába az Az elképesztő sikere (A setét tornyot pedig gyorsan felejtsük el). Nem csak, mint pszicho thriller állja meg a helyét, hanem mint tűpontos könyvadaptáció. Egyedül a lezárás nem lett hibátlan, mivel meglehetősen sietősre vették vele a figurát, bár legalább nem lett feleslegesen két órásra duzzasztva. Jó ez, na. 8/10 több»
Az energiatakarékos módba kapcsolt hollywoodi színészeken kívül nemigen tud felmutatni olyan megkülönböztető jegyet magán a Hóember, ami arra a döntésre késztetne minket, hogy egy bármilyen átlagos-korrekt skandináv krimi helyett inkább erre essen a választásunk. 5,5/10
Láttam már betegebb és brutálisabb alkotásokat is, de itt éreztem igazán indokoltnak a kegyetlenséget, és ettől lesz a maga bizarr módján szép ez a film. Aztán csak óvatosan! több»
A történelmi szál és a rendőrtiszt története párhuzamosan halad, majd a legvégső jelenetben összefonódik. Nehéz eldönteni, hogy a ténylegesen megtisztító katarzist, vagy éppen annak szükségszerű elmaradását látjuk-e. 9/10 több»
77 Dzsungel (2017)