Seth Rogen komoly oldala Ezt jó pár éve már láttam, amire mindjárt az elején rájöttem, de másodszorra is jó volt megnézni. Egy félrelépős drámára számítsatok, amolyan tanulságos változatban. Búvárkészülékre, védőfelszerelésre, papírzsebkendőre és hasonlókra nem lesz szükség, annyira mélyre azért nem megyünk, 10-es skálán úgy 4-5-öt mutatott nálam a komolyságmérő. Mindenesetre a kanadai filmgyártásnak ismét jár a piros pont.
Seth Rogen játssza a felszarvazandó férjet, ő a megszokott és kissé megunt partnere a tilosban járó feleségnek, akit Michelle Williams alakít. Az ő karakterét a rendező-forgatókönyvíró Bridget Jones, Björk, Csőrike és az Audrey Tautou-féle Amélie figuráiból gyúrta, ami annyira nem tűnt eredeti hú... több»
Erősen csajos Édibédi romantikus vígjáték Hallmark stílusban, a műfaj összes szabályának pontos és fegyelmezett betartásával. Valahogy férfiként se sérültem meg nagyon a megnézésétől, egynek jó volt. Elképzelhető, hogy Marisa Tomei miatt kicsit részrehajló vagyok a filmmel, teljesen jól viseltem, annak ellenére, hogy tényleg olyan, mint a szakmányban gyártott Hallmark izék.
Hat a lom Erős hangulatú és képi világú politikai bűnügyi dráma, nagy hallgatásokkal és jól adagolt feszültséggel. A film 2023-as, és sok országban biztosan nagy hatású lenne a témája, de hazai szemmel kicsit tyúkper jellegű a cselekmény hordereje; mi, mai magyar nézők, nagyobb szabású dolgokkal találkozunk rendszeresen, számunkra ez nudli. Ettől függetlenül a rendezés és az operatőri munka figyelemreméltó.
Mint egy rossz Gyűrűk ura paródia Ebbe a filmbe majdnem belesérültem, annyira gagyi, másrészről viszont óriási szórakozást nyújtott, de ez a megtekintés speciális körülményeinek volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy elmentünk a Bem moziba egy meglepetés VHS nosztalgiavetítésre, amihez büntető hangalámondást ígértek. A büntető hangalámondás vissza is repített négy évtizeddel ezelőttre, a szokásos figura mondta alá ezt is, mint akkoriban az összes filmet, beleértve az akkori pornót, amit sose értettem, hogy minek kell lefordítani, de vicces volt (ááá, még, ne hagyd abba, keményebben). A hanghibák is megvoltak, a film nagyobb része angol eredeti hanggal ment, de az utolsó fél óra németül, tökéletes flashbackben volt részünk. T... több»
Ha már nézed, akkor végig Nagyon szerettem volna élvezni, a korán kiírt Pete Davidson és Rachel Sennott miatt, és egyéb jelek is arra engedtek következtetni, hogy jó lesz. De ez sajnos nagyon tré lett, be kellett, hogy lássam. Viszont ha már belevágsz, akkor érdemes a végéig kibírni.
Kuba, amikor nem is olyan tré hely Kubai filmet sem gyakran fúj szembe a szél, marhára érdekes volt nézni. Nem jártam még ott, talán nem is fogok, mert nem akarom nézni, hogy mit művelt Castro a népével és országával. De ebben a filmben egész élhetőnek tűnt a hely, ahhoz képest, ami a valóság az összedőlő házakkal, a lerohadó mindennel, szinte már olyan volt Kuba, mint Magyarország tiszántúli községei az 1970-es években. Maga a film cselekménye faék egyszerűségű, mint egy tekercs óvodai diafilm, a jó értékelésem nem annak köszönhető, hanem hogy bepillanthattam egy ilyen vasfüggöny mögött felejtett világba. Pista egy fekete kisgyerek abban a Kubában, ahol a lakosság valamivel több mint fele fehér, meg vannak fekete meg mulatt ... több»
Ritkán jön szembe ennyire jó film! Hát erre nem voltam felkészülve, hosszú ideje kerülgettem a gyűjteményemben, mert azt hittem, valami fura lesz. Az egy dolog, hogy nagyon érdekes betekintést nyújt a vak emberek hétköznapi kihívásaiba, de a látó színészek is teljesen meggyőzőek, ráadásul Lisszabonban játszódik a történet, ahol pont most nyáron voltam, mi kellhet még? Andrzej Jakimowski nagy mágus! A történet minden szála érdekes volt, és nagyon jó lett az íve a filmnek, hát így kell ezt valahogy jól csinálni.
