uniterra

Ez nem alkotás, ez hányadék. Formációban úszó cápák, mint egy repülőraj? Egyáltalán ennyire primitív sztori. Verest érdemelne az író és rendező.

Nekem alapvetően tetszett, itt-ott giccses volt az érzelmes jeleneteknél, s tán a 126 perc is hosszú. Én megvágtam volna pörgősebbre. Sok volt a lassú, melankolikus rész. Erős közepes film.

Igazi klasszikus a regény és ez a film is. Sinise jó munkát végzett mint rendező és színész, Malkovich nem különben.

A film lassú és melankolikus, de egyben feszült is. Végig várunk valami drámai fordulatot, de a happy end sosem jön el. A színészi játék mind remek, főleg Sutherland, és jó támogatást nyújt Clancy Brown is, aki a gonosz börtönőrt játszotta a legendás „Shawshank Redemption”-ben. A befejezés atmoszférája szintén jól felépített, erőteljes és feszült.

Túljátszott humor, biztosan kellemes Ausztráliában, de én inkább unalmas ficsúrkodásnak találom.

Ez a film olyan, mint a pacal. Én ugyan meg nem eszem, de van, aki rajong érte. A Rottentomatoes 13/100 pontja tán még sok is.

Ehhez a történethez sok a 2 óra. A végét lehetett volna drámaibbra csinálni, sőt a közepe táján is lehetett volna kemény fordulat. Így átlagos, inkább szürke a megvalósítás.

A film lassú, furcsa benne a profán női beszéd. Bár nem lep meg, mert volt indiai nő ismerősöm, s az is így beszélt. A történet valahogy kidolgozatlan, kitalálható, hogy a nő fiúja lemond a csajról. A befejezés lapos, fordulatmentes, mint az egész film. A drámainak szánt jelenetek sem sikeresek, s ez nem pénz kérdés, ez gyenge rendezés, ami elmondható az egész filmről. Kevés konfliktus, nincs igazán, ami odaragassza a nézőt a vászon elé. Kell hozzá sok sajtos nacho meg popcorn, ami lekötheti az embert.

Nekem nem tetszett. Ez a "ne hívjuk a rendőrséget, mert engedelmeskednünk kell" már lerágott csont. Nem beszélve arról, hogy a valóságban azonnal hívjuk a rendőrséget. Szóval ha irreális egy szitu, innentől kezdve már csak a zavaró lihegések maradtak, s tök mindegy, miféle színpadias megoldás jutott a végére.

Érdekes film, Hopkinsnak való szerep. Goodingot furcsa volt látni komoly szerepben, megszoktam a bohókás idiótát tőle.

Ez egy pszicho-triller, szellemi horror. Elég beteges. Sosem értettem azokat az írókat, rendezőket, sőt befektetőket, akik fantáziát látnak egy elég vékony piaci szegmens meghódításában. Mindenesetre a stúdió bánhatja a választást, nagy anyagi bukta lett a film. Nekem a tartalom nulla, a színészi játékot lehet egyedül jutalmazni.

Guy Ritchie hozta a formáját. Jól töltötte ki az eleje és a kiszámítható vég közötti űrt. Ebben a témában már nem lehet újat mutatni.

A film időutazás volt a Great Depression utáni időkbe. Korhű kosztümök, hozzá a déli akcentus, elvitt 1934-be. A film tempója tökéletes volt, egy percig sem unatkoztam.

Westernben nagyon újat nem lehet nyújtani. Már minden megvolt, ami ehhez a meséhez kell. Inkább a megoldást néztem, ami ugyan szokványos, de volt benne dráma. Aki szereti ezt a zsánert, az úgysem fogja megunni. Jól összerakott mozinak tartom.

A film azért is érdekes, mert a sok Rambo és Bosszúállók filmek után bemutatja a háború sötét oldalát. A háború nem holmi buli. Hiába van az ember felfegyverezve, semmire sincs garancia. Mikor a melletted álló feje szétloccsan, s te is tocsogsz a vértől, a dolgok átrendeződnek.

Valahogy úgy lehetett: "haver, írj valami akciósat, amit még el tudok játszani!" Ilyet össze lehet csapni 2 hét alatt, finomítgatni pár napig, rárészelni Neesonra s ennyi. Kellettek még morci és sírós szereplők, meg egy nagyon szimpla mese, menjünk az úton a mexikói határtól Chicagóba, az útról letérni nem lehet, mert az leszakítaná a sztorit. Mégis van benne egy nagyon bamba jelenet. Főhősünk házát leégették, előtte fél év jelzálog terhelte. No mit csinál? Hát a nála levő több százezret elégeti a kisfiúval, s jót nevetnek rajta. Tehát a film üzenete, ha csóró vagy, maradj is az, nagyon vicces így az élet.