7/10 Fuss Omari, fuss! Nem sűrűn látni izraeli filmet, így nagy érdeklődéssel vágtam bele, és jól döntöttem, mert kiválóan elmozizgattam rajta. A közel-keleti filmek jellemző bumfordi báját és naiv ártatlanságát hordozó produkciót láthatunk, mely súlyos témával foglalkozik, minden brutális vonatkozásától mentesen, de nem elbagatellizálva azt. Az üzenet annak ellenére átjön, hogy a rendező közben nem tartja a nézőt érzelmi terror alatt. Ez a film ugyanis a menekültkérdéssel foglalkozik a maga módján.
Omari egy eritreai fiatalember, aki illegális bevándorlóként évek óta egy izraeli, feltehetően tel-avivi éttermi konyhán melózik, a semmirekellő és link szudáni haverjával, aki mellett érthetetlenül hűségesen kitart. E... több»
6/10 Romantikus katasztrófafilm vagy mi, német módra 2006-ban született ez az érdekes, kevert műfajú film, amikor a németeknél még vidáman működtek az atomerőművek, melyeket mostanra sikerült Merkel asszonynak leállítania, és boldog odaadással rátámaszkodni az orosz energiahordozókra. A jelenkori következményeket ismerjük.
A történet eleje egy németországi kisvárosi iskolai tinirománcféleség, amire hosszú felvezetés után kúszik rá az atomerőmű-baleset miatti katasztrófahelyzet során kialakuló hisztéria és káosz, hogy eluraljon mindent. A romantikus szál ezután végig megmarad, csak a körülmények változnak meg gyökeresen.
Nem tudtam szeretni a filmet, mert bár érdekes volt a koncepció, a kivitelezést túlságosan didaktikusnak, sulykolósnak talált... több»
8/10 Sasha Baron Cohen as usual Elkerülte a figyelmemet az elmúlt 9 évben ez a tipikus Sacha Baron Cohen hülyülés, ami hiba lett volna, jót szórakoztam. Aki látott már a mestertől más munkákat, és azok tetszettek neki, az ezt is nézze bátran, akinél viszont az alpáriság kiveri a biztosítékot, az kerülje el nagy ívben!
6/10 ez most valami jutalomjáték? Mickey Rourke kortárs arcberendezését senki nem szokhatja meg, az olyan, mint a Grand Canyon, nem csak a mély tagoltság miatt, hanem mert akárhányszor látta az ember, akárhányszor újra megpillantja, azt mondja, hogy húúúúú b+, úristen, vááááó. Na de ennyit szegény egykori jóképű főszereplőről, lássuk, milyen a film!
Nos, semmilyen. Számomra az adott nyereséget, hogy viszontláttam a filmiparból teljesen kikopott Emma Robertst, na meg természetesen Rourke Miklós bát. A cselekmény teljesen érdektelen. Teljesen. De tényleg.
6/10 A legnagyobb lavórt tegyétek a tévé alá! A feleségemre tekintettel töltöttem le ezt a filmet, amelyről azt sejtettem, hogy valami csajos romantikus izé lesz, az olyanokat annyira szereti. Aztán kiderült, hogy egy újabb hallmarkos jellegű produkcióba botlottam, ezúttal a Netflix jóvoltából. A feleségem a felénél elaludt, én meg jól végignéztem. Jó, hát magamnak köszönhetem, nem panaszkodom.
Na tehát úgy indul – ha adhatok egy tanácsot –, hogy rakjatok egy fene nagy lavórt a tévétek alá, aztán mehet a lejátszás. Ömlik ugyanis végig a bő, szirupos nyál, a cselekmény közepesen megjósolható és kitalálható, viszont nagyszerű hír, hogy a műfajtól szokatlan módon egészen sok poénos poén van benne, ami javítja a más filmekhez szokott, hozzá... több»
5/10 Made in Gagy M Night Shyamalan rendező iránti erős pozitív elfogultságomra tekintettel adok erre a jelen véleményem pillanatában 10 éves munkájára közepes értékelést. 10 évvel ezelőtt már illett volna ennél tisztességesebb filmet kiadni a keze alól, de tudjuk, hogy a mester munkái nem egyenletes minőségűek, néha borzalom, amit leművel, elég, ha a Kopogás a kunyhóban című trashre gondolunk.
Már azt is ellenőriztem, hogy azok a filmjei reménytelenek-e, amelyeknek ő a forgatókönyvírója is, de nincs ilyen összefüggés, egyszerűen ennyire hullámzó az, amit előállít. Ettől még kedvelem, mert tulajdonképpen ez is a művészi kvalitásait igazolja (a profi egyenletes jó szintet hoz, a művész meg csapong, hol vacko... több»
4/10 A remake jobb lett Régóta kerülgettem ezt a filmet, mivel a remake sem volt könnyen nézhető, de rengeteg egymásnak ellentmondó összehasonlítással találkoztam: a remake rossz, az eredeti kiváló, az eredeti nem jó, a remake klassz – oda-vissza-oda-vissza.
Tulajdonképpen a történet odáig, amíg le nem foszlik a szociális máz, arról szól, hogy van egy pszichopata, aki állandóan átlépi a látogatóba hívott vendégei határait. Rossz nézni, hogy ezek az emberek nem képviselik, és nem védik meg a határaikat. A történetnek ötpercenként kellene véget érnie azzal, hogy na jól van, akkor mi most azonnal megyünk.
