Az egók harca Egy újabb remek magyar film. A történet két főszereplője mérhetetlenül egoista ember: Szabó Győző, a színész, és Dr. Csernus Imre, a pszichiáter. Győző egoizmusa kizárólag arról szól, hogyan fordítsa előnyére élete minden helyzetét, manipulál másokat, csak magával törődik. Csernus hasonlóan manipulatív egoizmusa mégis teljesen más, ő segíteni akar másokon. Kettejük küzdelmét mutatja be a történet.
Egy újabb Marvel-mesefilm, ahol a történet hiányát látványos elemekkel igyekeznek pótolni. Ez most is sikerült, miközben a repkedő CGI-sárkányokat nézegetjük, el is felejtjük a film csekély mondanivalóját.
Remek atmoszféra Nem olvastam Asimov műveit, számomra a sorozat megnézése elvárások nélküli volt. Kellemesen csalódtam, nagyszerű atmoszféra, dráma, intrika, szerelem, újszerű megoldások, pl. a klón császárok és az ebből adódó megosztott uralkodói gondolkodásmód, a jövő jóslása számokkal stb. Számomra az elmúlt évek legjobb sci-fi sorozata az Alapítvány.
Boba Fett, a jóságos plüssmaci Három rész megtekintése után az a véleményem, hogy a kegyetlen fejvadászból a Disney egy szerethető plüssmacit csinált. A történetnek nincs súlya, hiányzik belőle a drámaiság. Gondolom, hogy a cél a gyerekek számára is nézhető mese elkészítése volt, ez sikerült is, de a felnőtt korosztálynak aligha fog tetszeni. Két verziót kellene csinálni belőle, külön a gyerekeknek (mint ez), és egy felnőtteknek szóló drámaibb, sötétebb verziót.
Amikor elkezdtem nézni a filmet, nyilvánvalóvá vált, hogy az ázsiaiak szociális kapcsolatai, egymáshoz való viszonyuk sokkal merevebb, tekintélyelvűbb, mint az európaiaké, ezért a vígjátéknak induló történet első órája csalódást okozott. Az erőltetett ázsiai poénok nem jöttek át, majd a történet a közepétől hirtelen "felengedett", és az izzadságszagú poénok helyett egy nagyszerű drámaként folytatódva felfedte valódi mondanivalóját. Éles társadalomkritika, mely bemutatja a kapitalista rendszer gazdagjait - szemben azokkal, akiket ez a rendszer a nyomorba kényszerített.
Resident Evil újragondolva a kezdetektől, klasszikus horror látványelemek használatával, fiatal ismeretlen színészekkel a főszerepekben. Kellemes szórakozást nyújt, a viszonylag kevés CGI és a B kategóriás filmekre jellemző ötletes megoldások pedig csak az előnyére válnak. Méltó folytatása a sorozatnak.
Japán téli mese A történet azon japán animék közé tartozik, melynek cselekménye az európai ember számára is érthető. Megható mese az önfeláldozásról, útkeresésről egy olyan világban, ahol minden eldobható.
Ahhoz, hogy valaki értékelni tudja ezt a sorozatot, előtte látnia kell az eredeti rajzfilmszériát is, hiszen a hangulat és a háttér szinte teljes egészében onnan lett átemelve. A kiváló blues aláfestő zene egyértelműen a sorozat egyik fontos stíluseleme, a sci-fi western háttérrel együtt. Úgy gondolom, hogy az alkotóknak sikerült valami maradandót létrehozniuk.
Kellemes, minden korosztály számára nézhető, szomorkás történet, mely egy disztópikus jövőben játszódik, és alapvetően az "emberi" kapcsolatokról szól, teszi mindezt úgy, hogy csak három "szereplő" játszik benne, mégsem válik unalmassá. A történetben mintha feltűnnének Spielberg stílusjegyei, annak ellenére, hogy neve még a stáblistában sem szerepel, de a cége logója (Amblin) megtalálható az elején.
Szórakoztató időutazásos sci-fi sorozat, melyben a felnőtt rajzfilmek poénjai is visszaköszönnek, élőszereplős változatban. A történetek humorosak, a karakterek kellően viccesek, némi vulgaritással fűszerezve.
Jól sikerült zombisorozat, mely nem nélkülözi a humort és a fordulatos cselekményt sem. Az első négy évad rendkívül szórakoztató, az utolsó már kevésbé.
80 Pókember: Nincs hazaút (2021)