5/10 – a gerincről, kezdőknek Vegyes érzéseket keltett bennem ez a lengyel-belga tévéfilm. Technikailag erős volt a kivitelezés, legalábbis tévéfilmhez képest feltétlenül. Bár a 4:3 képarányt nem értem, ma már nagyon kevés ilyen képernyőjű tv lehet még működésben.
A kor ábrázolása magas színvonalú, a háborús kegyetlenségek bemutatása igen naturális volt, de amúgy az is profin ment, meg kell hagyni. Amivel bajom volt, az az, hogy értem én, hogy az üzenet a megalkuvó kisember szörnyű mivoltáról szólt, csak ennek a közlését igen szájbarágósnak és sulykolósnak éreztem, ahol ez a magasztos cél a rendező értékrendjében (az én véleményemmel ellentétben) szentesítette a hatásvadászat olcsóbb eszközeit is. Sajnos így a katarzis e... több»
8/10, de lehet, hogy több Haboztam a 4 és 5 csillag között, talán a pillanatnyi lelki felkészültségem billentette az egyik irányba a mérleg nyelvét.
Julianne Moore, Alec Baldwin és Kristen Stewart is nagy érzékenységgel és nagyszerűen játszik ebben a rendkívüli érzelmi töltetű alkotásban.
Alice nyelvészprofesszor, aki 50 évesen azon kapja magát, hogy kezdi cserben hagyni az agya, végül korai Alzheimert diagnosztizálnak nála. Innen előre világosan látható úton követhetjük a főszereplő leépülését.
Leginkább olyan a cselekmény, mintha a Virágot Algernonnak második felét néznénk (annak, aki nem olvasta vagy látta: ott volt egy faék péklegény, akit orvosi kísérlet keretei között nagyon okosra turbóztak, aztán ez megfordul... több»
8/10 – Pénz, pénz, pénzecske Gerard Butlernek jól áll ez a megzuhant zsaru szerep. Maga a film egy a számtalan bankrablós típusú akciófilmek közül (OK, bezúzásra ítélt bankjegyeket lovasítanak meg, kis különbség), de pár tulajdonságban kiemelkedik a mezőnyből.
Mielőtt elszabadul az akciófilmekben szokásos filmvégi eszkaláció, számos sajátosan vicces jelenetet láthatunk, némelyik szinte térdcsapkodós. Például amikor apu kiviszi a lánya fiúját randi előtt a garázsba dumálni. De volt sok hasonlóan szórakoztató részlet, különös emberi közelképek. Ja, jut eszembe, akinek ez fontos lehet, szerepel fél dollár (50 cent) is.
A felejthetőnél hajszállal jobb, 2025-ös új rész után néztem meg, és nem bántam. Ez sokkal élvezetesebb s... több»
6/10 – Arra jó volt, hogy most megnézzem az első részt Gerard Butler körzeti megbízott Nizzába utazik, és beépül a rosszfiúk közé, akik véletlenül náluk rosszabb fiúk gyémántját nyúlták le.
A filmet a Volkswagen konszern támogatta, volt benne számos Audi, 1-2 Porsche és ebben az egysíkú felhozatalban kakukktojásként jelenik meg valahol a 100. perc környékén egy Fiat Chrysler márka, az Alfa Romeo, egyetlen darab kocsi képében, egy percre. Ez a tolakodó termékelhelyezés inkább a kéregetős magyar produkciók sajátossága szokott lenni, ennek a mozinak nem állt jól.
A cselekmény tele van durván életszerűtlen jelenetekkel és nem létező technológiákkal. Például a hegyi szerpentinen sok kilométeres üldözés után egy váratlan kerékkilövéses megállás után p... több»
7/10 – Perfetti sconosciuti Francia kamaradráma a városi vacsoravígjáték formai keretei között leforgatva. Menet közben az olasz Teljesen idegenek ugrott be, de megnéztem, az a későbbi, az olaszok mindenesetre egészen biztosan sokat inspirálódhattak ebből. Viszont az is feltűnt, hogy ez előtt a film előtt egy évvel jött ki a Carnage (Az öldöklés Istene), arra is sokban hasonlított ez a francia mozi. Legalábbis ami a kezdetben barátságos, aztán fokozatosan a tettlegesség határáig fokozódó hangulatot és kisebb őrületet illeti. Azt a filmet (Carnage) Roman Polanski 10/10-re oldotta meg, ez meg azért nem lett akkora szám, de nem rossz, határozottan nem, inkább kifejezetten nézhető.
