Pityergős romantika. Van egy nagy bajom a forgatókönyvvel, a főhős egy nemtörődöm, cinikus figura. Még a katasztrófa után is, s egyszer csak átalakul törődő, érzelmes lénnyé, aki könnyezik. Na ne, ez hülyeség. Ben Afleknek nem áll jól ez a szerep. Inkább az érzelemmentes, gátlástalan gengszter. Pocsékul alakította a sírás-rívást.
Kár volt a filmszalagért, értelmetlen, unalmas, vontatott volt. Egy kanos hatvanas pasinak lóg a nyelve egy 19 évesért, s mindenáron meg akarja kapni. Közben a csaj barátai itt-ott robbantgattak, mert ráérő idejükben anarchisták voltak. Kíváncsi volnék, mit tudna összehordani erről valaki, akinek tetszik a film.
Az amerikaiak egy része még mindig felsőrendűbbnek hiszi magát. Általában ezek nem az iskolázott emberek, hanem a hillbilly déliek főleg. Lengetik a konföderációs zászlót, dekorálják vele a kocsmáikat. Tudatlanok. 1964-ben hozták a döntést a szegregáció megszüntetéséről. De az agyaknak egy új generáció kellett a változáshoz.
Csak egy részt láttam. Tragédia! A forgatókönyv olyan, mint egy szita. A semmiből történik valami. A belső epizódrészeket semmi sem köti össze. Nem baj, mondja az író vagy rendező, na bumm. Hát ez így sz*r.
80 A dicsőség arcai (2006)