7/10 jók a szövegek Az 1970-es évekbe helyezett francia vígjátéktól nem vártam sokat, igazából azért ültünk be rá, mert ma (oké, elmúlt éjfél, tehát tegnap) járt le egy pakli ingyenjegyem az oldal jóvoltából, és a szegényes választékból ezt húztuk be. És totál nem bántam, egy remek és egyedi filmet kaptunk. A hangulata pont annyira volt sajátos, mint annak idején az Amélie csodálatos életének, néha kicseszte a biztosítékot, de többnyire örültem ennek az innovatív moziélménynek.
Egy, a kor magassághatáránál 2,3 centivel magasabb csaj behal azért, hogy stewardess lehessen. Ez manapság nem érthető. Ki akar rossz munkaidőbeosztásban paraszt utasokat ajnározni? De ne feledjük, abban a korban ez tényleg karrier volt!... több»
1/10 fagynádó A Sharknadot imádtam (a folytatásait kevésbé), ezt nem tudtam megszeretni. A Sharknado egy őszinte kretén film, ez megpróbál komolynak látszani. És jelentősebb színészeket – ha nem is színészóriásokat – tudtak venni hozzá, de a kanyarban sincs szerethetőség szempontjából a cápás filmhez képest.
Amikor mozi előzetesben néztem röpke két évtizeddel ezelőtt, akkor azt mondtam, hogy annyira béna, hogy ezt kihagyom. És pár hete valamiért szembejött, olvasgattam a hozzászólásokat, hát mondom, adunk egy esélyt. Gyerekek, nem kellett volna, mindig az első megérzés a jó!
Dennis Quaid legalább a helyén volt, mindig is éreztem, hogy zsé kategóriás színjátékos. A kis Gyllenhaal srácnak valahol ezekben az... több»
7/10 kár az ablak jelenetért Ez a film 5 csillagos is lehetett volna, ha a vége előtt negyedórával nem raknak bele egy olyan jelenetet, ami leveri a Sharknadot is elcseszettségben. Azért nagyon kár volt, mert a többi része egészen jól meg volt csinálva. Na jó, ugyanott van olyan is, hogy az egyik főszereplő lőtt sebe két snitt között oldalról középre ugrik, de ez még megbocsátható.
Szóval a toronyház ablaka úgy törik ki egy lövést követően, hogy repedések futnak végig, mint valami tengeralattjárós filmben, majd amikor kirobban az egész, akkor a nyomáskülönbség úgy sodorja kifelé a berendezést és az embereket, mint valami repülőgépből. Hát LOL. Minden más rendben volt.
A főszereplőnő bántalmazó kapcsolatának a végét lát... több»
2/10 könyörületből A24 filmben még sosem csalódtam, egyszer ennek is meg kellett történnie. Talán azért adok a nézhetetlennél jobb értékelést, mert elfogult vagyok a produkciós iroda felé, na meg bár Ryan Reynolds nem egy világmegváltó, sokkal inkább egy jó munkásember, azért rendesen el szokta játszani a szerepeket, ugyan hozzájuk nem tesz, de legalább el se vesz abból, amit a rendező kitalált. Úgyhogy őt se akartam alulértékelni, még ha itt oly felejthető is volt. De ez nem az ő hibája, ezt a rendező és forgatókönyvíró cseszte el.
Egy szerencsejáték-függő road movie-ra kell készülni, Reynolds játssza a fazont, akinek jobban bejött az élet (Curtis), meg van egy másik figura, aki már megjelenésében is péklapát... több»
7/10 Ez a film a saját kategorizálásom szerinti New York-i vígjáték műfaj egyik alkategóriájába, a New York-i agglomerációs vígjátékok közé tartozik. Ugyanis Long Islanden játszódik, és a New York-i vígjátékok önköldöknézős melankóliája jellemzi. Nem mindenkinek való, de nekem tetszik. Ennek ellenére ez a film önmagában közepes csapongás, de Billy Crystal játékát jó volt nézni, idősebb korára elhagyta a régi sallangokat, és egész letisztult művész lett. Ben Schwartz is jól hozta a figurát.
Mindenkinek nem való, óvatosan nézzétek, én szóltam! Amolyan életérzés-film ez, pár jól elhelyezett vicces szituációval, de nem ezek vannak többségben, hanem a főszereplő szerencsétlenkedése és önsajnálata.
A f... több»
9/10 Vérfagyasztó belegondolni Egy újabb filmet látunk a kiváló Laura Dernnel, melyben az elfuserált amerikai igazságszolgáltatási rendszer rettenetes működését és következményeit szemlélhetjük egy megtörtént esemény alapján.
