Sokkal, sokkal jobban tetszett, mint az Életben maradtak. A szereplők nagyon át tudták adni a kiszolgáltatottságot, az élni akarást, a csapatszellemet, ugyanakkor sajnos sokan odavesztek. Nando Parrado jelleme, akaratereje, kitartása és bátorsága előrelendítette a csapatot. A vége nagyon megható, velük örültem és sírtam, amikor megjöttek a helikopterek, és amikor a szeretteik keblükre ölelhették halottnak hitt gyermekeiket. Emocionális dráma elképesztően nehéz helyzetbe került fiatalokról. Fantasztikus feldolgozás.
Nekem nagyon tetszett, egy nap alatt ledaráltam. A végében kicsit csalódtam, de kárpótolt a záró csavar. 3. Coben-adaptációm, és eddig ez volt a legjobb.
Hiába a két ismert színész, plusz egy harmadikat is ismertem máshonnan, nem volt elég. Őrült unalmas volt, drámának dráma. De a címe nagyon nagy mellényúlás szerintem.
És még csak nincsenek is messze a világtól Őszintén... ha lenne olyan értékelő csillagocska, ami az „idegesítő” jelzővel van ellátva, hát most arra nyomnék. Megnéztem a filmet, anyám szerint „elgondolkodtató”. Az ám! Csak neki azért, mert imádja a világvége tematikájú filmeket, szerinte úgyis eljön hamarosan... Szerintem meg az az elgondolkodtató, hogy miért gyártanak le ilyen mértékű katyvaszos filmeket. Leülsz, nézed, és várod az információt. Várod, hogy valami történjen, de ez a film nem szól semmiről. Egész egyszerűen ebben nem történik semmi. Az ember életéből lépten-nyomon ellopnak a filmek órákat, jelen esetben 1 óra 22 percet! Van, aki úgy értelmezi a filmet, hogy a végén biztos csak Rose éli túl, nekem ez nem jött át, semmi ... több»
Menj és boldogulj! Az elején két teljesen különböző embert láttam, akik szinte egy lehetetlen párost alkotnak. Abban a tekintetben lehetetlent, hogy annyira eltérőek, amennyire ember különbözhet a másiktól. Valamiért mégis egymásba szerettek. A család persze kemény dió, és tényleg adom, hogy mindenkinek őrült családja van. Muszlimok, zsidók, ha két ilyen család találkozik, azért nem lehet unatkozni. A feketék és a fehérek nem jönnek ki sok esetben, de talán akadnak még kivételek. A vége persze totális happy end és tejszínhab. Mondanám átlagosnak, de annál azért volt jobb, mert életszagú volt, mert hiteles problémákat és párbeszédeket mutattak be. Volt sok baromság is benne, de alapvetően az életből dolgoztak. ... több»
Ordít mindég' Nem mindennapos talán a sztori, ritkán hall ilyet az ember, hogy *SPOILER* nyomtalanul eltűnt a tumor, nyoma sincs, hiába keresik. Normál ember ilyenkor örülne, Kern meg: „egészséges vagyok bassza meg.” De ha az ember hazavágja az összes társas kapcsolatát, akkor aztán utána vakarhatja a fejét. Nem a legjobb, nem is nézhetetlen. Jó színészek köszöntek be.
Már másodjára láttam, abszolút nézhető akár többször is. Mindannyiszor megdöbbentő. Szép fokozatosan tárul elénk a borzalom, amit ez az „anya” képes tenni sajátjaként „szeretett” lopott leánnyal. A színészi játékok a helyükön voltak, félelmetesen jól hozta a szerepét mindkét színésznő. A végkifejlet és a csavar fantasztikus, én sem tettem volna másképp. Nem csoda, hogy nem tud megbocsátani Cloe.
Terítéken a szervkereskedelem Érdekes sztori, rendkívül nyomasztó és fullasztó a légköre. Engem végig a kanapéra szegezett, és le sem vettem a képernyőről a szemem. Már az elején tudtam, mire megy ki a játék (vagy tudni véltem). A rendező hagyja, hogy a néző két végkifejlet között hánykolódjon. Az A verziónak hittem, amiből végül B lett, de egyik oldal sem lett volna maradéktalanul kielégítő. Kell rajta gondolkozni, és a végén mégis mindent megmutatnak. Az LL szinten látottakon megdöbbentem, mire vége lett, én csak ültem ott, és el voltam képedve. Amikor a stáblista ment, addigra már ambivalens érzéseim lettek. Jó volt ez? Miért néztem meg? Minek nevezném? Akartam hinni, hogy áldozat lett a pasi, aki már korábban súlyos ... több»
Jajj, nagyon aranyos volt, és ami még fontosabb, tanulságos volt. Egy történet az összetartásról, a motivációról és arról, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Vicces volt és kedves, happy enddel. Kikapcsolt, nagyon cuki.
Az a bizonyos hab a tortán, csillámos rózsaszín ehető csokibogyóval Nekem egyszer nézős kategória, sosem látott színészekkel. Ami persze nem baj. Számomra eléggé mézesmázos történet, voltak benne azonban szépen és igazán romantikusan kidolgozott, kedves és kellemes pillanatok, amelyek tényleg átjöttek a tévén keresztül. A búcsúztató még élő anyukának eléggé abszurd volt, viszont annál eredetibb. Persze a happy end sem maradhatott el.
82 A hó társadalma (2023)