A rendező és a forgatókönyvíró néhány jel... több»
9/10 – Kis játékidő, kis büdzsé, nagy rendezés Emma Seligman és Rachel Sennott nagyot ment ebben a korai 2020-as filmben. Még jó, hogy nem maradt dobozban, mert elsőre úgy volt, hogy a Covid miatt nem mutatják be, de erős késéssel mégis levetítették egy független filmes fesztiválon, ahol kapásból díjat is nyert. Kezdő rendezőtől nem rossz.
A helyszín egy zsidó halotti tor, ahol a főszereplő csaj körül kínos történések lavinája indul el. A megvalósítás minimalista és kis költségvetésű, és mégis rendkívül hatásos.
A rendező-főszereplő kettősnek azóta lett egy hasonlóan vicces és intelligens másik filmje, amely magyarban a kissé idióta „Pofozóklub a gimiben” címet kapta, alteros beállítottságú nézőknek szintén ajánlott darab.
5/10 – (a nosztalgiaértéke miatt) Az első film óta nem láttam egy folytatást se, így nem tudom, hogy a többi rész mennyire volt gyenge, sose mertem egyiket se megnézni. Most viszont úgy alakult, hogy repülőn megtekintettem ezt a viszonylag friss epizódot, mert bár repülőn hagyományosan bollywoodi filmekkel szoktam veretni magamat, de ezen a járaton nem volt hozzájuk felirat, és kizárólag hindi nyelven valahogy nem akaródzott. Szóval ilyen előzmények és körülmények mellett egynek jó volt, de főleg a nosztalgiafaktor miatt, egyébként egy forintot nem adtam volna érte, béna tucatfilm érzetét keltette még a repülős két szundikálás között is.
4/10 – Az ökörség A lengyelek bebizonyították, hogy ők is tudnak kissé kínos vígjátékot forgatni, nem csak mi. Nem végig kínos, vannak egész jó pillanatok, de néha keményen büntet. Különösen a magyarul feliratozott lengyel popdalbetétek, amelyekhez vérfagyasztóan ciki képsorok tartoznak.
A film egy Agatha Christie-feldolgozás jellegét mutatja, van benne egy kisebb csapatnyi rokon, akik összejönnek a tehetős rokon kastélyában, hogy megtudják, mennyit örököltek.
Az öreg nem is halt meg, csak tükröt akar tartani a potyaleső rokonoknak, ő tudja, miért. Aztán mégis meghal, jön két nyomozó, és amíg nyomoznak, mindenkinek a világtól elzárt házban kell maradnia. Milyen eredeti ötlet, nem?
A kivitelezés másolja a nagy... több»
3/10 – Teszkós Mátrix fogyatékosoknak Mivel az újév hajnalán sikerült lelépnünk a világ másik felébe, másfél hete nem láttam filmet, hacsak azt nem számolom, hogy a repülőn újranéztem egy klasszikust, kár, hogy nem emlékszem, mi volt az. Már nagyon nem voltam válogatós, amikor az életem párja elindította ezt a filmet, és csatlakoztam hozzá, hogy megszerezzem az év első filmélményét.
A jó hír az, hogy ennél már valószínűleg csak jobb filmeket fogok látni az idén. A rossz hír pedig az, hogy ez elég béna lett. Illetve talán nem rossz, csak kell egy új inverz korhatár kategória: megtekintését 18 éven felülieknek nem ajánljuk.
A felállás az, hogy a jövőben van egy szép társadalom, melybe 16 évesen kerülnek be alapos plasztikai sebész... több»
6/10 – Minden rossz, ha a vége rossz Fullosnak ígérkező Luc Besson-mozit kaptunk 2014-ben, és az a durva, hogy én ezt már láttam valamikor, de csak a film felénél jöttem erre rá. Nem is értettem, hogy ez hogy lehet, de aztán az utolsó húsz percben megkaptam a választ. Az agyam nem akart emlékezni, és erről az idióta befejezés tehet.
Az első fele annyira rendben van, és olyan nagyon Luc Besson-osan pörgős, akciódúc és látványos. Utána néhány kellemetlen és méltatlannak nevezhető pillanattól eltekintve még mindig elég klassz, de már néha szükséges, hogy az ember nagyvonalú legyen. Az a bizonyos utolsó húsz perc viszont annyira óriási kreténség, amilyennel ember ritkán találkozik.
