Toldi Miklós históriájával először mindenki alsósként találkozik; Arany János ütemhangsúlyos sorait énekenként, óráról-órára hangosan felolvasva vesszük az irodalomórán, versszakonként jól megrágva. Nem csoda, ha a négyütemű felező tizenkettesek nem hatolnak mindannyiunk lelkéig, így a Toldira sokan máig csak egy kötelező, letudandó tananyagként emlékszünk. több»
Hét évvel ezelőtt indult útjára a Brooklyn 99: Nem százas körzet című sorozat, amely először csak egy olcsó rendőr sztereotípiákat hangsúlyozó, átlagos vígjátéknak indult. Idővel azonban, köszönhetően a karakterfejlődéseknek, a konzisztensen javuló humorvilágnak, valamint az egyre inkább hangsúlyosabbá váló társadalmi kérdésekben történő állásfoglalásoknak, a 8 évadot megért széria az elmúlt évek egyik legjobb vígjátéksorozatává vált. több»
2021-ben Marvelék négy sorozatot mutattak be, és talán a Sólyom és a Tél Katonáján kívül mindegyikkel sikerült egy olyan stílust magukévá tenniük, amelyet még nem láthattunk a mozivásznon. A Loki először csak belengette a szuperhősös multiverzumot, a What if...? sorozat viszont már érdemben kezdett el foglalkozni a kérdéssel. Multiverzum-elméletből tehát nem lesz hiány az elkövetkező években, tekintve, hogy a sorozatok mellett a filmes univerzumnak is ez lesz a fő csapásiránya a soron következő fázisban. több»
Sokat lehet azon morgolódni és vitatkozni, amikor egy USA-n kívülről érkező, viszonylagos sikernek örvendő film amerikanizált feldolgozást kap. Újra és újra előjönnek az “eredeti úgy is jobb”, meg az “ennek mi értelme van?” jellegű szólamok – tegyük hozzá, hogy nem teljesen alaptalanul. több»
Tizennégy évvel a Maffiózók befejezése után most itt van a kultsorozat előzményfilmje, a The Many Saints of Newark, amelyben fiatalon látjuk viszont a jól ismert karaktereket, és bár új főszereplőt kapunk, az ő személye is nagyon ismerős lehet. több»
Mike Flanagan kétségtelenül az egyik legtehetségesebb, kortárs horrorrendező, aki módszeresen építi karrierjét a zsánerben fürdőzve. A direktebb alkotásai után (Oculus, Hush, Quija 2) hamar megtalálta igazi terepét, a pszichológiai horroron belül, ahol a zsánereszközök a narrációt és a kontextust szolgálják, segítve az elmélyülést a karakterdrámában. több»
A Netflix saját gyártású, vagy produkció közben bekebelezett thrillerei közt ugyanúgy találni egészen szórakoztató (Oxigén) és bizony csapnivaló (Édes kislányom, A nő az ablakban) alkotásokat is. Az össztermés minőségi átlagán sajnos a Behatolás is csak egy picit tud javítani, de a középszerűség szürkeségéből semmilyen szinten sem képes kitűnni. több»
A végre valahára mozikba került a 25. James Bond-kaland, a Nincs idő meghalni! Ha nem is méltatlanul, de nem a legerősebben búcsúztatja a szmokingot 15 év után végleg a szögre akasztó Daniel Craig-et. több»
Mindig örömteli esemény, amikor egy itthoni geek kultúrához köthető mű lát napvilágot. A popkultúrához ismeretterjesztő szándékkal, vagy egyenesen akadémikus igényességgel közelítő könyvekkel már egészen jól állunk, legyen szó akár fantasztikus művek pedagógia (pl. Nevelj jedit), gazdasági szemszögű elemzéseiről, vagy éppen a hazai képregénykutatás aktuális állását tükröző tanulmánykötetekről. Filmek terén már más a helyzet. több»
Julia Ducournau második mozifilmje úgy nyerhette meg a cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját, hogy valójában semmilyen tekintetben sem finomkodik. Az extremitásokig tolt, erőteljesen retinába égő grafikus szexualitás- és erőszakábrázolás mögött felsejlő gondolatiság azonban hetekre, hónapokra képes ellátni csámcsognivalóval a bizarr, groteszk, számos interpretációt megengedő filmek kedvelőit. több»
89 Toldi (2021)