Egy white trash család házában bekövetkezett tűzben meghalnak a gyerekek, és a rendszer pillanatok alatt magabiztosan és fenntartások nélkül bedarálja a különben távolról sem feddhetetlen előéletű apát. Csak mindenkinek picit kell félrenéznie vagy rossz szándékkal, előítéletesen állnia a kérdéshez, és Cameron Todd Willingham mehet a halálsorra.
Elképesztően sok hibás ítélet születhet abban a rendszerben, ahol a döntés tizenkét fogalmatlan laikusból álló marketing kontrollcsoportra (ott úgy hívják, ho... több»
7/10 Síelni mentem 3 és 4 csillag között vacilláltam, majdnem hajszállal a 4 csillag nyert, de a befejezés lehozta 3-ra, annyira kifulladt a végére. Néhány szereplőt kísérhetünk figyelemmel, akikben az a közös, hogy részt vesznek valami nagy svéd sífutóversenyen. Van közöttük szétcsúszott anya, aki az alkoholizálás helyett választja a felkészülést, veterán sífutó, meg mindenféle random további szereplő. Az ilyen filmekben szokásos módon lezajlik az összes lehetséges párkapcsolati kihívás, felismerés, így nem valami eredeti a végeredmény, de ennek ellenére kellemesen nézhető. Van neki második része, azt már valószínűleg ki fogom hagyni, annyira azért nem volt nagy szám.
5/10 nem vártam sokat, de alulmúlta Értem, hogy Tom Cruise nyomatja ezeket az epizódokat, mert a márkanév be van járatva, és nyilván pénzt is hoz a vállalkozás, de Simon Pegg miért blamálja magát ilyenekkel? Már a legutóbbi rész is eléggé parodisztikus volt, de ez most már tényleg az a pont, ahol abba kellene hagyni. És tolják majdnem három órán át, nem hiszem el. Ennek a filmnek nem kellett volna megtörténnie.
2/10 Ha szereted az Üvegtigrist, ez a te filmed Ma egyfelől elcsesztem másfél órát, másrészről spóroltam vagy tizenvalahányat. Ugyanis ez az első része egy sorozatnak, amelynek az értékelésének felültem, de nem mindennapian csúnyán.
A filmben az úgynevezett német humor legsötétebb oldala jön ki, az, amelyik még a Bagi-Nacsán is túl helyezkedik el. Ezt egyre nagyobb lehangoltsággal néztem, és egy idő után teljes agyhalál állapotába kerültem.
Egy bajor nyomozó megy fel-alá a VW valamelyik szélről (Passat, mondjuk) elnevezett, a film megjelenéséhez képest túlkoros kocsijával, nyomoz meg szerencsétlenkedik, közben trombitás, kissé melankolikusra vett bierhalle zene puttyog be itt-ott. Valami nyomozás is zajlik, de olyan szinten szakadtam ki a... több»
5/10 fafejű fordító filmcímeket ferdít Átlagos női limonádé, melyből megtudhatjuk, hogy Catherine Zeta-Jones 2009-ben jól tartotta magát, egyéb jelentős tudás birtokába nem kerültünk. A vígjáték fő (és egyetlen) motívumát az adja, hogy Zeta-Jones karakterét felszarvazzák, amiért otthagyja a házasságát, és mit ad isten, összejön egy bájos, 24 éves fiatalemberrel. Minden a szokványos keretek között zajlik, a végére pedig kapunk egy lábvíz-kellemességű, nem túl boldog, de nem is boldogtalan, és megfelelően semmitmondó befejezést. A célközönségnek (feleségem) tetszett, nekem olyan semmilyen volt, semmit nem vesztettem volna, ha kihagyom, de a nézésébe se sérültem bele.
4/10 Izgalmas, mint nézni, hogy nő a fű Sam egy gátlásos fazon, aki csokigyárban dolgozik, spanglizik és rajzolgat a noteszába. Kate egy könyvesboltos vállalkozást visz, Sam meg bemegy Kate miatt, és rém béna csajozási kísérleteket tesz. De nem figyelemreméltóan vagy szeretni valóan bénákat, hanem csak olyan hervasztóakat. Ezután még masszívan próbálkozik, de továbbra is olyan lehangolóan, hogy nem értem, Kate miért adta be a derekát, Sam nem érdemli meg, hogy továbbvigye a génállományát, ez az evolúció zsákutcája.
