9/10 – Hatalmas kérdést feszeget John Andreas Andersen rendező nagyon komoly teljesítményt ért el ezzel a filmjével, mert egyszerre mesélte el lebilincselően Gunnar Sønsteby norvég ellenállási vezető nem mindennapos történetét, és helyezett el egy olyan erkölcsi alapkérdést, melyre nagyon nehéz a történelem távlatából válaszolni.
Egy biztos, Sønsteby és a többiek nem lacafacáztak, se a háború évei alatt, se akkor, amikor a nácikat a szövetségesek körbefogták és Berlinig űzték vissza. Ekkor következett be az a megtorlás a kollaboránsok ellen, amivel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy milyen eszközöket enged meg a szabadságért folytatott küzdelem.
A film hangulata egészen különleges, és ezt az egyediséget a képi világ és a ... több»
8/10 – Sanyi megszívta Nagyon nehéz volt nézni a filmet, de úgy érzem, hogy szükséges volt. Sanyi egy utcán nevelkedő hülyegyerek, aki a végére nagyon megjárja.
A társadalom s*gglyukába látogatunk el kissé idegesítő amatőr videókon keresztül, olyan életkörülmények közé Budapest belvárosában, amelyek talán 80-100 éve lehettek osztályrészei a leglecsúszottabbaknak. Sanyi anyja egy takarítónő, dolgozik, főz, csinálja azt a nem sokat, amit tud. Sanyi apja egy sz*rházi semmittevő.
Ez a gyerek iszonyat neveletlen, és rengeteg baromságot csinál, de kitől is kapott volna nevelést. Meg milyen mintát követhetett volna – esélye se volt a normális életre. A gyámügy valahogy mindig a beavatkozás határáig jut, a „család” érinte... több»
2/10 – Eléggé vészterhes A klasszikus Netflix-minőség szerelmeseinek készült filmalkotás, mely – ameddig képes voltam figyelemmel kísérni – rettenetesen gyenge és kínos jelenetekkel, kellemetlen és ízléstelen, többnyire egyáltalán nem vicces „poénokkal” volt tele.
Lainy (Amy Schumer) és gyerekkori barátnője tervei nem egyformán jól alakulnak, ami a házasságot és gyerekvállalást illeti. Lainy a véletlen fordulatok hatására beleragad a szerepbe, melyben elhiteti a környezetével, hogy terhes. Az ilyen típusú kamuzással kapcsolatos összes helyzetkomikumot, lebukásveszélyt és egyéb klisékártyát kijátssza a rendező, all-in alapon. A forgatókönyvet nem más, mint maga Amy Schumer és egy társszerzőnője írta, Tyler Spindel re... több»
1/10 – elsősorban a világnézeti hiányosságaim okán nyitva maradt kérdéseim miatt Húúú, bakker. Félrevitt a nemzetközi filmadatbázison látható jó értékelés meg, hogy láttam az utóbbi években legalább két jó Nicolas Cage-filmet. Osgood Perkins rendező és író tehet egy jó nagy szívességet.
Dióhéjban: az ördög által intézett sorozatgyilkosságokról van szó, ahol az áldozatok átlagos családok, bennük gyerekekkel. És akkor van az FBI-nyomozónő, aki amolyan okkult látnok, és nyomoz ezekkel kapcsolatban. Na, ez így még nem spoiler, ennyi legyen elég.
Hát, hallod, basszus, végig vártam, hogy megkapjam a választ, hogy miért történtek ezek az esetek. Szerinted megkaptam? Nézd meg a filmet, és járj utána! De nem, ennyire nem lehetek rosszindulatú, inkább elárulom: nem, dehogy kaptam ... több»
9/10 – Egy elszalasztott kapcsolat veszteségének feldolgozása Olaf Olafsson, a multinacionális üzletemberből lett izlandi író alighanem remek könyvet írt 2020-ban, amiből aztán Baltasar Kormákur pár évre rá patent filmet készített. A könyvet magát nem olvastam, de kedvet kaptam hozzá. A film stílusa számomra kicsit a könyvolvasás hangulatát idézte, és ezt jó értelemben jegyzem meg: olyan részleteken időzik el a kamera, és azzal a tempóval, ami ezt az érzetet okozza.
