Tipikus amerikai háborús thriller, nagy vonalakban előre kiszámítható történet. Az elején büntessük meg az ártatlanokat, majd a film fele szenvedés, s a végén a nagy jelenet akár operaklisé is lehetne. Monica Bellucci kellően kerékkötő volt, s csodák csodája, a főhős félretett mindent, ami egy rangerst azzá tesz, ami a dolga, s önálló akcióba kezd, ami egyébként lefokozással és kirúgással jár.
Az eleje rémesen gyenge. Felvesz a főhős egy véres kést? Az a kés maradhatott volna ott, ahol volt. Nem életszagú, a többi része rendben van. De még így sem volt egy túl nagy film. Olyan langyosan közepes.
Fura egyvelege a szentimentalizmusnak és erőszaknak. Az érzelmi szálakon való játszás elég jól sikerült, Bob Hoskins elsőrendűen alakított. Morgan Freeman inkább cameónak hatott. Betették, hogy legyen neve egy egyébként no-name filmnek. A harci jelenetek mára már mosolyogtaóoak, mikor a repülő emberkék kimerevednek szálltukban, ez elcsépelt, de az egész piff-puff rugdaló verekedés sem keltett fel bennem semmi érdeklődést. Jobb lett volna ezeket rövidre fogni. Inkább nyomoznia kellett volna múltja után a "kutyának", érdekesebb lehetett volna. Összességében nézhető, de nem több, mint átlagos.
Mindjárt az elején megdöbbentem, orosz metrókocsi suhan New York-i vonalon. Ezek után már semmi sem meglepetés. Azt hiszem, sosem fogom megtudni, miért. A bankrablás annyira laza történet, mintha azt mondta volna Banderas: vacsoráig van még két órám, ugorjunk be egy bankba, s rámoljuk ki. Minden laza, semmi megerőltetés, elég egy fúró meg egy sztetoszkóp, a többi adja magát. Ennyire semmi kipakolni egy bank széfet. Szezám tárulj! Ja, és hogy kerülnek a szereplők oda, ahol épp vannak, hát az csoda, hinnünk kell a csodákban. Hát nem? Azért nincs az a pénz, hogy még egyszer megnézzem.
Valaki szerepkört tévesztett, vagy a rendező, vagy maga Goldie. Úgy tűnik, felkészületlenül, hirtelen helyettesítenie kellett a valódi főszereplőt, akinek sürgősen be kellett ugrania az esküvőjére. Maga a történet is öreg, ijesztgetős thriller, a zene felcsattan, mint egy kézigránát, a sötétből hirtelen előlép a gyilkos férj. Szinte már mulattató volt. Komolyan, el is mosolyodtam itt-ott. Goldie ezalatt elfelejtette, hogy színész, s nem csak a csapos a szomszéd bárból, aki nem is tudja nagyon, miről van szó. A színészi játéka csapnivaló volt. Nem is nagyon lehet emlékezni szinte egy párbeszédre sem, annyira lényegtelen volt. A rendező szigorúan a megfelelő pillanatban felcsattanó zajokra s á... több»
Film a hétköznapi valóságról Rióban és a brazil vidéken. A maga nemében jó film. A történetnek van egy melankóliája, a tempója ehhez igazodik, ami tökéletes választás. Nem egy szappanopera luxus lakásokkal, drága autókkal, hanem a szegényebb rétet problémáiról szól. Akárhol készülhetett volna.
Ethan Hawke egy muja, teszetosza alakot játszott, hogy jól-e, nem tudom, nem ismerem az eredeti művet. Engem inkább irritált a játéka, Gwyneth, nem is tudom, elmegy, De Niro jól játszott. A történet nagy poén, kár, hogy nem volt közben igazi átütő dráma, inkább vártam, hogy legyen végre valami, ami feldobja a szürkeséget.
Ilyen a B kategória világa. Van egy ember, néha színész, akinek tulajdonságai köré felépítenek egy valamilyen történetet, nem túl bonyolultat. Kezdődik a nagy bonyodalommal, legtöbbször gyilkosság, aztán még több akadályt gördítenek a hős elé, majd a vége felé kivágja magát a slamasztikából, és a rossz elnyeri jutalmát. Jelen esetben Seagall kiverte a sz*rt is a gonoszból, s Csipkerózsát megkapta bónuszként a végén. Kis költségvetés, a hülye is megértse tartalom.
Miután a járulékos veszteségek elég nagyok a drón támadásokkor, idejét láthatták egy ilyen film elkészítésének. Drámai, feszültségben bővelkedett, és volt elég suspense is benne. Mint film jó volt. A valóság persze nem ilyen, a katonák nem könnyeznek, nem moralizálnak, hanem lőnek. Afganisztánban kilőttek drónnal egy esküvői menetet, szóval a valóság és a propaganda egész más világ. Irakban meghalt pár ezer amerikai katona és félmillió iraki, ennek nagy része járulékos veszteség, rossz helyen voltak rosszkor.
A film drámaian mutatja be a kapcsolatfelvételt az amazonaszi őslakosokkal. Nekem tetszett. A film elgondolkodtató akképpen, ugyan érdemes-e mindenáron téríteni, vagy jobb lenne békén hagyni ezeket a törzseket. Ez még a keresztényeket is megosztja. Például Hawaiiba elvitték a kereszténységet, majd a misszionáriusok megtiltották beszélni az őslakosok nyelvét, s kényszerítették a tanulókat az angolra. Ez azzal járt, hogy a mai napig az őslakosok utálják a fehéreket.
89 A számolás joga (2016)