Egyedi hangulatú európai sci-fi A történet lassan bontakozik ki, nagy részét erdőkben és régi parasztházakban forgatták, a kevés cgi a film előnyére válik, nagyobb hangsúlyt kapnak az élőszereplős jelenetek és a semmihez sem fogható hangulat. Külön érdekessége Melanie Gaydos genetikai rendellenességgel született modell, egy kisebb szerepben. Lassú tempójú, enyhén szürreális, egyedi stílusú alkotás. Pókember, Superman stb. fanok nyugodtan kihagyhatják.
Sokkoló, rideg valóság Aki még nem látta ezt a dokumentumfilmet, és azon gondolkodik, hogy megvegye az Apple legújabb telefonját, vagy betér egy hamburgerre valamelyik McDonaldsba, nézze meg ezt a filmet, mely lerántja a leplet az USA által tökélyre fejlesztett kapitalista kizsákmányoló rendszerről.
Ha már Barbár, inkább Conan. Nem vagyok egy nagy horrorfilm fan, de azt hiszem, hogy kissé túlértékelték ezt a történetet, amikor néhány helyen az év egyik legjobb horrorjaként említik. A film vége felé található logikátlanságok és bugyuta cselekmények számomra inkább nevetségessé tették, mint félelmetessé.
Nem lett túltolva Némi előítélettel ültem le megnézni a DC új szuperhősfilmjét, de kellemes csalódást okozott, a minimális történetet jól eladja a látvány és a megfelelő időben elpukkantott humorpatronok. A Bosszúállók Végjátékkal szemben, a Black Adam nem lett túltolva, és szerencsére nem nyújtották el 3 óra hosszúra sem, 2 óra játékidő bőven elég volt. A DC megcsinálta, jöhet Superman.
Amikor egy nő szerelmes Álltalában nem szoktam romantikus filmeket nézni, ez alól az 1930-1945 között készült filmek kivételt jelentenek. Jávor Pál nagy kedvencem, nagyszerű színészi alakításai ma is lenyűgözik a nézőt. A cselekményben nem túl fordulatos, mégis a kellő időben gyorsan feszültséget teremtő film, sugározza egy letűnt korszak hangulatát, báját. A visszafogott színészi alakítások mögött tomboló érzelmek csak fokozzák a film drámai hatását.
Ma is szórakoztató Néhány éve kaptam rá az 1930-45 között forgatott magyar filmek nézésére. Tolnay Klári, Kabos Gyula, Jávor Pál, Perczel Zita stb. hamar a kedvenceim lettek. Minden film egyben egy korszak lenyomata is, amikor készült. A Katyi egy nagyszerű magyar vígjáték, 80 évvel később megtekintve a néző rájön, hogy az akkori emberek élete nem különbözött sokban a mostanitól, hasonló problémák foglalkoztatták őket. Ezért az akkori vicces jelenetek ma is megnevettetik a nézőt. Nagyszerű színészi alakítások, fordulatos, humoros történet.
Rabszolgaság és egy Zsiráf Megható történet, amely bemutatja egy korszak embertelenségét, ezt mégis humorral teszi, a végéről pedig nem maradhat el a boldog befejezés. A rajzfilm jóval komorabb képet mutatna, ha a cukormázat eltávolítanák róla, de mivel gyerekeknek is készült, ezért a készítők igyekeztek elfedni a mondanivaló komorságát. Minden korosztály számára kellemes szórakozást nyújt.
Szépség és a Szörnyeteg japán módra A japán rajzfilmkészítők többsége valamiért nem tud elszakadni az iskolától és a gyerekektől. Ebben a rajzfilmben is egy tinilány a főszereplő, aki még iskolába jár. A történet jelentős része a Szépség és a Szörnyeteg meséből merít, némi virtuális valósággal és drámával összevegyítve. A látvány és zenék nagyszerűek, azért csak négy csillag, mert a történet alapja máshonnan származik.
A gonosz mindig csúnya, a jó mindig szép.. A sorozat első három részének megtekintése után jöttem rá, miért nem lett soha kedvencem a Gyűrűk Ura világa. Az elfek és az emberek szépek és jók, a törpék kapzsik és haragtartók, az orkok csúnyák és gonoszak, a gyaplábúak meg olyan kis bohókásak. Sztereotip ábrázolásmód, a karakterek sablonosnak, üresnek tűnnek. Nincsen gonosz elf és jó ork. Mindegyikük csak arra törekszik, hogy elpusztítsa a másikat.
Értem én a drámát... ...csak nem szeretem. Ezekkel a szavakkal is jellemezhetné Taika Waititi saját filmjét. A rendező minimálisra redukálta a történet drámaiságát, ellentétben az eredeti képregénnyel, mely jóval sötétebb, komorabb képet festett. Az egész sokkal jobb is lehetett volna, ha a rendező nem vicceli el. A történetnek nincs súlya, saját magát is kifigurázza. Én (is) remélem, hogy Taika Waititi nem rendez több Marvel filmet.
Inkább NEM Nem hiszem, hogy egy történet attól lesz jó, ha mindig újítani akar. A vidéki háttér, farm hangulat és a színészi játék is rendben van. De az űrből érkezett, kezdetben repülő csészealj, később medúza szerű, nem kimondottan intelligens földönkívüli ragadozó köré épülő történet számomra inkább az "enyhén vicces" kategóriába tartozik. Mindez két óra hosszan, 90 perc is bőven elég lett volna.
A legnagyobb rendező az élet Az emberek 99%-a szürkén él és hal meg, 1%-a két végén égeti a gyertyát és lángolva hull alá. John Mcafee is ilyen ember volt, nem tudott és nem is akart hétköznapi lenni. Ki volt ő? Zseniális programozó, életművész, hedonista, drogfüggő, paranoiás, látnok, gyilkos?
Döntse el mindenki magának.
Ne menj a barlangba Emlékszem, 2018-ban nagy port kavart, illetve vizet, amikor thai iskolások egy barlangban rekedtek a monszun idején, a hetekig elhúzódó mentési akció során, sokan próbáltak segíteni, köztük a hírhedt Elon Musk is, őt szerencsére kihagyták a történetből. Ami viszont a híradásokból maradt ki, a meg nem énekelt hősök, azok az önkéntesek, akik a hegy tetején küzdve elvezették a lezúduló csapadékot a környező földekre, nélkülük lehet hogy a mentés sem sikerült volna. A rendező figyelt arra, hogy csak minimális hatásvadász elem legyen a filmben, így közelebb áll a valósághoz.
66 Vesper (2022)
A történet lassan bontakozik ki, nagy részét erdőkben és régi parasztházakban forgatták, a kevés cgi a film előnyére válik, nagyobb hangsúlyt kapnak az élőszereplős jelenetek és a semmihez sem fogható hangulat. Külön érdekessége Melanie Gaydos genetikai rendellenességgel született modell, egy kisebb szerepben. Lassú tempójú, enyhén szürreális, egyedi stílusú alkotás. Pókember, Superman stb. fanok nyugodtan kihagyhatják.