A lelkendező kritikák ellenére ez elég harmatosra sikerült. Pedig az alapötlet, a gyilkos mosoly, mint horror faktor, jó lenne. A felvetett témák, a fel nem dolgozott trauma, a bűntudat is nagyon jó alap lenne egy színvonalas horrorhoz. Nagy kár, hogy ezekkel nem tudtak vagy nem is akartak mit kezdeni az alkotók, inkább megúszásra játszottak, így lett belőle egy bugyuta, középszerű horror átokkal és démonnal. Nagyon nagy ötlet! :) Nem igazán értem, a kritikák mit ettek ezen. Félelmetesnek nem félelmetes, feszültség úgy hellyel-közzel, a jumpscare- ek mondjuk működnek, de az azért nem akkora truváj, hogy hanyatt essünk tőle. Voltak benne jó megoldások, de ez nagyon kevés egy jó horrorhoz.
Engem megvettek ezzel a sorozattal, bár nem mondanám, hogy mindent pontosan értek. :D Újranézős lesz, hogy a végkifejlet ismeretében kitisztuljon a kép. Bár az szinte biztos, hogy minden kérdésre nem kapunk választ. Egyelőre. Megdolgoztatja a nézőt, az biztos, mindennek jelentősége van, egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Ötletes, agyas, fantáziadús, klisémentes és végig jó ütemben adagolja a feszültséget. A karakterek, az atmoszféra, a rejtélyek, a misztikum, a látvány nagyon rendben vannak. Jöhet a 2. évad!
Bár csak 6 részes, mégis egy kicsit túlnyújtottnak érződik. Nincs ebben a sztoriban ennyi. 3-4 részben feszesebben, izgalmasabban meg lehetett volna csinálni. Ettől függetlenül nem rossz, bár az erősen wtf, hogy a gyilkosból valami elpusztíthatatlan figurát kreáltak, pedig ugye az alap valós eseményeken nyugszik és Mick Taylor nem volt sem Mike Myers, sem Jason Vorhees. A 2. évad is ígéretesen indul és szépen ki is tart a 4. részig, ahol aztán az alkotói szándék szerint annyira győzni kell a gyilkosnak, hogy az addig viszonylag racionálisan, sokszor tökösen viselkedő szereplőkből hirtelen hülyeséget hülyeségre halmozó, agyhalott áldozatkarakterek lesznek. Ezt olyan idegesítő szintig fokozz... több»
Lehet, hogy én rontottam el, hogy 3 egymást követő este néztem meg az All Hallows' Eve-t, (ami a Terrifier filmek előzményfilmje) , a Terrifier 1-et és ezt, de nekem ez a rész már elég fárasztó volt. Egyszerűen unalmassá vált az egyre több trancsír, egyre több vér. A jó és a rossz örök küzdelme, amiről egyes kritikák írnak, sem jött át. Attól, hogy a csaj angyalszárnyakat visel Halloween éjszakáján, még nem lesz angyal, ehhez kicsit jobban meg kellett volna alapozni a sztorit, karakterbe kellett volna helyezni a szereplőket, ami itt nem történt meg, csak egy szimpla horrorsztorit kaptunk, a szokásos klisészereplőkkel, amin a végén a fantasy jelenetsor sem sokat dob. Btw, a vége főcím után m... több»
Terrifier előtt A 2017-es Terrifier előzménye, kevésbé kiérlelt, bár a gore és a para faktor abszolút benne van. Akinek a Terrfier bejött, annak valószínűleg ez is tetszeni fog. Tulajdonképpen egy horrorantológiát látunk, 1 filmben + 3 filmet, amelyeket a Bohóc köt össze. Tetszett, hogy a hangeffektekkel játszott, néha már az önmagában elég ijesztő volt. Art itt még nem annyira creepy (de azért eléggé), mint a Terrifierben, szerintem David Howard Thorntonnak jobban (parásabban) áll a bohócmaszk.
Elég creepy, és a gore faktor is megvan. Kicsit emlékeztet a régi olasz giallókra. Valószínűleg merített is onnan a rendező, a naturális darabolásokban pl. visszaköszön a mester, Lucio Fulci. A Fűrész szelleme is ott lebeg, ezt a biciklizős poénnal egyértelművé is teszik. A sztori, ahogy egy slashernél lenni szokott, nem túl bonyolult, az atmoszféra és a feszültség viszont ott van. A végére talán egy kicsit elfárad a történet. A bohóc mindenesetre elég para, teljesen beteg, kiszámíthatatlanabb és félelmetesebb, mint általában a horrorbohócok, beleértve az Az Pennywise-át is.
