HungarianVoice

Az eszem sokkal rosszabb pontszámot diktál, de a szívem nem engedi, hogy lepontozzam a filmet. Ha csak a castingra gondolok, a rajongók szeretetének és játékosokhoz fűződő személyes történetének kidomborítására, a baráti kapcsolatok mélységére... Egyszerűen nem lehet nem szeretni a filmet. A legendás négyesnek (Lily Tomlin különösen kiemelkedik) nem kell erőlködni a színen, minden reakciójuk szívből jön, és könnyen eladják a négy idős rajongó barátnő kalandját.

A könyvet nem olvastam, de a film maga már az első perctől túl kiszámítható, ami elrontja a filmes élményt. Emellé még unalmas, vontatott és zavaróan buta is az alkotás. Azt pedig nagyon nehéz eldönteni, hogy Johnny Depp borzos fejű, ápolatlan, alvajáró író karaktere, vagy John Turturro idegesítően túltolt mississippi akcentusa irritálóbb.

Inkább karakterdráma, mintsem akciódús zombifilm. Mindenesetre nem rossz, de lehetett volna effektívebb.

Közel sem olyan jó, mint az első rész.

A „Nyugaton a helyzet változatlan” semmi újat nem hoz a zsánerben. A vizuális design/fényképezés kellően hátborzongató, de hiányoznak a filmből azok a karakterek, akik berántják a nézőt a történetbe; ráadásul az utolsó fél óra eseményei már a bugyuta túlzás kategóriájában mozognak.

Harris Dickinson kiváló ebben a coming-of-age drámában, ami az egyszerű ábrázolásmódjával könnyen beleviszi a nézőt a történet sivár idilljébe.