Klauka89

És még csak nincsenek is messze a világtól
Őszintén... ha lenne olyan értékelő csillagocska, ami az „idegesítő” jelzővel van ellátva, hát most arra nyomnék. Megnéztem a filmet, anyám szerint „elgondolkodtató”. Az ám! Csak neki azért, mert imádja a világvége tematikájú filmeket, szerinte úgyis eljön hamarosan... Szerintem meg az az elgondolkodtató, hogy miért gyártanak le ilyen mértékű katyvaszos filmeket. Leülsz, nézed, és várod az információt. Várod, hogy valami történjen, de ez a film nem szól semmiről. Egész egyszerűen ebben nem történik semmi. Az ember életéből lépten-nyomon ellopnak a filmek órákat, jelen esetben 1 óra 22 percet! Van, aki úgy értelmezi a filmet, hogy a végén biztos csak Rose éli túl, nekem ez nem jött át, semmi ... több»

Menj és boldogulj!
Az elején két teljesen különböző embert láttam, akik szinte egy lehetetlen párost alkotnak. Abban a tekintetben lehetetlent, hogy annyira eltérőek, amennyire ember különbözhet a másiktól. Valamiért mégis egymásba szerettek. A család persze kemény dió, és tényleg adom, hogy mindenkinek őrült családja van. Muszlimok, zsidók, ha két ilyen család találkozik, azért nem lehet unatkozni. A feketék és a fehérek nem jönnek ki sok esetben, de talán akadnak még kivételek. A vége persze totális happy end és tejszínhab. Mondanám átlagosnak, de annál azért volt jobb, mert életszagú volt, mert hiteles problémákat és párbeszédeket mutattak be. Volt sok baromság is benne, de alapvetően az életből dolgoztak. ... több»

Ordít mindég'
Nem mindennapos talán a sztori, ritkán hall ilyet az ember, hogy *SPOILER* nyomtalanul eltűnt a tumor, nyoma sincs, hiába keresik. Normál ember ilyenkor örülne, Kern meg: „egészséges vagyok bassza meg.” De ha az ember hazavágja az összes társas kapcsolatát, akkor aztán utána vakarhatja a fejét. Nem a legjobb, nem is nézhetetlen. Jó színészek köszöntek be.

Unalmas és a gekkó nagyon gagyi.

Szórakoztató, jó kis kikapcsolódást nyújt, de néha már sok a kamuból. Ezért csak 4-es.

Már másodjára láttam, abszolút nézhető akár többször is. Mindannyiszor megdöbbentő. Szép fokozatosan tárul elénk a borzalom, amit ez az „anya” képes tenni sajátjaként „szeretett” lopott leánnyal. A színészi játékok a helyükön voltak, félelmetesen jól hozta a szerepét mindkét színésznő. A végkifejlet és a csavar fantasztikus, én sem tettem volna másképp. Nem csoda, hogy nem tud megbocsátani Cloe.

Hát ez tényleg átlagos volt és idegesítő. A vége pedig túl szirupos.

Terítéken a szervkereskedelem
Érdekes sztori, rendkívül nyomasztó és fullasztó a légköre. Engem végig a kanapéra szegezett, és le sem vettem a képernyőről a szemem. Már az elején tudtam, mire megy ki a játék (vagy tudni véltem). A rendező hagyja, hogy a néző két végkifejlet között hánykolódjon. Az A verziónak hittem, amiből végül B lett, de egyik oldal sem lett volna maradéktalanul kielégítő. Kell rajta gondolkozni, és a végén mégis mindent megmutatnak. Az LL szinten látottakon megdöbbentem, mire vége lett, én csak ültem ott, és el voltam képedve. Amikor a stáblista ment, addigra már ambivalens érzéseim lettek. Jó volt ez? Miért néztem meg? Minek nevezném? Akartam hinni, hogy áldozat lett a pasi, aki már korábban súlyos ... több»

Nagyon kedves kis mese volt. A vörösbegy végül megtalálja önmagát, annak ellenére, hogy egerek közt nő fel. Kikapcsolt. Cuki volt.

Tinglitangli.

Jajj, nagyon aranyos volt, és ami még fontosabb, tanulságos volt. Egy történet az összetartásról, a motivációról és arról, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Vicces volt és kedves, happy enddel. Kikapcsolt, nagyon cuki.

Megnéztem, mert láttam már jó Nora Roberts-adaptációt, de ez unalmas volt. Elvesztegetett időnek érzem.

Nekem átlagos, egyszer nézhető, kikapcsolt igazából.

Volt a végén egy rendkívüli módon megható pillanata...

Az a bizonyos hab a tortán, csillámos rózsaszín ehető csokibogyóval
Nekem egyszer nézős kategória, sosem látott színészekkel. Ami persze nem baj. Számomra eléggé mézesmázos történet, voltak benne azonban szépen és igazán romantikusan kidolgozott, kedves és kellemes pillanatok, amelyek tényleg átjöttek a tévén keresztül. A búcsúztató még élő anyukának eléggé abszurd volt, viszont annál eredetibb. Persze a happy end sem maradhatott el.

Szájhúzással álltam neki ennek a sorozatnak, mert gondoltam, jaj, még egy főzős műsor. Tudok főzni, néha szeretek, néha nem – nem ezen megy el a sztori, de a túl konyhatudományos történethez nem volt kedvem, sokfélét láttam már. Számomra egyáltalán nem volt sem unalmas, sem vontatott, sem nyálas szálon futó. Elsőre az Amy-t alakító színésznő nem is volt szimpatikus, sőt a Lino személyét alakító sem. Aztán ahogy bontakoztak ki a szálak, nagyon is megszerettem őket. Egy nagyon szép romantikus drámát láttam, amiben az élet tényleg minden fontos eleme megjelent. Együtt örültem és sírtam a szereplőkkel. Az a kategória, amit látni kell.

Egy megható és gyönyörű szép film egy kitartó, végtelenül szeretetteljes és odaadó ember karrierjéről és magánéleti kálváriájáról. Fantasztikus élmény volt ezt végignézni.

Próbáltam nem észrevenni, mennyire hasonlít a Tőrbe ejtve c. filmre. Nekem nagyon olyan, mintha arra hajazna, azzal a kivétellel, hogy itt nem a bejárónő a célpont, és a rendőrségig nem jut el a dolog. A 7 nő kínlódása, vagdalkozása és egymásra mutogatása eléggé kínos és kellemetlen.

Nos, a látottakat nehéz kategorizálni. Besorolni feketébe vagy fehérbe, jóba vagy pocsékba. Számomra pörgős volt, és a darálandó kategóriába tartozott. Ok, nem utolsó szempont az sem, hogy szinkronos, így főzés közben is ment. Folyamatosan csöpögött az infó, jöttek a részletek, nem untam el. A Rosa Peralt alakító színésznő remekül hozta a „kicsapongó, sohasem állapodok meg, és senki nem elég jó” formát. Az, hogy ennek az alapja igaz történet, még jobban elgondolkodtatja az embert. Ezek a spanyolok olyan egyformák, hogy néha azt se tudtam, melyik fickó melyik! Egészen elképesztő, hogy a spanyol bíróság milyen ítéletet hozott, ahhoz képest, hogy Magyarországon mi a módi! LOL. A kislányt sajnál... több»