Szakközepes voltam, mikor megnézették velünk ezt a filmet. Akkor nem mint filmet, hanem mint történetet ítéltem meg, és úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarom megnézni, mert borzasztó. Aztán pár év múlva valahogy újra elém került érettebb fejjel. Úgy gondolom, hogy ez a film hibátlanul lett összerakva, fantasztikus alkotás. Ha mindenkinek csak feleilyen jó apukája lenne, más lenne a világ. Nem vagyok a filmen sírós fajta, de ezt a filmet nem lehet könnycseppek nélkül végignézni.
Hatalmasat futott a film, de véleményem szerint leginkább Jack Black és Momoa miatt. A gyerekek körében már a Minecraft szó is menő, így nem volt kérdés, hogy körükben nagyon népszerű. Van benne néhány jó poén, egyszer megnézhető film. Olyan érzésem van a filmmel kapcsolatban, hogy belerakták a kötelezőt, a látványelemeket is szépen kihasználták, de mégis elnagyolták; hiányzik az a plusz, ami átlendíti a filmet a feledhetőből.
Szerintem bátran kimondhatom, hogy igazi kultuszfilm. Teljesen mindegy, hogy azzal a fejjel nézem, mikor kiskamaszkoromban először láttam vagy most, huszonX évvel később. Ez egy jól összerakott film. Most is imádnék egy ilyen nyaralást. Patrick véleményem szerint nem jó pasi, viszont ahogy táncol....
Nézhető film, de nem az "újra és újra meg akarom nézni" kategóriában. Lényegében jó film, gyorsan pörgő és váltakozó eseményekkel. Már megalkotott és újragondolt karakterekkel. Próbáltak mindent belesűríteni, úgy mint földönkívüliek, időutazás, család, hétköznapi szürke élettel való elégedetlenség, amit aztán egy beszólás miatt újraértékel a főszereplőnk, majd nyilván a happy end.
Lehet, hogy nem rendelkezik olyan technikai háttérrel, mint napjaink Alien-filmjei, de azt mondom, még mindig sokkal jobb, nem sablonos, nem összecsapott. A sci-fi-horror műfajban még mindig a legjobbak közt szerepel.
A jövőben is menő Örök klasszikus. Nem lehet megunni. Ahogy telnek az évek, mindig új szemmel nézed a filmet, de időnként megnézed újra nosztalgiából, a film, a poénok miatt, vagy éppen csak véletlenül.
Hétköznapjaink A történet egy keszekusza családi kalamajkát dolgoz fel némi drámával és poénokkal fűszerezve. Kellemes délutáni családi film. Teljesen életszerű, még így is, hogy 89-ben készült, és 2025-öt írunk, azt leszámítva, hogy azóta elridegült társadalom lettünk, kevés az összetartó család.
Hangolódj rá! Kétszer próbáltam megnézni ezt a filmet. Először kikapcsoltam, hogy ezt biztos nem szenvedem végig. Másodszorra sem tartom jó filmnek, de jókat lehet rajta röhögni, ha az ember ráhangolódik, anélkül meg se próbáld megnézni. Viszont, ha elkapod a film hangulatát, akkor visz magával, és jókat tudsz kacagni rajta, nem véletlen született ebből a filmből sok mém és szállóigévé vált aranyköpés.
Egy rossz kávé is eredményezhet szerelmet Azt mondanám, hogy tipikus 90-es évek sablonos, kedves kis romantikus film, idilli kapcsolatot elénk tárva. Gene Wilder hozza a kedves, humoros karakterét, amit megszoktunk tőle, finom bársonyos hangjával. Ez igaz is lenne a film negyedéig, mikor is beindulnak az események. Minden sínen van, szerelem, házasság, karrier, egy dologban nem jutnak dűlőre, a gyerekkérdésben, ami egy kis időre szét is választja a párt. Mindenki éli saját életét. Összességében egy kedves kis romantikus, egy estés, összebújós családi film.
Renart, a ravasz róka bárhogy is próbálja, nem tud dűlőre jutni az erdő szigorú szabályaival. Renartnak egyetlen célja van, a gazdagoktól elvenni és azt a szegényeknek adni. A jobb élet és egy feltételezett kincs után kutatva találkozik egy leharcolt patkánnyal, Rufusszal, aki barátja és társa lesz a kalandokban, melyek során hőseink rájönnek, hogy a gazdagság nem minden, annál vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben.
Nem az a fajta vígjáték, amitől görcsbe áll az arcunk. Inkább egy laza családi, ami ha eszünkbe jut, csak annyit mondunk, jah, az jó film, meg is nézem...
Tartalma: Gyerekek anyukája sok év gyereknevelés után elutazik a nyárra kikapcsolódni. A gyerekeket egy idős hölgyre hagyja, ámde ő elhalálozik, a gyerekek kiviszik a temetőbe, és beleélik magukat a felügyelet nélküli nyárba. Hidegzuhanyként éri őket, hogy amit édesanyjuk otthon hagyott pénzt, a bébiszitterrel együtt eltüntették. Így a két legidősebbnek felnőtt szerepébe kell lépnie, Sue Ellen egy divatcégnél helyezkedik el, Zach pedig a háztartásban remekel. A lázadó, vad kamaszok egy ütésre csiszolatlan, de ügyes felnőttekké válnak.
Nagyon érdekes film. Vígjáték kategóriában nem igazán állja meg a helyét, de ennek ellenére nem kapcsoltam el. Leköti a figyelmet és egyben elgondolkodtató, hogy a hétköznapi rohanásban és szürke rutinba belemerülve szinte észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan peregnek az évek, miközben a társadalom elhidegül egymástól. Anna úgy gondolja, nem okoz gondot számára béranyaságot vállalni, hisz fiatalon már örökbe adta egy gyermekét, és nem akar sajátot. Ámde ahogy megismerik egymást, és újra megtudja, milyen, mikor törődnek az emberrel, milyen érezni, valami megváltozik benne/bennük!
Gyönyörű és egyben szívszorító film! ❤
Szavak nélkül is átadja az érzelmeket, a lényeget.
Ha belegondolunk, hogy igaz történet alapján, akkor végképp megrendítő.
Egy teljesen átlagosra sikeredett film, amiből sokkalta többet is ki lehetett volna hozni. Egyszer megnézhető, kedves kis családi film. Az ötlet is jó lett volna, ha nem maradnak meg annál az alapnál, hogy ritka vagy ez esetben egyedi, mienk-tied, gazdagnak kell- szegény viszi, ellopják, elszökik... stb.
Elején izgalmasabban indult, azt hittem, nagyobb "varázslat" lesz. Gyerekeim sem igénylik újbóli megnézését, pedig ami bejön, azt rongyosra képesek nézni.
Ha nem tudnám, akkor is felismerném, melyik filmstúdió készítette, sajnos nem léptek ki a komfortzónájukból. Színészválogatás jó. Nekem tetszik a film, nagyon jó, szuper látványelemekkel, akár többször is megnézős, de valahogy azt érzem, többet is ki lehetett volna belőle hozni, hiányzik valami plusz, ami megadja az "azta..."-érzést, persze megvan Momoa testében, de ez a filmhez kevés.
A film a jövőben (2033) játszódik, ahol a víz jelenti a legdrágább kincset. Harcok, öldöklések folynak érte. Ajánlom a filmet azoknak, akik szeretik az elvont, néhol kissé morbid jeleneteket laza poénokba burkolva. A 90-es évek tipikus elvont filmje. Megnézed, időnként eszedbe jut, de nem rakod be filmlistába, az biztos.
90 Pár lépés a mennyország (1995)