Hadd legyek ünneprontó Ez a film közkedvelt az értékelések alapján. És ez jogos is lehet, ha valaki úgy nézi, mint 10 évesek részére készült produkciót. Szóval ha azt szeretnénk eldönteni, hogy sz.r-e, akkor először ebben kell dönteni, ha nagyobb gyerekeknek készült mese, akkor remek. Ha a gyerekeket kísérő felnőtteknek is szól, mint egy jóféle szenillás animációs darab, akkor még mindig véleményes, ha kiírják, vagy valahogy jelzik, hogy ez a helyzet. De ez elvileg felnőtt nézőknek szól. És ha ezt nézzük, akkor gáz. Az olaszok mentalitását igazán kedvelem, de hajlamosak agyondebilizált filmeket készíteni, és ezt most is megtették. Elképesztően lehangoló ez a gügyögő szellemi nyomor, még bármi (nem sok jó persze) k... több»
Belga erőszakpornó Egy órája nézem, már csak kevesebb mint a fele van hátra, de nem biztos, hogy végig tudom nézni. A film a maga módján talán nem rossz, csak nem értem, mit akar mondani, mostanáig nem sikerült kizárnom, hogy esetleg nincs komolyabb átgondolt koncepció az egész mögött.
Liam egy undorító, bántalmazó, teljesen diszfunkcionális és minden szempontból problémás "családba" születik, ahol állandóan alázzák, péppé verik, apa egy állat, anya egy szajha, akit az asztalon rak meg a haveri társaság a gyerek szeme láttára. Mindenhol csikkek, piafoltok, véraláfutás, szemét, ordítozás, a lerobbant szoba-konyha oldalában rácsos kennel, amiben egy harapós kutya dekkol bezárva. Nem csoda, hogy szerencsétlen tot... több»
Zöldebb-e a szomszéd gyepe? Az adatlappal ellentétben ez egy kanadai film, bár ez a lényeg szempontjából nem oszt, nem szoroz. Úgy kezdtem el nézni, mint egy angol filmet, csak nem stimmelt a környezet, és utánanéztem. Ez egy dráma, amely nagyon életszagú poénokkal és kiszólásokkal szól egy komoly és gyakori élethelyzetről. A kanadaiaknak valahogy megvan ehhez a tehetségük.
Adott egy ötvenes, inkább 60 felé közelítő feleség, meg a fatökű férje, a tökkelütött lányuk és annak a csonthülye barátja. A feleség elveszti a kutatói munkáját, és a nyugdíjig már nem fog máshol elhelyezkedni, így a férj elküldi főzőtanfolyamra, hogy foglalja el magát. Az asszony született antitalentum a konyhában, így átmenekül egy drámaszakkörbe... több»
3/10 Lehetne rosszabb is Adam Sandler vonzódása a rossz filmek készítéséhez figyelemreméltó jelenség. Akaratomon kívül keveredtem ennek a második résznek a megnézésébe úgy, hogy az elsőt sosem láttam. Két csillagra értékelem, ami Adam Sandlertől teljesítmény. Lehet, hogy a titok nyitja az, hogy nem ő rendezte, ő csak az egyik író. Mulatságos ötlet, hogy szerepel Ben Stiller, az a színész, akivel érthetetlen módon sokan állandóan összekeverik Sandlert. Több közös is van bennük, például a családnevük több betűje, vagy a származásuk. Amiben élesen különböznek, az a tehetség, mert Stillernek van olyanja. Nagyrészt most is tapló poénokra épül a vígjáték, de időnként értékelhető is akad. Időnként. Többnyire szekunder szég... több»
Nem hallottál valamit apámról? Nekem nem lett az életem filmje, de azért elég jó. Éteri hangulatú művészmozi, aranyló ellenfényekkel, lágyító filterezéssel, sok melankolikus filozófiával és az első órában meghökkentően kevés Vincent Cassellel. Tony és anyukája ott maradtak egymással valahol a 20. század derekán Brazíliában, mert apu, a szabad lélek otthagyta őket, mint eb a Szaharát, és visszament Franciaországba, ahonnan származik. Innentől fogva az alapérzelem a búval b...ottság, mert se Tony, se anyu nem nagyon találta meg a módját, hogy elgyászolják és feldolgozzák ezt a veszteséget. Tony fiatal heteroszexuális férfi, így a szerelmi szál, pontosabban a párhuzamos szerelmi szálak is megjelennek. De amikor már azt hissz... több»
Nem rossz, de nem is jó Érdekes volt ez a színdarabból készült film. Aggasztott, hogy Netflix, meg hogy egy képkockányi fehér ember sincs a kétórás játékidő alatt, de végül nem ezeken úszott el. Samuel L. Jackson jó volt, de nem játszott túl sokat, a kis Washington gyereket viszont még elküldeném színitanodába, idegesítően rossz. A Washington család különben eléggé népesnek tűnik, Denzel apu egy másik fiacskája volt a rendező. Hát mit mondjak, ő sem közelíti meg a papa tehetségét. Apu egyébként producer volt, de kapaszkodjatok meg, játszik még Pauletta Washington és Olivia Washington is.
Kétórányi feka nyavalygás megy, van egy családi zongora, aminek eszmei értéke van, de az egyik fiatalember számára kereskedelmi é... több»
4/10 szoba kiáltással Ez a film nagyon didaktikus volt, mintha egy SZDSZ oktatóanyagot láttam volna abból az időből, amikor még létezett az a politikai csoportosulás. Mondom én, a mindenkori mintaliberális. A liberalizmus ostorozandó díszpéldánya. Amit megtudtam: 1. A koncepciós b@**tatás Németországban is létezik. 2. Ott is van szakmaiatlanság. 3. Egy idő után az egész nem érdekel.
