A szellemirtók visszatértek Az örökség sem volt rossz, de szerintem A borzongás birodalma a méltó utódja az 1984-ben és 1989-ben bemutatott első két résznek. Az eredeti szereplőgárda visszahozása jó ötlenek bizonyult, nem hátráltatják, hanem kibővítik a cselekményt. A történet gördülékeny, minden a helyén van, jók a dialógusok, humor és dráma megfelelő arányban. Végig szórakoztató, hozza az első két rész hangulatát.
Rabok vagyunk, vagy szabadok? Milyen világ lenne az, ahol nincsenek háborúk, faji ellentétek, megosztottság? Utópia. Ha jönne egy idegen faj, aki békét teremt erőszakos módon, az utópiából máris disztópia lenne. A filmről nekem a Cloverfield Lane 10 jutott eszembe, hasonló nyomasztó képi megoldásokkal, kevés CGI-jal, inkább hangokkal és fényhatásokkal éri el a kívánt hatást. Kapitalizmusban él jelenleg az emberi faj többsége, ahol mindent és mindenkit beáraznak, állandó fogyasztásra ösztönöznek. A háttérben a szálakat (mint az idegenek) a globális nagyvállalatok mozgatják. Kapitalizmusban az ember az, amije van. Minden és mindenki eldobható, pótolható. Rabok vagyunk, vagy szabadok?
A hírnév sokféle oldala Nem tudom, miért pontozták le ennyire ezt a filmet, valószínűleg a TikTok generáció számára a történet nem tűnik izgalmasnak, talán mert patakokban folyó vér és repülő szuperhősök nincsenek benne. A főhőse egy átlagember, aki akarata ellenére híres lesz, és ügyetlenül próbál valamit kezdeni a hirtelen jött népszerűséggel. De mi történik akkor, ha valaki híresből hírhedtté válik?
Érdekes alaptörténet, fanyar humor. Nicolas Cage játéka a bőven nézhető kategóriába sorolja a filmet.
Fallout, ez bombabiztos A Fallout-univerzum mindig a kedvenceim közé tartozott, a legtöbb Fallout játékkal játszottam, köztük az 1997-ben megjelent első résszel is. A sorozat bemutatása előtt már sejteni lehetett, hogy jó kezekben lesz, a játékot készítő Bethesda Softworks és Todd Howard is részt vett a munkálatokban. Szerencsére nemcsak a játék látványvilága, motívumai jelennek meg hűen a történetben, de ott van a fordulat, humor és a dráma is. A játékot nem ismerők számára is kellemes szórakozást nyújt. Várom a következő évadot.
Hőseposz, hős nélkül A Dűne-univerzum sosem volt a kedvencem, az első részt mégis jónak tartottam, ez nagyrészt a látványvilágnak és az esendő Paul Atreides karakterének volt köszönhető. A második részben már nem tudtam azonosulni az „epikus hőssé” váló Paul Atreidesszel. Az igazság nevében halomra gyilkol mindenkit, aki az útjába áll. Az Atreidesek a jók, aki ellenük fordul, az mind gonosz, nincs átmenet. A főhős ugyanolyan zsarnokká válik, mint azok, akik ellen küzd. A látványvilág most is kiemelkedő, de nem feledteti az egysíkú, túlzottan teátrális történet sekélyességét.
A bestseller regény remek adaptációja Nem szoktam egy sorozat vége előtt értékelést írni, de ezúttal kivételt teszek. James Clavell bestseller regényét többször olvastam, ezért elfogultan és nagy elvárásokkal kezdtem el nézni a sorozatot. Örömmel látom, hogy nagyrészt a regény alapján készítették el a részeket, és (eddig) minden kulcsfontosságú jelenet és párbeszéd a helyén van. Remélem, ez kitart a 10. rész végéig. Aki nem olvasta a regényt, annak ajánlom A sógunt a figyelmébe, a kétkönyves, terjedelmes alkotás végig izgalmas és fordulatos, szinte abbahagyhatatlan. Az eddig látott sorozatrészek hozzák a regény magas színvonalát.