A történet lassan bontakozik ki, némi melankolikus visszatekintés közben. Kristófer San, a jó nevű londoni gazdasági suliból 1969-ben kiugrott diák impulzus döntés alapján egy random japán étterembe áll be bármilyen kisegítő munkát vállalva, ezzel egyidőben hátrahagyja az addigi életét, diá... több»
8/10 – Nagyon erős hangulata van Stanley Kubrick elég jót alkotott, és nem is értem, hogy hogyan maradhatott ki eddig nekem ez a film, de bepótoltam. A rendezőnek nem minden filmje fogyasztható számomra, de ez nagyon is.
Menet közben megannyiszor éreztem úgy, hogy próbára van téve a tűrőképességem, de a végére szépen összeállt az egész. A látomásos hangulatú titkos álarcos orgia (amely afféle szürreális csúcspontja a filmnek) egyfelől váratlanul, bár nem előkészítetlenül vágja ketté a főszereplő házaspár sztoriját, hogy utána visszataláljunk a hétköznapjaikba, némi tanulság levonása mellett.
A filmben előforduló cselekményeket érdemes a rendező művészi eszközeiként kezelni. Nem az a fontos, hogy megtörténtek-e: ha kell, Kub... több»
5/10 – haha Gerard Butler szimpatikus fazon, így simán meg tudtam nézni a filmet, de aki ezt a forgatókönyvet írta, az nem végzett hibátlan munkát, és akkor kíméletes voltam. Nem szabad túl szigorúan hozzáállni, az a titok nyitja. És akkor lehet élvezni felhőtlenül, ahogy Butler aprítja a miszliket.
4/10 – Annyira mégse bízz Clark Gregg írt és rendezett magának egy filmet. Egy piti színészmenedzsert alakít, akit a film elején kirúg az általa menedzselt színészgyerek anyja, aztán összehozza a sors egy másik színészpalánta képviseletével. Érdekesen indul a történet, bár a Gregg által megformált szereplővel egy másodpercig sem lehet azonosulni. Az élmény hamarosan megreked, aztán az ember úgy találja magát, mint én, aki a film 55. perce környékén írom épp ezeket a sorokat. És ezen nem segít sem Sam Rockwell, sem Bill Macy szerepeltetése. Nem tudom, mi volt a terv, de nem működött.
10/10 – Ez a társadalmunk, nincs benne aktuálpolitika Ilyen az, amikor öt fillérből forgatnak egy nagyon ütős és erős mondanivalóval rendelkező filmet, amely még napokig munkálkodik az emberben.
A Fekete Pont kivitelezésében az amatőr és professzionális filmkészítés érzetét elegyíti. A statikus képi beállítások értő szemről tanúskodnak, a díszlet, casting, az előadásmód pedig amatőr, de szerintem ez szándékosan fel van erősítve.
A kezdő jelenet gyorsan elhelyez minket a magyar rögvalóságban: egy repülő ferihegyi leszállásakor halljuk a légiutas-kísérő szokásos szövegét, üdvözli az utasokat Magyarországon, tartsák bekapcsolva a biztonsági öveket a teljes megállásig stb. A gép megállásakor szokás szerint feleslegesen korán felpattan mindenki és á... több»
8/10 – Szórakoztató, kissé sci-fis thrillerszerűség Szórakoztató, kissé sci-fis thrillerszerűségnek sorolom be ezt a filmet, mert valahogy a műfajok keveredése ilyen hangsúlyokkal jelenik meg. Elsősorban szórakoztató, némi android robotos tudományos fantasztikummal, a thrillerszál pedig nem túlpörgetett, nem fogjuk izgalmunkban feltépni a moziszék karfáját, de kicsit lehet azért izgulni. Drew Hancock jó érzékkel mérte ki az arányokat, amikor megírta, és ügyesen forgatott belőle egy üresjárat és erőltetettség nélküli, remekül fogyasztható alkotást.
