Ha vígjáték, akkor francia Aggódtam, hogy a franciák már nem képesek jó vígjátékokat készíteni ebben az amerikanizálódott filmiparban. Szerencsére amiben Christian Clavier szerepel, és franciák csinálták, az rossz nem lehet. Adott négy celeb, akik a kor divatjának megfelelően túlélő utazáson vesznek részt Afrikában, miközben minden cselekedetüket rögzíti a kamera. Szórakoztató helyzetkomikumok, az elkényelmesedett, képmutató celebek és az afrikai zebraürülék szagos ellentéte.
A Purdue Pharma nem a rendszer része, maga a rendszer... A DuPont-botrány (Sötét Vizeken) után egy újabb sorozat, mely az amerikai kapitalista rendszer sötét bugyraiba vezeti a nézőt. Az OxyContin egy ópiát alapú erős fájdalomcsillapító, második generációs heroin. Súlyos függőséget, halált okozhat. A Purdue Pharma úgy vélte, hogy a rákos, gyógyíthatatlan betegek „piaca” nem elég nagy, ezért az OxyContint minden fájdalommal élő amerikai számára elérhetővé tette a hatalmas profitért, úgy árulták mint a cukorkát, a veszélyekről pedig hazudtak. Az OxyContint ma is forgalmazzák.
(Közben megjelent a Fentanil az utcán, 50x erősebb mint a heroin, ópiátválságot okoz Amerikában.)
Aki a Shreket szereti... ...annak valószínűleg tetszeni fog ez a történet is. Csizmás, a kandúr 10 év után új kalandra indul, célja az utolsó kívánság megszerzése. A rajzfilm tükrözi a Shrek alkotóinak remek humorát, iróniáját. A történet végig szórakoztató és megható egyszerre. Görbe tükör, mely az emberi természet sötét oldalát is kifigurázza. Mindenkinek ajánlom a megtekintését.
Viszlát, Henry! Nem olvastam a regényt, nekem a Witcher a PC-s számítógépes játékot jelenti, és Geralt kalandjait. Az első 1-2 évad tetszett, a harmadik már kevésbé, a járvány miatti halasztás sem tett jót neki. A harmadik évadban Geralt tulajdonképpen mellékszereplő, egy sodródó figura az egymással acsarkodó királyságok között. Politika, intrika, ki-kivel és miért, katyvasz, vérengzés, bosszú, blabla... Nagyrészt a Vaják kalandjai nélkül.
Itt a világvége. Te mit tennél? Sok katasztrófafilmet láttam, ez a történet a jobban sikerültek közül való. A cselekmény, a színészi játék és a párbeszédek jól eltaláltak, a történet nincs túltolva, a szereplők reakciói valóságosnak hatnak. Az emberi fajnak talán kellene egy (túlélhető) kihalási esemény, és akkor lehet, hogy felhagynának egymás gyilkolásával (egy időre).
Végre vége Az első részt nagyszerű történetnek tartom, a második rész is jól sikerült. A harmadik rész véleményem szerint hosszú, klisés, önismétlő, megtekintése csak alkohol fogyasztása mellett ajánlott. A három csillagot azért a néhány aprócska poénért adom, ami miatt végig bírtam nézni (több részletben).
Őrület, hogy már nincsenek ilyen filmek Nem véletlenül tartják Roman Polanskit kiváló rendezőnek, filmjei szinte egytől egyig magával ragadják a nézőt. Az Őrületnek van története, hangulata és cselekménye, magán viseli a rendező kézjegyét. Nem leplezi le saját magát, az indítékra csak a végén derül fény.
Ha a szervek beindulnak… Ez a film abból a korszakból származik, amikor Sandra Bullock még szerette azt, amit csinál, és az arcjátéka is természetesnek hatott (botox nélkül). A helyzetkomikumra építő, férfimódra káromkodó, egyáltalán nem szokványos páros poénjai szórakoztatóak és kellően viccesek ahhoz, hogy lekössék a nézőt, aki jól mulathat a csetlő-botló szerveken.
Szórakoztató krimi, nem a tiktok generációnak Trópusokon játszódó, lassan beinduló bűnügyi történet, melyben egy házaspár hibás döntést hoz, amikor soron kívül akar örökbe fogadni egy gyermeket, és embercsempészek hálójába kerülnek. A történet lassan indul, az egyperces videókon felnövő tiktok generációnak nem biztos, hogy tetszeni fog.
Hová bújt a nyúl ? A történet a manapság divatos összeesküvés-elméletekre épül, miszerint egy titkos háttérhatalom irányítja az embereket. Aki képes befolyásolni a médiát, az képes irányítani az emberek gondolkodásmódját is. Végig izgalmas, néhány csavarral és gyors lezárással. Az alkotók hamar befejezték, többet is ki lehetett volna hozni belőle.
Stephen King után szabadon Hangulatos horrorsorozat egy csoport eltévedt emberről, akik furcsa helyen ragadtak. A sorozatnak Stephen Kinghez nincs köze, de az író állítólag az egekig magasztalta a történetet. A második évad elején járva a cselekmény továbbra is fenntartja a figyelmet, kíváncsian várom a következő részeket.
Eszeveszett rohanás Az előzetesek alapján egy szórakoztató vígjátékra számítottam. Helyette egy közepesen sikerült, kapkodó, sok helyen kidolgozatlan történetet láttam. Hiányzik a hatásszünet, a jelenetek félbehagyottak, túl sok van belőlük, futószalagon követik egymást. Michelle Rodriguez nem igazán találta a helyét a szerepében, poénosnak szánt szövegei inkább zavaróak mintsem szórakoztatóak. A kevesebb több, ez itt is működhetett volna.
Amikor a szellem kiszabadul a palackból A sorozat témája aktuálisabb, mint valaha: nemrégiben az amerikaiak bejelentették, hogy feltalálták az MI-t. A jelenlegi változat már képes verseket írni, képet rajzolni, vagy zenét szerezni. Az MI alapvetően fogja megváltoztatni az emberi társadalom ma ismert működését. Ha tovább fejlődik, BÁRMI elképzelhető. A sorozatban látott történet most még csak fikció, de vajon meddig ?
Nem olyan rossz ez a Morbius Nemrég néztem meg a sokak által gyengére értékelt Morbiust. Az általam látott (újravágott?) verzióban a történet, színészi játék és a cgi is rendben volt. Nem ez a legjobb Marvel-mesefilm, de rossznak semmiképpen sem mondanám. Kellemes szórakozást nyújtott.
Komoly téma, cukormázba rejtve A történet főhőse egy pitiáner bűnöző és rabló, aki egyik napról a másikra él, gyerekeit pedig nevelőintézetbe adta. Kalandos úton találkozik velük újra, és lassan a gyerekeihez való hozzáállása is megváltozik. Miközben menekülnek a törvény elől, fény derül a nevelőintézetben gyakori gyerekbántalmazásra és nemi erőszakra. A történet a humorra helyezi a hangsúlyt, csak a végén vált drámaira a hangnem.
69 Világvége, Malawaföld (2019)
Aggódtam, hogy a franciák már nem képesek jó vígjátékokat készíteni ebben az amerikanizálódott filmiparban. Szerencsére amiben Christian Clavier szerepel, és franciák csinálták, az rossz nem lehet. Adott négy celeb, akik a kor divatjának megfelelően túlélő utazáson vesznek részt Afrikában, miközben minden cselekedetüket rögzíti a kamera. Szórakoztató helyzetkomikumok, az elkényelmesedett, képmutató celebek és az afrikai zebraürülék szagos ellentéte.