További megszerzett ismeretek: a magyar oktatási rendszert nem véletlenül nevezik porosznak. Kényelmetlenül ismerős volt az egész. Még a felpakolós székek is ugyanolyanok, amiket ugyanúgy tesznek a padra, hogy a takinő fel tudjon fókázni.
Súlyos pisztoly Az eredeti Csupasz pisztoly és a Nagyon különleges ügyosztály őszinte híveként úgy ültem be a moziba, hogy ezeknek a nagy elődöknek valamiféle remake-jére számítottam, így némileg csalódtam, amikor egy szokásos Liam Neeson csihipuhi-filmmel kevert hígítmányt szállított a korábban pedig már nagyot bizonyított Akiva Schaffer és a már ezerszeresen fantasztikusan bizonyított Seth MacFarlane (utóbbi mint producer).
A poénok többször nem működtek, mint igen, időnként kétségbeejtően alacsony volt a színvonal. Majd megnézem eredeti nyelven is, mert van egy olyan gyanúm, hogy a szinkronizált verzió azért lett olyan, amilyen, mert ezúttal a szóviccek uralták a poénfelhozatalt, és ezeket gyakran nem jó... több»
Méltatlanul alulértékelt Ismét egy eredeti és kissé őrült film az A24 jóvoltából - gondolkodtam az 5 csillagon is, határeset. A befejezést körülbelül senki nem érti, pedig elég egyszerű szimbólum vagy metafora, kinek mi. Ed Harris figyelemreméltóan elborult fizimiskát kapott, szegény Dave Francónak meg viccesen koccannak össze a fogai, ahogy pakolásszák a hamar véget érő szereplésének a végén.
A mondanivaló nem különösebben magvas, de nem is egy sima trash slasher ez, annál jóval több van benne. A befejezésen kívül még arra szokás kiakadni, hogy a főszereplők leszbikusok. Nos, ha valakit ez nagyon zavar, akkor kerülje, de azért azt meg kell mondjam, ez itt nem a netflixes kvóta homoszexualitásábrázolás miatt van, ha... több»
Merülés a marokkói kultúrába Vonzanak más kultúrák filmjei, feltéve, ha azok nem koreaiak, azokat ki nem állhatom valamiért. Lehet, hogy túl sok béna és öncélúan erőszakos koreai akciókrimit láttam a 2000-es évek elején, ami miatt elegem lett belőlük. Marokkói filmet azonban eddig még nem láttam, és azt hiszem, ennél a mostaninál jobbal nem is kezdhettem volna. Nagyon beszippantott, elrepült a különben nem is rövid játékidő.
Maryam Touzani nagyon jó rendező, és a szereplők is annyira jól játszottak, hogy ez önmagában is elég lett volna, de külön öröm volt ebből a szögből betekinteni a marokkói életbe, amit utazóként egészen más irányból láthattam korábban, bár már akkor is nagyon izgalmas társadalmat és kultúrát ismerte... több»
Innovatív unalom Az első húsz percben meg voltam zavarodva, hogy akkor most valami elfuserált szuperhősös gyerekfilmet töltöttem le, csak éppen bűbájoskodó olasz kiadásban, vagy mi? Gügyögő, modoroskodó borzalom árasztotta el a képernyőt, ráadásul a CGI is botrányos volt. Aztán negyed óra múlva kitették a főcímet, és elkezdtek a szereplők normálisan beszélni, és még értelmes mondatokat is mondtak. Már két percre voltam attól, hogy kinyomjam, de így tovább néztem. A CGI továbbra is bűncselekményszámba ment, de ettől elvonatkoztattam.
Gabriele Mainetti létrehozott egy olyan filmet, ami az általam eddig megismert számtalan műfaj egyikébe se illeszthető be. És ez nagyszerű, mert az innováció viszi előre a mozi v... több»
57 Volt egy tánc (2011)
Ezt jó pár éve már láttam, amire mindjárt az elején rájöttem, de másodszorra is jó volt megnézni. Egy félrelépős drámára számítsatok, amolyan tanulságos változatban. Búvárkészülékre, védőfelszerelésre, papírzsebkendőre és hasonlókra nem lesz szükség, annyira mélyre azért nem megyünk, 10-es skálán úgy 4-5-öt mutatott nálam a komolyságmérő. Mindenesetre a kanadai filmgyártásnak ismét jár a piros pont. Seth Rogen játssza a felszarvazandó férjet, ő a megszokott és kissé megunt partnere a tilosban járó feleségnek, akit Michelle Williams alakít. Az ő karakterét a rendező-forgatókönyvíró Bridget Jones, Björk, Csőrike és az Audrey Tautou-féle Amélie figuráiból gyúrta, ami annyira nem tűnt eredeti hú... több»