Kúúúúú! Kúúúúú! Akik kedvelik Terry Gilliam filmjeit, azoknak Georgiy Daneliya, orosz rendező története kihagyhatatlan a listából. A disztópikus sci-fi egy olyan emberszerű faj történetét mutatja be, mely teljesen tönkretette a bolygóját, és feudális társadalmi rendszert hozott létre. Az emberek státuszát a vagyonuk, pl. egy doboz gyufa, és a mindent átható tekintélyelvűség határozza meg. Ennek része a hosszas köszönési szertartás is. A film egyszerre humoros és elgondolkodtató. Egy önmagából kifordult társadalom tükörképe. Kúúúúú!
Kellemes csalódást okozott a történet, az alváshiány okozta problémák köré épül, de valójában az emberi infrastruktúra összeomlásáról szól. A cselekmény és a párbeszédek rendben vannak, leginkább a Hang nélkül és Madarak a dobozban filmekhez tudnám hasonlítani.
Komoly filmdráma, mely egy földbirtokos család több generációjának életét mutatja be az 1920-as évektől egészen az 1970-es évekig. Nagyszerű szereplőgárda, szerelem, gyűlölet, szegénység és gazdagság. Ott a helye a nagy filmeposzok között.
Nemrég néztem meg a történetet, kellemes meglepetést okozott, sikerül megvezetnie a nézőt, és teljesen más irányba folytatódik tovább, mint ahogy elkezdődött. Nagyszerű alkotás, mely az aktuális események egy lehetséges jövőbeli végkifejletét is megmutatja.
Két és fél órás Zombi film, Zack Synder rendezésében. A rendező a zombi mészárlás bemutatása mellett próbált mélységet is adni a filmnek, elfogadható történet, humor és hosszabb párbeszédek. Dave Bautista megmutatta színészi képességeit is.
Az első részt nem volt erőm újranézni, de az először látott második rész kellemes meglepetés volt, a sci-fi vígjáték kategóriában bőven megállja a helyét, az Űrsepregetőkhöz hasonló színvonalúnak tartom.
Az Európa a Jupiter egyik holdja, felszínét több km vastag vízjég borítja, feltételezések szerint a jégtakaró alatti folyékony vízben valamilyen szintű élet kialakulhatott. A történet tudományos alapokra építkezik, valóságosnak hat, és csak a végén indul be a rendező fantáziája visszafogott módon. Űrkutatás iránt érdeklődőknek tetszeni fog, Alien rajongóknak kevésbé.
Epikus csatajelenetek, sirató zene, belassítások, halálból visszahozott Superman. Mi kell még egy könnyed 4 órás szórakozáshoz? Ahogy a többi szuperhősfilmben, ebben sem kell mély tartalmat keresni, a CGI hatásvadász jelenetek eladják a túl sok meglepetést nem tartogató, a Végtelen Háborúnál talán kissé sötétebb tónusú mesét. Egyszer mindenképpen, kétszer semmiképpen nem ajánlom megnézni.
A történet alapját az 1921-ben történt tulsai rasszista mészárlás adja, a faji ellentéteken kívül a sorozat egyik nagy kérdése: Kellenek önjelölt igazságosztók, miben mások ők, mint a bűnelkövetők? Egyfajta anti-szuperhős sorozat, faji alapú megosztottsággal.
Amennyire emlékszem, az első rész még felnőtt tartalommal rendelkezett, és nem létezett a csak szülői felügyelettel karika sem. A második részből egy tinifilmet csináltak, a régi poénok felvizezve pedig nem sokat érnek.
82 Kin-Dza-Dza (1986)
Kúúúúú! Akik kedvelik Terry Gilliam filmjeit, azoknak Georgiy Daneliya, orosz rendező története kihagyhatatlan a listából. A disztópikus sci-fi egy olyan emberszerű faj történetét mutatja be, mely teljesen tönkretette a bolygóját, és feudális társadalmi rendszert hozott létre. Az emberek státuszát a vagyonuk, pl. egy doboz gyufa, és a mindent átható tekintélyelvűség határozza meg. Ennek része a hosszas köszönési szertartás is. A film egyszerre humoros és elgondolkodtató. Egy önmagából kifordult társadalom tükörképe. Kúúúúú!