Josh és Iris egy elszigetelt helyen lévő házba érkezik Szergejhez (Rupert Friend) és barátnőjéhez, és velük van még egy másik baráti pár is. Josh-t Jack Quaid alakítja, aki vonásaival le se tudná ta... több»
5/10 – Külvárosi piti bűnözők kavarnak A Tom Hardy-filmek egy adott mintázatot követnek, nagyjából képtelenség eltérni a személyisége, egyféle karaktere és egysíkú színjátszása által meghatározott sztenderdtől. Próbálták azért színesíteni az eljátszott figurát, most nem egyszerűen kőkemény férfi, hanem kőkemény férfi nagy szívvel és cuki kutyakölyökkel. És ebben a filmben mosolygott is, legalább háromszor. De látszott, hogy nehezen megy neki.
A történet felvonultatja az összes külvárosi gengszteresdire jellemző sztereotípiát. A helyszín New York valamelyik lepra része, egy átlagos kocsmával, annak zűrös utakra tévedt tulajával, a mi kemény és férfias Hardynkkal, piti csecsen bűnözőkkel, akik az utolsó percekig piti csecsen bűnöző... több»
5/10 – alaposan próbára tett Hát ez csúcs. Majdnem eret vágtam magamon, miközben néztem.
May és férje Londonba megy meglátogatni a diszfunkcionális kapcsolatokban élő gyerekeiket. Az öreg csóka hamar kicsekkol valami szívproblémával, és May ottmarad. Azt a részét az elején nem vágtam le pontosan, de a két gyerek (egy fiuk és egy lányuk van) egy épülgető ikerházban lakik, a fiuknak van egy komplett rosszul működő családja rendkívül ellenszenves és végtelenül idióta gyerekekkel, a lányuk meg egy ezermester jó munkásemberrel él se veled-se nélküled kapcsolatban. A jó munkásembert Daniel Craig alakítja. És ez a jó munkásember nős, csak éppen más a felesége, nem a lánygyerek. Ő a házba csak a tornácot meg a falfestést jár cs... több»
6/10 – Nagyon felemás Ez a film elég szélsőséges tulajdonságokkal rendelkezik. A legkiemelkedőbb ezek közül az átható és intenzív giccsesség, ami szinte nézhetetlenné teszi, de ha ezt sikerült legyőzni, akkor magunkkal tudunk belőle vinne 1-2 jó dolgot is.
Például a történet bár egyszerűcske, mégis érdekes és szerethető. Egy emberekhez szokott, egykor olajszennyeződéstől majdnem elpusztult patagóniai pingvin pendlizik a lakóhelye és az öreg Joao brazil tengerparti faluja között, évente ide-oda. A tájak szépek, a halászfalu idealizált környezete szemet gyönyörködtető, és a pingvin is általában élethű. Bár a járdaszegélyre felugrás és egyéb gyorsabb mozgások még mindig nehézséget okoznak a CGI teamnek... Írták máso... több»
6/10 – Majdnem jó Ridley Scott felidézte az első rész hangulatát, és hozta annak a vágásait, fényeit, látomásos bejátszásait, és tulajdonképpen ezzel meg is oldotta a feladat nagy részét. Mert nehéz megfelelni a nézőknek, egy részük megújulást vár, más részük pedig szeretné felidézni az első élményt. Valaki mindig boldogtalan lesz a végére. Scott a hagyományőrzés mellett döntött, és sokáig azt is éreztem, hogy a legjobb úton jár.
És akkor elkezdtek sokasodni a bajok. Azt még elnézzük, ha a CGI úgy néz ki, mint egy CGI, mert egy gyarmati csatajelenetet nem lehet ma már másképpen megoldani. És azt is elnézzük, hogy a csatajelenetek meg vannak tízszerezve a korabeli számokhoz képest, hiszen a mai, TikTokon satny... több»
5/10 passz *'sztudja, valahol leakadtam...