Kate anyja egy rumlis öregasszony, akinek a házában annyi a kacat, hogy ha egyszer ráborul valamelyik polc, a tűzoltók se fogják megtalálni. Sam apja egy házsártos vénember, és Kate anyja valahogy mégis nekiáll randizni... több»
4/10 És ebből még elvileg lesz másik három Kevin Costner csinált egy extra nyomasztó és szuper hosszú filmet, melynek alcíme a vészjósló Chapter 1. Lesz még Chapter 2 meg 3 meg 4 is talán, amelyek nem megnézésével rengeteg időt fogok spórolni.
A tájak nagyszerűek, a felvételek jól visszaadják az Egyesült Államok páratlan természeti adottságait. A kivitelezés többnyire színvonalas és grandiózus, de sokszor lemegy olyan amatőrbe, amire jobb pillanataiban a Hunyadi sorozat is ráver. Azaz hullámzó. Egy csomó jelentősebb színész dolgozott a projekten, annyi a szereplő, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja mindet. A fő baj az, hogy nincs humorom kivárni, hogy a film egyharmadán túl végre kezdjen már összeállni, hogy mire megy ki ... több»
6/10 A történelem megerőszakolása Érdekes élmény volt végignézni ezt a 10 részt nekem, aki a South Parkon kívül semmilyen sorozatot nem néz (jó, egy kicsit még a Family Guy-t). Nem abban az értelemben fájt, ahogy vártam: a kivitelezés sokkal jobb volt, mint amire számítottam, a történelmet azonban kerékbe törték.
A technikai megvalósításon látszik, hogy ezúttal nem loptak el minden pénzt, mint a Petőfilm esetében, itt jutott jelmezre, effektre, statisztára, díszletre, sok mindenre. Néha túl is tolták rendesen, a csatában levágott lábú katona combcsonkjából kilövellő artériavérzés hosszas, lassított ábrázolására sokáig fogok emlékezni, annyira kínos volt, hogy beleégett a retinámba. De legyünk elnézőek, fókuszáljunk a jó rész... több»
2/10 éljen Romulus! (A nyolcadik utas, a hal áll.) Kicsit elkezdtem már akkor feszengeni, amikor a cím kiírása előtt nem tudtam kivenni a sokatmondó képből, hogy most mit kell látni, mit fogott be a köztisztasági űrhajó. Aztán jött az alfa generációs csapongás, a szereplők átlagéletkora 17 év, na mondom, ennek se én vagyok a célközönsége. Aztán a gyerekek felmentek egy űrroncsra guberálni egy olyan űrhajóval, amin retro, Ikarus autóbusz BRIANII sebváltógombhoz hasonló vezérlőgombok vannak, és Škoda gumilapátos ablaktörlő, amivel töröl a bolygó gravitációs teréből való kilépés közben, valahol fenn, a már rohadt magasban.
Miközben a bolygó napsütéses napjainak száma nulla, így nem tudom, hogy milyen párolgástól ... több»
7/10 meghökkentő mesék Az okos és ambiciózus Madeleine az okos és ambiciózus Antoine-nal nyaral a szülőkkel egy fullos korzikai villában, de Antoine-nak sajnos indulatkezelési problémái vannak, így középsőujj-mutogatós, előzgetős-büntetőfékezős közúti agresszióba keveredik egy hasonlóan éretlen viselkedésű, sőt még nála is jóval nagyobb f*szkalappal. Ez a konfliktus eldurvul és súlyos bűncselekménnyé fajul. A tettes Madeleine, de a kiváltó nyilvánvalóan Antoine, az erkölcsi felelősség őt terheli, a büntetőjogi meg a barátnőjét.
Ezen a ponton a film elmegy kicsit a "hülye-emberek-hülye-dolgokat-csinálnak" műfaj felé, de őszinte megkönnyebbülésemre nem ez lett az uralkodó, hanem annak a lelki és erkölcsi vizsgálata... több»
6/10 nem tökéletes, de szórakoztató 3 és 4 csillag közt ingadoztam, végül abban maradtam magammal, hogy a jobb értékelést nem adhatom oda a film kétségtelen szórakoztató értéke ellenére se, ezt lejjebb megindoklom.
Az első résszel már nem tudom összehasonlítani, mert azt már olyan régen láttam, hogy nem emlékszem, milyen volt. De Ben Affleck jól játssza az autista, de a maga módján zseni akcióhőst, Jon Bernthal meg remekül adja elő az érző szívű vadembert. J. K. Simmonst pedig talán eddigi élete legrövidebb filmszerepét mutatja be.
