Az első rész nagyon erősen indít, tetszett a nő blöffölése a metrón. Itt azt gondoltam, na ez jól kezdődik, jól folytatódik, végre egy érdekes sorozat. Úgy is volt, a kanapéra szegezett. Nem az a sorozat, ami mellett dolgozatot javítasz, facebookot scrollingolsz, krumplit hámozol. A továbbiakban is szépen jöttek az információk, eljutunk a harmadik részig, ahol már azon gondolkozom, „ezek tényleg mind megőrültek?”. Majd jön az évad befejező része, hát én úgy éreztem, ez tragikomikus alkotás lett. Kapkodtam a fejem, jesszus, mi lesz itt még? Az valszeg majd a következő évadból kiderül. Mondanom sem kell, hogy Tuccy vitte el a show nagy részét. Engem legjobban a lelkész fiának karaktere idegesí... több»
Ez egy középszerű limonádé szódával. Nekem a főszereplő csajszi szimpatikus volt, a hippi gyerek mindenféle szakadt és lezser pólóban nem annyira, tutira nem paktáltam volna le vele. Igen, lehetett tudni, hogy mi lesz végkifejlet, de elég rögös út vezetett oda. Egyszer simán meg lehet nézni egy borús, szürke, havas napra éppen tálaló választás volt. Görögország szépségét örömmel néztem. Nem is itt volna helyes újra felmelegíteni a káposztát egy olyan pasassal, aki elől meglógott az esküvő napján.
Egy abszolút szerethető, kedvelhető történetet és musicalt láttam, ami mese persze. Bele lehetne kötni, de minek? Korán kelt ma a fiam, és ez előcsalogatta a mesenéző kedvem, és erre esett a választás. Együtt izgultam Matildával, hogy rendeződjön a sorsa, mert ilyen szülőkkel pokoli lehetett neki... Emma Thompsont ilyen szerepben látni, ilyen ábrázolásban meglehetősen fura és visszataszító volt. Ha Ralph Fiennes kapta volna az igazgatói szerepet, na az lett volna még muris... lehet, hogy hozzá jobban illett volna. A gyermekről szóban történő lemondás meghökkentő volt. Összességében szerintem nézhető, néhol erős, néhol mulatságos. Jól össze lett rakva. Szórakoztató.
Nagyon jól kezdődött, izgalmas volt. De az utolsó két rész dögunalom volt számomra. Kellemes volt viszont látni és hallani Emily Deschanelt Bertalan Ágnes szinkronjával. A „kiválasztott” Madeleine Arthur színésznőben volt valami misztikus, valami fura, emberfeletti, ami miatt nagyon jól illett a szerepébe. Kicsit Amanda Seyfried fiatalabb kiadása a nagy szemeivel és hullámos hajával. A filmbéli Mr. Mathisben is volt valami fura... Jules karaktere tetszett. A történet végén valahogy becsapottnak éreztem magam...
Huhaaaaa! Én eddig egyet sem láttam, és épp ezt sodorta először utamba a sors. Hát nekem nagyon bejött! Tetszettek benne a karakterek, akik elsőre nagyon idegenek és mondhatni furcsák voltak, a végére jó kis szereplők lettek. Összeálltak a szálak a romantikával, és tetszett, hogy el lett magyarázva minden, és nem volt elvarratlan „találd ki” szál. Nagyon tetszett!!!
A film lassú víz partot mos jelleggel működik. A családapa egyszer csak álmában meghal, és az anyuka 4-5 éves kisfiával magára marad, illetve kis tesóval a pocakban. Anyóspajtás azt hiszi, majd ő átveszi az irányítást halott fia családjában. De a frissen megözvegyült várandós asszony váratlanul kibékülve testvérével, támogatást kap. Vannak benne enyhe humorral töltött párbeszédek, de inkább dráma. A striás has mutogatása akkor is zavaró, ha nemrég voltam terhes... A film vontatott, és igazán nem vezet sehova. Úgy érzem.
Szerintem abszolút nézhető volt. Kedvesek voltak a szereplők, az amerikai pasinak amúgy sem drukkoltam! Kellemes volt látni a Távol-Kelet szépségeit, gazdag rizsföldeket, kultúrát, közlekedési morált stb. Szerintem Vietnámba úgysem jutok el soha. Jó kis kikapcsolódás volt így hétfő este.
Sokkal, sokkal jobban tetszett, mint az Életben maradtak. A szereplők nagyon át tudták adni a kiszolgáltatottságot, az élni akarást, a csapatszellemet, ugyanakkor sajnos sokan odavesztek. Nando Parrado jelleme, akaratereje, kitartása és bátorsága előrelendítette a csapatot. A vége nagyon megható, velük örültem és sírtam, amikor megjöttek a helikopterek, és amikor a szeretteik keblükre ölelhették halottnak hitt gyermekeiket. Emocionális dráma elképesztően nehéz helyzetbe került fiatalokról. Fantasztikus feldolgozás.
Nekem nagyon tetszett, egy nap alatt ledaráltam. A végében kicsit csalódtam, de kárpótolt a záró csavar. 3. Coben-adaptációm, és eddig ez volt a legjobb.
Hiába a két ismert színész, plusz egy harmadikat is ismertem máshonnan, nem volt elég. Őrült unalmas volt, drámának dráma. De a címe nagyon nagy mellényúlás szerintem.
65 Közvetlen célpont (2019)