Talán mert Tarantino munkáihoz hasonlították, ami azért erős aránytévesztés.
Egy szenegáli francia filmjét látjuk, mely valahol a francia befolyásoltság alatt álló Szenegálban játszódik, a többit elfelejtettem. Van benne fegyver, napszemüveg, lövés meg óbégatás, a többire most valahogy nem tudok visszaemlékezni. Mentségemre legyen mondva, hogy az elején kiszálltam, bár arra se emlékszem, hogy miért. Az egész olyan felejthető volt számomra, de lehet, hogy ez az én figyelmemet minősíti.
8/10 (vagy több) Fantasztikus, remek film, nagyszerű oldschool német színészekkel, mint Bruno Ganz vagy Sebastian Koch (igaz, utóbbi csak keveset látható), a festői egykori Kelet-Berlin kies tájain. És itt még a Tarantino felkérése óta némileg eltűnt Diane Kruger kisasszony is sokat dolgozik, mint tehetséges mellékszereplő.
Liam Neeson ezúttal kissé szoftabb karaktert alakít, mint amikor köbméterszámra aprítja a miszliket. Ő egy professzor, akinek ellopják a személyiségét. Azért nem öt csillag, mert ez az okos fejű professzor nem teszi fel a kérdést, hogy ez a személyiségrablás kinek áll érdekében. Na meg January Jones (ki nevezi el januárnak a lányát?), a prof felesége színésznek olyan kevés, mint mackósajt... több»
9/10 – Rendkívüli és szokatlan, de főleg szép Ez a film egy igazi különlegesség. Ha meg kellene határoznom a műfaját, akkor ASMR ételpornó romantikus szállal.
A történet egy szakácsnő és egy séf kapcsolatáról szól, a helyszín egy Loire menti kastély, a 19. század vége felé.
Én az első húsz percben nagyon küzdöttem, hogy fenntartsam a figyelmemet, és ne állítsam le a lejátszást, de kisvártatva beütött a film, és onnan fogva minden tökéletesen rendben volt. Ugyanis látszólag lelassult főzési jeleneteket látunk, amelyekben zsibbasztóan komplex ételek készítése zajlik, az akkori konyhatechnológia keretei között egy halandó átlagember számára elérhetetlen megoldásokkal.
Filmzene és egyéb nem vonja el a figyelmünket, a kanál hangját halljuk a... több»
2/10 – Hatalmas nagy semmiségek Guillaume Canet elmehet a búsba.
Nomen est omen: „apró kis hazugságok” – ez a film jónak ígérte magát, a szereplőfelhozatal okán, de nem lett jó, és ez a sunyi fajta nemjóság, ami arra kényszerített, hogy azért csökkenő reménnyel, de végignézzem. Ezzel már megint elvett két és fél órát az életem véges idejéből. Megint, ugyanis már másodszor csinálta. Egyszer már bedőltem neki, csak nem emlékeztem. Egyrészt nem volt mire, másrészt nyilván ismét felültem a sokat ígérő stáblistának. Akkor kezdett derengeni, hogy mit tettem, amikor megláttam a tengerparti házat, ahol a film nagy része játszódott. És megint végignéztem, b*sszus.
Na de most szúrt ki velem Canet utoljára, mert ideírtam a benyomásai... több»
79 24-es (2024)
John Andreas Andersen rendező nagyon komoly teljesítményt ért el ezzel a filmjével, mert egyszerre mesélte el lebilincselően Gunnar Sønsteby norvég ellenállási vezető nem mindennapos történetét, és helyezett el egy olyan erkölcsi alapkérdést, melyre nagyon nehéz a történelem távlatából válaszolni. Egy biztos, Sønsteby és a többiek nem lacafacáztak, se a háború évei alatt, se akkor, amikor a nácikat a szövetségesek körbefogták és Berlinig űzték vissza. Ekkor következett be az a megtorlás a kollaboránsok ellen, amivel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy milyen eszközöket enged meg a szabadságért folytatott küzdelem. A film hangulata egészen különleges, és ezt az egyediséget a képi világ és a ... több»