Szörnykoktél Ha létezik olyan földlakó, aki nem látott egyetlen Predator- és Alien-filmet sem, de gyorsan képbe akar kerülni mindkét szörnysorozat kapcsán, akkor valószínűleg ez a történet a legalkalmasabb rá. A shakespeare-i magasságtól nagyon távoli, de mégis látványos és izgalmas történet egyfajta hátteret ad, mindkét szörnyfranchise-nak. Lance Henriksen szereplése a filmben ismerős lehet az Alien-rajongóknak.
Amikor a hőmérséklet túl magasra emelkedik Valami történik Guatemala fülledt dzsungelében, amikor a hőmérséklet túl magasra szökik. Titokzatos lény járja az esőerdőt, és szedi áldozatait. Miután társaik eltűntek, veterán kommandósokból álló csapat indul a keresésükre. Hamar rádöbbenek, hogy a puszta fizikai erő semmit sem ér a betolakodó ellen, a földgolyó legveszélyesebb ragadozóinak, az embereknek minden leleményességükre szükségük lesz, ha túl akarják élni a kalandot. A Ragadozó-széria első és meghatározó darabja.
Gyerekgyilkosság sportosan A filmkészítők szeretik feszegetni a határokat. A történetben tizenéves gyerekeket kegyetlenül öldösnek le, néhány évvel idősebb társaik, ezért a film nálam feketelistára került. Számomra nézhetetlen és felháborító. Hogy ez a förtelem folytatásokat is kapott, jelzi, hogy nemcsak a film készítői, de a „civilizált” nyugati társadalom is beteg.
Az idegenek köztünk járnak, és viccesek Nem olvastam a képregényt, ezért elvárások nélkül néztem meg a sorozatot. Kellemes szórakozást nyújtott a csetlő-botló idegent megformáló Alan Tudyk. Örömmel láttam, hogy a női humor is megjelent a történetben, jót nevettem Alice Wetterlund, Jenna Lamia beszólásain és civakodásain.
Az indonézek is izzadnak? Az általam látott filmek 90%-át (sajnos) az észak-amerikai filmek teszik ki, ezért kíváncsian kattintottam az indonéz alkotásra. A történet leginkább a német bűnügyi filmekre emlékeztet, lassú tempójú, kevés akcióval. Ködös, párás trópusi hangulat és egy fiús főhősnő jelenléte visz némi változatosságot a történetbe. A német „stílus” kedvelőinek valószínűleg tetszeni fog. Egyszer nézhető.
Elysium, lehetséges jövő? A történet talán egy lehetséges disztópikus jövőt mutat meg. A föld pusztulásáért felelős gazdag elit egy luxusűrállomásra menekül a gyáraik, kapzsiságuk, hatalomvágyuk miatt tönkretett bolygóról. A hátrahagyott szegényeknek csak a kopár föld marad. Bár a film nem tárgyalja a klímaváltozást, ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, miközben a fő felelősök tovább pusztítják a bolygót.
Nevezzen csak gonosznak... – mondta az Ördög „Nevezzen csak gonosznak, de pechjére én csak egy szükséges rossz vagyok” – mondta az Ördög. Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről a filmről valamit, mivel a történet magáért beszél, semmilyen mélyebb elemzést nem igényel, a néző arcába mondja a szörnyű igazságot. A Lord of War szerepel az általam valaha látott legjobb filmek tízes listáján. A film 2005-ös bemutatása óta nem sok minden változott, a bolygó legnagyobb fegyverkereskedői: USA, EU, Kína, Oroszország stb. továbbra is szállítják a fegyvereket az éppen aktuális háborúkhoz, vérontásokhoz. A céljuk a véres profit és a minél jobban elhúzódó lokális háborúk. A fegyvergyártás és a háborúk támogatása az emberi faj egyik nagy szégyene.
Mindörökké? Na nem. Az első rész úgy él az emlékezetemben, mint egy remek akciófilm, jó poénok, napsütötte Miami, Will Smith luxusautóval száguldozik, mint egy afro James Bond, fegyvert pufogtat, hű társával, Martin Lawrence-szel az oldalán. A második rész még hozott valamit az első rész hangulatából. Tizenhét év után megérkezett a harmadik rész, a jobb napokat is látott két színész újra összeállt. A rendező, amit lehetett, az előző filmekből próbált átemelni. Az eredmény egy fakó, az előző részeket ügyetlenül másolni próbáló, majd kétórás történet lett, 90 perc is bőven elég lett volna.
Három kívánság Ki ne hallott volna, a palackba zárt szellemekről, a dzsinnekről? Az arab mesevilág állandó szereplői, lehetnek jók vagy rosszak, egy a közös bennük, kívánságokat teljesítenek. A kívánságok nagyrésze gyarló, mint maga az ember, örök fiatalság, örök boldogság, gazdagság, hatalom stb. A kívánságot kérő emberek többsége saját kívánsága áldozatává válik. Azonban ez a szellem emberi érzésekkel is rendelkezik, ez kellően bonyolítja a látványos, egyedi hangulatú történet tanmese jellegét.
Mese habbal Bugyuta Pixar animációs filmet még nem láttam, mindegyikbe sikerült valamilyen mondanivalót is becsempészni a készítőknek. A Lightyear sem kivétel, a Toy Storyból ismerős űrjátékfigura kalandja minden korosztály számára szórakoztató lehet. Humor, dráma, mindenből egy csipetnyivel.
Nem minden MI rossz? Az előzetesek alapján egy agyatlan CGI akciófilmre számítottam, ezért vonakodva néztem meg. Azonban meglepetésemre, JLo karaktere és az MI jól működik a filmben. A történet valójában kétszemélyes, a játékidő jelentős részét kettejük párbeszéde tölti ki, felfogható egyfajta párkapcsolati civódásnak is. Az ember és az MI között bensőséges viszony alakul ki, ez kiemeli az Atlast a tucatfilmek közül.
Elveszve a történetben... A Lost volt az első, sokszereplős, túlélős, flashback jeleneteket tartalmazó sorozat, ezért nagy népszerűségre tett szert.
Sci-fi, misztikum, akció és egyéb elemeket keverve érdekes egyveleget alkot, egyes részein úgy érezni, mintha az írók abban a pillanatban, kapkodva találták volna ki, más részek viszont tökéletesen illeszkednek a szerteágazó történetbe. A helyenként túlbonyolított és nehezen követhető sorozat, ma is szórakoztató. Amikor készült, még nem létezett Netflix, sem más streamingszolgáltató.
75 Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen (2004)
Ha létezik olyan földlakó, aki nem látott egyetlen Predator- és Alien-filmet sem, de gyorsan képbe akar kerülni mindkét szörnysorozat kapcsán, akkor valószínűleg ez a történet a legalkalmasabb rá. A shakespeare-i magasságtól nagyon távoli, de mégis látványos és izgalmas történet egyfajta hátteret ad, mindkét szörnyfranchise-nak. Lance Henriksen szereplése a filmben ismerős lehet az Alien-rajongóknak.