7/10 – felkerekítve Tulajdonképpen ez egy 5-6/10 körüli film, de figyelembe vettem, hogy egy emberöltővel ezelőtt készült, amikor ez még elég volt, meg talán akkor még nem volt annyira egy kaptafára készült film. Mára már nagyon kiszámítható az egész, de ez még mindig nem bántó, csak kicsit gyengíti az élményt.
Szélhámosok hámozzák a szelet, aztán kapcsolatra lelnek, ezek a kapcsolatok bekomolyodnak, a szélhámosok lebuknak, a szélhámozás közben megtalált szerelmeik kiábrándulnak, de aztán a boldog fináléban hál' istennek! beábrándulnak, és létrejön a boldog végkifejlet (ez egyszerűsítés, a kis vörös valójában akkor ábrándul vissza, amikor a szerelme lebukik, hiszen ő egy lázadó, ugye, (összekacsintás)). Ez a fo... több»
2/10 – klónnádó Ez a film annak a tipikus példája, amikor a hülye okoskodik. A két csillagot kiosztom gyorsan így háromnegyed órával a vége előtt, mert szerintem lesz ebből még egy csillag, vagy nulla (ami nem adható SAJNOS).
XXXXX UPDATE: közben továbbment a film, le kellett vennem 1 csillagra – UPDATE VÉGE XXXXX
Az elején 7-8/10 környékéről indulunk, és ebben bizonyára benne van Demi Moore régen nem látott szerepeltetése és az igényes (bár nem mindig eredeti, és nem feltétlenül innovatív) fényképezés is. A képi beállítások poszterszerűek, vagy még inkább modern óriásfestmény-jellegűek, a színek és a képek mind azt mondják, hogy itt profik dolgoznak. A sokatmondó filmzene és a makrók és ráközelítések, brum... több»
8/10 – ifjúságinak tűnhet, de összgenerációs Nagyon mókás darab, a „Régen vicces voltam” főszereplőjének (Rachel Sennott) főszereplésével.
Ifjúsági környezetben játszódik, de felnőtt nézőknek is eszelősen szórakoztató tud lenni, mert nagyon laza és vagány humorral rakták össze, és szerintem egész eredeti módon, nem pedig a mainstream vígjátékok receptjei szerint.
Jó kis intelligens vígjátékot láthatunk tehát, de nem kell megijedni, nem jár szellemi megerőltetéssel: nincs benne semmi atomfizika, meg nincsenek extra mélységek, összetett jelentések, azonban elég jó a karakterábrázolások kritikai éle. A végén ugyan már kicsit fullba tolják a kretént, de az meg azért vicces.
10/10 – Clint Eastwood a király Kicsit beugratott a cím elsőre, mert a láttán kapásból csekkoltam, hogy van-e Juror vagy Juror 1 című film :DDD
Na de a tárgyra. Szóval a film ismét bomba jó, ahogy azt Clint Eastwoodtól már megszoktuk. A szokásos letisztultság jellemzi, amit a felületes nézők vontatottnak szoktak esetleg érezni. Pedig ebben a fajta filmkészítésben nincs egy felesleges filmkocka vagy céltalan mondat, nincs egyetlen elhagyható jelenet se, csak a színtiszta lényeg.
A kiváló rendezéshez nem kevésbé nagyszerű forgatókönyvet is kaptunk Jonathan A. Abramstól, akinek pedig enyhén szólva rövidke a referencialistája, alig alkotott még bármit is, de ezt most igazán odarakta, mestermű. Olyan dilemmát rajzol fel, olyan ... több»
5/10 – Pitch, nem peach Bakker, a filmben végig píííííícsről beszéltek, amikor pitch-ről kellett volna. OK, mit akarok az íííívent hóól, Motorola tollkabát és egyéb antianglikalizmusok országában, örüljek, hogy ennél nagyobb baj nem történt.
Amit a filmről mondhatok: annyira érdekesnek találtam, hogy vissza fogom nézni, ugyanis a karácsony nem tett jót az objektív kritikai képességeimnek, de be fogom pótolni a véleményezést.