Jó kis műfajkavalkád. Indít egy romkommal, ami fél óra múlva thrillerbe vált, a vége meg egy csajos horrorfinálé, annak minden kliséjével. Én vígjátéknak nem mondanám, bár van benne valami bizarr groteszkség. Egyébként végig élvezetes, visz magával, bár igazából semmi igazán meglepő fordulat, csavar nincs benne, összhatásában mégis valahogy újszerűnek hat. Szórakoztató a maga bizarr módján.
Hát ez nem horror... Egy jó horrort akartam volna nézni, de ez nem az. Bosszantó, hogy horrornak meg misztikusnak címkéznek egy csomó filmet, ami nem az. Ez sem. És nem is misztikus. Thriller, de annak igen jófajta a lassú, fokozatos építkezésével, a sztori kibontásával. Csalódott csak azért vagyok, mert nem erre számítottam. Aki egy ütős, nem a szokásos klisékre építkező thrillerre vágyik, annak nagyon ajánlom.
A rasszizmus, mint horrorfaktor jó felütés, és bár az utóbbi években több hasonló film volt (főleg Jordan Peele jóvoltából), még sincs még túlhasználva a téma. Ez a transzgenerációs traumákkal terhelt kertvárosi szociohorror kicsit komótosan kezd, és csak a végére húz bele igazán. Az eleje tán túl lassú is, a vége pedig túl sűrű, helyenként lehetne egy kicsit feszesebb, de összesen ennyi negatívumot tudok róla mondani. A sztori kidolgozottsága, kibontása, a feszültség adagolása, a karakterek több dimenzióssága, a fényképezés, a zene, mind nagyon rendben volt. Felváltva és folyamatosan szorult ökölbe hol a gyomrom, hol a kezem a 10 rész alatt, olyan brutál átélhetően elkapta az eleinte cse... több»
A horrortól borzasztó messze van, a drámai faktor az alapszituációt tekintve benne van, de ezt Flanagan nagyon ügyesen kikerülte. :) A karakterek semmilyenek, nem azonosulhatók, az egyetlen Anya kivételével, aki legalább valamilyen, viszont annyira túltolt, hogy az már fáj. Mindent elmond a sorozatról, hogy a benne elmesélt történetek (filmek a filmben) sokszor érdekesebbek, mint maga a kerettörténet, de a léc így is a padló szintje körül van, nem kell nagyot ugrani. 10 részen keresztül folyik a nagy semmi elmesélése bármilyen érdekesség, izgalom vagy drámai hatás nélkül. Hát, a semmi már csak ilyen, nehéz kifényesíteni. Komolyan érthetetlen hogy mit gondolt a költő, és mit gondolt a Netf... több»
A rettenetes első rész után adtam egy esélyt, hátha egy jó kis retrófílinges camp slahert kapunk. A végeredmény... hát, az elsőnél egy fokkal jobb, de még bőven a léc alatt van. Nagyon erőltetett az egész, a kulturális utalásoktól kezdve a sztoriig.
Félórát bírtam belőle. Addig se humor, se horror nem volt benne, csak bugyuta párbeszédek. Ha egy film ennyi idő alatt sem tud lekötni, az nekem nem ér többet.
Nem volt rossz, de tipikusan az a sorozat, amiből kevesebb több lett volna. Soknak éreztem a 10 részt, kb. 6 epizódban pörgősebben, izgalmasabban meg lehetett volna csinálni. A helyenkénti logikátlanságokon túl a legnagyobb bajom az volt vele, hogy nem sikerült atmoszférát teremtenie. A nyomasztó, ellenséges, titkokkal terhelt kisvárosi hangulat sajnos csak a cselekmény szintjén jelent meg, a képekben, benyomásokban egyáltalán nem. Brooklynn Prince (Hilde) elvitte a vállán az egészet, le a kalappal a kis csaj előtt, de a másik két gyerekszereplőnek, a nyomozás segítőinek semmi értelmét nem láttam. Nem volt dramaturgiai funkciójuk, erőltetett volt a jelenlétük, mintha muszáj lett volna még ké... több»
Korrekt kis horror, ami egyben tisztelgés a klasszikus mesterek (Lovecraft, Cronenberg, Lucio Fulci, stb) előtt. Nincs jumpscare, minimális a cgi használat, nagyon jó maszkok. A ma divatos, ijesztgetős horrorokkal szemben atmoszférateremtéssel operál, és ez nagyon jól működik, ahogy a karakterek (és karakterfejlődések) is. A vége egyértelműen A pokol hét kapuját (ala The beyond) idézi Fulcitól.
66 Mosolyogj (2022)