A Jakuza nem alszik A második évad némileg döcögősen indult, mint aki keresi önmagát. De a 6. epizód kimondottan ütősre sikerült, értelmet ad a korábbi, talán kissé langyos részeknek is.
Ismét megelőlegezem az 5 csillagot, jöhet a folytatás és a további évadok.
Több is lehetett volna... A törvény nevében 4. évad hangulatosan kezdődik. Távoli, elszigetelt alaszkai település, állandó sötétség, dermesztő hideg, misztikum. Minden adott egy jó bűnügyi sorozathoz. A készítők próbáltak belevinni egy kis - A Dolog - utánérzést, több-kevesebb sikerrel. A cselekményszálak azonban nincsenek rendesen kibontva, a jól felépített misztikum hamar elvész, a történetet túl hamar lezárják, a rejtély egy részére sosem kapunk választ. Szerintem még legalább 5-6 részt elbírt volna a sorozat, számomra a rövidsége miatt csalódást okozott.
Az élet rövid. A foci egy játék. Hónapok óta szerettem volna megnézni ezt a filmet, ezért nagy elvárásokkal kezdtem el a megtekintését, és azt kell mondjam, hogy... nem csalódtam.
A dramedy műfaj meglepő módon jól áll Taika Waititinek. A kétballábas Amerikai Szamoa csapat csetlő-botló ügyetlenkedése mellé a végére sikerült egy jól működő drámai szálat is becsempészni a történetbe, ezért a rendező korábbi agymenéseitől eltérően – A győztes gólnak – van mondanivalója. Megnevettet és elszomorít egyszerre.
Minden tolvaj attól retteg, hogy meglopják Az USA a Föld bolygó legnagyobb kémszervezetét működteti. Mindent megfigyelnek, lehallgatnak, a telefonhívásoktól az e-mailekig, akár külföldön is. A megtörtént eseményeket feldolgozó film ennek az országnak a paranoiás viselkedésére világít rá: ők mindent és mindenkit lehallgathatnak, megfigyelhetnek, de ha velük történik hasonló, akkor jön a felháborodás. A nagyrészt egy szobában játszódó történet fordulatokban nem bővelkedik, talán csak az erőltetetten udvariaskodó FBI-ügynökök tenyérbe mászó viselkedése kelthet feszültséget a nézőben.
Az emberi gyarlóság lótusza Lassan beinduló sorozat, mely az egzotikus helyeken nyaraló gazdag emberek problémáiból adódó konfliktusokra épül. Pénz, dekadencia, hazugság. Az első évadban még előkerül a kizsákmányolt szigetlakók problémája, akiket a fehér ember a saját szigetükön alkalmazottként tart a gazdagok szórakoztatására. Az események lassan követik egymást, hogy aztán az utolsó részekben hirtelen felgyorsulva hatalmas pofont adjanak az elaltatott nézőnek. (Véleményem az 1-2. évadra vonatkozik.)
A hagyma belülről Daniel Craiget én főként a James Bond-filmekből ismertem, ebben a történetben megmutatta, hogy színésznek sem utolsó. A film légköre hangulatos, a fordulatos cselekmény és a jó szereplőgárda is adott volt. A történet második felétől szerintem kissé hosszan magyarázza a megoldást, és a lezárás sem nevezhető hétköznapinak. Végig szórakoztatónak találtam.
A háromszög titka Bevallom, az egyik kedvenc bermuda-történetem ez a háromrészes minisorozat. Azon kevés filmek közé tartozik, amit többször is képes vagyok végignézni. Remek hangulat, fordulatos, izgalmas cselekmény jellemzi, ezt az amerikai–angol–német társprodukcióban készült sci-fi sorozatot.
Szórakoztató fejvadász Kellemes és fordulatos történet, Katherine Heiglt én méltatlanul kevés filmben láttam, pedig remek komikának tartom. Nem annyira ismert, mint Sandra Bullock, de szerintem legalább olyan tehetséges. A történet életszerű, tele humorral. A mai kifordult trendektől eltérően, a főhősnő nem verekszik férfiakkal, nem ugrál át kerítéseken, és még csak nem is ferde hajlamú. Inkább a női csáberejét és praktikáit bevetve éri el céljait.
69 Szellemirtók: Az örökség (2021)