2024 elején látni ezt... idegesítő volt és túlzó és rettenetes. Rettenetes az, hogy ilyenek voltunk, alig mentünk utcára, a négy fal között éltünk, megszoktuk, hogy laptopokon át kommunikálunk, dolgozunk és élünk. Maszkokban jártunk, fertőtlenítettünk (néha körtével...), és féltünk, hogy mi lesz. A hipochonder pasas elképesztő idegölő volt, először ki is kapcsoltuk miatta. Aztán néhány óra múlva mégis tovább néztük. A végére egész jó lett, a végén az élet és a halál találkozása, az élet nagy körforgása szép zárás és kiszámítható. Picit esetlenek voltak a szereplők, a kornyikáló csaj is lehozott az életről. Egyszer nézhető.
Az elmúlt hetekben ez volt az első film, amit kb. végig bírtam nézni. És ez nem jelenti azt, hogy jó volt! Viszont nézhető volt, jól kezdődött, a közepe elég vontatott volt, de vártam, hogy mi lesz a vége. Egy nehéz nap után pont jó estére!
Az első rész nagyon erősen indít, tetszett a nő blöffölése a metrón. Itt azt gondoltam, na ez jól kezdődik, jól folytatódik, végre egy érdekes sorozat. Úgy is volt, a kanapéra szegezett. Nem az a sorozat, ami mellett dolgozatot javítasz, facebookot scrollingolsz, krumplit hámozol. A továbbiakban is szépen jöttek az információk, eljutunk a harmadik részig, ahol már azon gondolkozom, „ezek tényleg mind megőrültek?”. Majd jön az évad befejező része, hát én úgy éreztem, ez tragikomikus alkotás lett. Kapkodtam a fejem, jesszus, mi lesz itt még? Az valszeg majd a következő évadból kiderül. Mondanom sem kell, hogy Tuccy vitte el a show nagy részét. Engem legjobban a lelkész fiának karaktere idegesí... több»
Ez egy középszerű limonádé szódával. Nekem a főszereplő csajszi szimpatikus volt, a hippi gyerek mindenféle szakadt és lezser pólóban nem annyira, tutira nem paktáltam volna le vele. Igen, lehetett tudni, hogy mi lesz végkifejlet, de elég rögös út vezetett oda. Egyszer simán meg lehet nézni egy borús, szürke, havas napra éppen tálaló választás volt. Görögország szépségét örömmel néztem. Nem is itt volna helyes újra felmelegíteni a káposztát egy olyan pasassal, aki elől meglógott az esküvő napján.
Egy abszolút szerethető, kedvelhető történetet és musicalt láttam, ami mese persze. Bele lehetne kötni, de minek? Korán kelt ma a fiam, és ez előcsalogatta a mesenéző kedvem, és erre esett a választás. Együtt izgultam Matildával, hogy rendeződjön a sorsa, mert ilyen szülőkkel pokoli lehetett neki... Emma Thompsont ilyen szerepben látni, ilyen ábrázolásban meglehetősen fura és visszataszító volt. Ha Ralph Fiennes kapta volna az igazgatói szerepet, na az lett volna még muris... lehet, hogy hozzá jobban illett volna. A gyermekről szóban történő lemondás meghökkentő volt. Összességében szerintem nézhető, néhol erős, néhol mulatságos. Jól össze lett rakva. Szórakoztató.
Nagyon jól kezdődött, izgalmas volt. De az utolsó két rész dögunalom volt számomra. Kellemes volt viszont látni és hallani Emily Deschanelt Bertalan Ágnes szinkronjával. A „kiválasztott” Madeleine Arthur színésznőben volt valami misztikus, valami fura, emberfeletti, ami miatt nagyon jól illett a szerepébe. Kicsit Amanda Seyfried fiatalabb kiadása a nagy szemeivel és hullámos hajával. A filmbéli Mr. Mathisben is volt valami fura... Jules karaktere tetszett. A történet végén valahogy becsapottnak éreztem magam...
68 Apáim nyomában (2021)