Ami miatt marad a 3 csillag, az a sok hülyeség:
1. Az még OK, hogy valami titkos, kiskorúakból álló hackerközösség segíti a nyomozást, ám legyen.
2. Egy számítógépről az ilyen ügyes hacker gyerek... több»
10/10 klassz! Anna Novion nevével még nem találkoztam, de marhajót írt-rendezett. Filmjében Ella Rumpf alakítja a kissé autista, ifjú matematikus növendéket, akit csodál az egész szakma, mert a matematikai zsenialitása már csekély életkora ellenére is szembetűnő. Épp egy matematikai bizonyítást vezet le az egyetemén (ENS, Párizs), amikor kiderül, hogy egy ponton elszúrta azt, és így érvénytelen az egész. Mivel a professzora szakmailag féltékeny, és kicsinyes gesztusokat tesz a megélése szerint, otthagy csapot-papot, és elhúz az egyetemen és tudományos életen kívüli, úgynevezett való világba.
Marguerite utazása és a fő cselekmény végül is itt kezdődik, amikor megfigyelhetjük, hogy mit kezd ez a kissé katta... több»
6/10 Kissé béna A Netflix beszállt a Hallmark mellett az általam republikánus vígjáték gyűjtőnéven nevezett ostobenkó, de könnyen és szellemi erőfeszítés nélkül nézhető filmalkotások piacára, csak éppen valamivel jobb színészeket foglalkoztatnak eközben. Azért nem viszik túlzásba, 2-3 húzónév, a többi meg töltelék.
Egy nagyrészt kiszámítható vígjátékot kaptunk, melynek kezdő képsoraiban a kicsi Joey-t látjuk kissé Kinder tejszelet kisfiúra idealizálva a gyönyörű és szeretetteljes anyukájával, egy nagy és zajos olasz családban, ahol a főzés és étkezés központi esemény. Aztán váltás, és kicsi Joey nagy, kétméteres Joey lesz, és hirtelen úgy alakul, hogy új célt kell találnia az életének. Addig ugyanis az édes... több»
8/10 Depresszió és magány Ez a film szemlélődésre hajlamos embereknek fog tetszeni; akinek az esemény/akció alapkövetelmény, az szenvedni fog tőle, nekik nem ajánlom. Egy depis és önmagát elszigetelő lány életét látjuk az irodában és otthon, megfigyelhetjük a monoton világát, a nyomasztó érzéseit, és ehhez a hátteret Oregon fagyos-szürke környezete szolgáltatja.
Egy napon érkezik egy új kolléga (Robert, Dave Merheje alakításában), akivel Fran (mert így hívják a Daisy Ridley által alakított főszereplőnőt) kapcsolatba lép, ami tőle rém szokatlan. Valahol mindketten kattosak, Fran ugye kissé antiszociálisan éldegél a maga buborékjában, Robert meg egy többszörösen elvált kanadai átköltöző, akinek – mint kiderül – még nem... több»
8/10 Negyed évszázad azért meglátszik, de még mindig nagyon jó film Amenábar Sanyi 2001-ben csinált egy szellemes (nem abban az értelemben, hogy vicces, hanem abban, hogy elhunytas) filmet, ami 2025-ben kissé elavultan hat, de azért még hibátlanul működik, elsősorban Nicole Kidman tehetségének és az okosan összerakott forgatókönyvnek köszönhetően.
Valahol a 2. világháború vége után járunk egy angol vidéki kastélyban; van Kidman (Grace) és csonka családja (azaz fia és lánya), és vannak még ilyen szellemek meg olyan szellemek. És hogy el ne feledkezzünk róla, ott van a háborúban meghalt apu szelleme is. Akkora a szellemforgalom, hogy csak na.
A végén azért jön egy jókora meglepő fordulat, ami 2025-ben is kiválóan és hatásosan odaver. Két dolog miatt adok rá cs... több»
74 Égen-földön Natacha (2025)
Az 1970-es évekbe helyezett francia vígjátéktól nem vártam sokat, igazából azért ültünk be rá, mert ma (oké, elmúlt éjfél, tehát tegnap) járt le egy pakli ingyenjegyem az oldal jóvoltából, és a szegényes választékból ezt húztuk be. És totál nem bántam, egy remek és egyedi filmet kaptunk. A hangulata pont annyira volt sajátos, mint annak idején az Amélie csodálatos életének, néha kicseszte a biztosítékot, de többnyire örültem ennek az innovatív moziélménynek. Egy, a kor magassághatáránál 2,3 centivel magasabb csaj behal azért, hogy stewardess lehessen. Ez manapság nem érthető. Ki akar rossz munkaidőbeosztásban paraszt utasokat ajnározni? De ne feledjük, abban a korban ez tényleg karrier volt!... több»