Alapvetően különös és érdekes svéd film, mely egy multivállalati közeg néhány tipikus nyomorát oly tökéletesen idézi meg. Szerencsére (vagy mert vagyok elég vén), már tizenvalahány éve nem kell hogy nagy céges környezetben flexeljek mások előtt. De amikor ezt néztem, visszajött minden, hogy mié... több»
6/10 – ezt már sokszor láttuk Nem is tudom, az olyan történetekből talán kétszázötvenet láttam, ahol a tehetség kiharcolja az érvényesülését a betokosodott nómenklatúra ellenében, szembeszélben küzdve. De lehet, hogy túloztam, és csak kétszázhúsz ilyen van a listámon. Ebben a tekintetben nem kaptunk eredeti produkciót ezzel a megtörtént eseményeken alapuló filmmel.
Mégse volt rossz egyáltalán, és nem tudom eldönteni, hogy ennek az érdekes lengyel nézőpont okozta, vagy a rég nem látott Diane Kruger jó alakítása, de mindegy, meggyőzött és magával vitt a sztori.
Pedig néha nem volt egyszerű bevonódni, ugyanis az összes pocsék hatásvadászatot bevetették: volt vérző lábujj, sírás, sporttársi vagy szakmai féltékenység stb. bős... több»
3/10 – nem a legalja, de nincs messze onnan Britt Robertsont utoljára egy hasonlóan nem mély filmben láttam, most se okozott meglepetést.
A behavazott Kaliforniában forgatott filmben meg fogtok találni minden klisét, ami kell egy felhőtlen (és agyatlan) karácsonyi kikapcsolódáshoz. A megjósolható történet garantált, a hallmarkos settingek hozzák a hangulatot, a főszereplő haján végig kísérletezik a fodrász, mi kell még a tartalmas kikapcsolódáshoz? Ja igen, szájerpozitív chippendale srácok, akiknek a mellizma sötét zsírkrétával van kikontúrozva.
Én megnéztem, hogy nektek ne kelljen, de ha valaki ezek után mégis rányúl, az ne reklamáljon, én szóltam.
8/10 – derűs másfél óra Ez a film nagyon pozitív és laza szórakozást nyújt, miközben van neki mélyebb rétege, aztán mindenki eldöntheti, hogy meddig hatol le. Valójában egy derűs családi dráma ez, nem „vígjáték”. A szereplők nagyon szerethetőek, még azok is, akik korábban más filmekben felejthető vagy ellenszenves alakítást nyújtottak. A rendező jól kijött a színészekkel, illetve a színészek egymással. Műfaját tekintve atípusos New York-i vígjáték, némi mucsai mellékszállal. Paul Rudd kimagasló színvonalon adja az agyhiányos tesót.
Remek időtöltésnek találtam!
6/10 – rémisztően indul Pörgős akciókrimi, néhány klasszikusabb arccal, a 21. század elejéről. Vannak ZS kategóriás pillanatok és sok klisé meg sablon, de sokszor szórakoztató is.
Azt írtam, hogy rémisztően indul, ez alatt azt értem, hogy Hallmark kategóriás produkciónak ígérkezik. Néhány arcpirítóan gagyi jelenet után azonban lassacskán rátalál egy jobb szintre.
Elég mélyről indítunk tehát az elején, ahonnan már nagyon nehéz lenne elnyerni a tökéletes filmeknek járó értékelést: Kim Basinger makulátlan fekete kiskosztüm-neccharisnya satöbbi szerkóban indítja suliba a kisfiát az iskolabusszal, teljesen életszerűtlen a pillanat. Ezután elrabolják, és egy szétvert vonalas telefon kábeleinek érintgetésével (impulzus tá... több»
60 Védőr (2023)
Vegyes érzéseket keltett bennem ez a lengyel-belga tévéfilm. Technikailag erős volt a kivitelezés, legalábbis tévéfilmhez képest feltétlenül. Bár a 4:3 képarányt nem értem, ma már nagyon kevés ilyen képernyőjű tv lehet még működésben. A kor ábrázolása magas színvonalú, a háborús kegyetlenségek bemutatása igen naturális volt, de amúgy az is profin ment, meg kell hagyni. Amivel bajom volt, az az, hogy értem én, hogy az üzenet a megalkuvó kisember szörnyű mivoltáról szólt, csak ennek a közlését igen szájbarágósnak és sulykolósnak éreztem, ahol ez a magasztos cél a rendező értékrendjében (az én véleményemmel ellentétben) szentesítette a hatásvadászat olcsóbb eszközeit is. Sajnos így a katarzis e... több»