És akkor nézzük az összehasonlítást! A remake profibb, ez egyértelmű. Ebben a 2022-es dán verzióban a karakterek e... több»
8/10 Kicsit sehová se vezet Szórakoztató, jó humorral átszőtt nyári szüneti film, amelybe mintha mindent belepróbáltak volna zsúfolni, így kicsit összevisszára sikerült, de azért jó volt. Esélyes, hogy ez egy visszaemlékezős film, ami leginkább a készítőknek érdekes.
5/10 volt benne rengeteg potenciál Megint kétszer elszállt, amit írtam, elengedem. A film különleges sok szempontból, de nem nagyszerű. Azért nézzétek meg, nem vagyok mindenkinek a szeme, talán ti többet fogtok látni! Van itt pár homofób vélemény, azokat meg le kell sz*rni.
8/10 Majdnem jó, de kit érdekel, Jolie miatt nézzétek, és kész! Ez a film Maria Callas, mindössze 54 évet megélt görög származású, amerikai születésű énekesnő végnapjaiba utazik. Nem foglalkozik a teljes életrajzával, de ez mostanság eléggé elterjedt, és bár van véleményem, tiszteletben tartom a rendező művészi elképzelését.
Azt hiszem, nem mindenki fogja szeretni a filmet, mert Callas mai szemmel amolyan liberális nőszemély. Nem szíveli, ha alanyi alapon imádják, és sok egyéb belső bizonytalanság gyötri, de különben állandóan keresi a kapcsolódást a környezete felé. Ez nem mindig sikerül, és nem is tud menekülni a végzete elől.
A forgatási helyek fenségesek, Budapesten forgatták a legtöbb jelenetet, csodás belső képeket látunk a Zeneakadémiáról, az Oper... több»
9/10 Rendesen megpörgeti a nézőt Hű, ezt a filmet nagyon nem könnyű spoilerezés nélkül jellemezni. A tapasztalás fázisai a következők voltak nálam:
Először egy képileg látványosan, és profin elkészített filmet láttam indulni, amelynek a tempója hol dinamikus, hol lassú, szóval egyenetlen volt, de mégis élvezetes maradt. Eközben lassan épült fel a cselekmény, és nem is nagyon lehetett sejteni, hogy ki fog-e bárhová lyukadni. És kilyukadt, nem is akárhogy: jókora műfaji fordulattal, éles váltással megérkezett a thriller rész.
Kicsivel később ez leülni látszott, legalább húsz percig azt gondoltam, átmentünk egy "hülye emberek hülyeségeket csinálnak" fázisba, de csak amíg meg nem értettem a főszereplő motivációját. Ezután jött... több»
9/10 Esperando a Godot Nem tudom, miért, nekem állandóan Beckett színdarabja ugrott be, miközben néztem, pedig annyira nem sok a párhuzam, vagy mégis, már nem tudom eldönteni. De itt is folyton várták az isteni eljövetelt, csak itt nem Godot-nak, hanem Dalínak hívták, akire vártak, meg akihez hol fohászkodtak, hol káromolták, mikor hogy.
A történet Franco alatt játszódik (1974), abban az időben, amikor a spanyol belpolitikai helyzet nem volt frankó. A nosztalgiamenet jól sikerült, valahogy korhűnek és hitelesnek tűnt a film atmoszférája.
Egy barcelonai fullos étterem sous chefje a politikai bajkeverő testvérével és annak társaival egy túl erősre sikerült ellenzéki rendbontásos balhé után vidékre menekül, hogy kike... több»
7/10 nem minden visszanézés jó ötlet Ez a film beleégett a retinámba, nagyon erős élmény volt sok éve, és fene tudja, miért, de újra megnéztem. Ritkán szoktam az ilyesmit megbánni, de most megtörtént, nem volt érdemes bolygatni a múltat. Még mindig jó a film, csak már nem üt akkorát.
8/10 Nem fog rajta az idő Ez a kevés film egyike, amely annak idején olyan erős benyomást tett rám, hogy mostanáig jól emlékeztem a képi világára és hangulatára, meg az idővel kapcsolatos eredeti koncepciójára. Azért néztem újra, mert valaki mondta, hogy nehogy megpróbáljam, mert szerinte nagyon rosszul öregedett. Nem vagyok különösebben szófogadó, úgyhogy az ellenkezőjét tettem, magam jártam utána a kérdésnek.
Andrew Niccol rendező korábbi ikonikus filmje, a Gattaca például rém gyenge és elavult hatást tesz rám a mai szemmel újranézve, ideje volt kideríteni, hogy itt mi a helyzet.
Ha valaki még nem látta volna, egy olyan világban játszódik a történet, ahol a fizetőeszköz az idő, és akinek elfogy az ideje, annak res... több»
7/10 Hogy ne haljunk meg bhután A világ egyik legelszigeteltebb (Nepál, Tibet és Darjeeling közé ékelődött) országában játszódik a film, mely rém eseménytelen, és mégis leköti a nézőt. De lehet, hogy csak a világutazó beállítottságom miatt tűnt így, és másoknak unalmas lesz.
Bhutánban csak nemrég volt az első választás, előtte királyságként működött az ország. A választás előtti napok adják a történet hátterét. Maga a cselekmény rém egyszerű: érkezik egy amerikai fegyvergyűjtő az országba, és meg akar venni egy muzeális puskát egy idős csókától. A szándékát akaratlanul keresztezi a lámának szintén az öreghez érkező megbízottja, aki elviszi szegény amerikai gyűjtő orra elől a fegyvert.
A 107 perces játékidő nagy része főleg... több»
7/10 a négy közül szerintem a legjobb Na, ezt nem láttam jönni, de a feleségemmel ma megnéztem ezt a részt is, és véleményem szerint ez volt magasan a legjobb minőségű.
Még mindig nem az én világom a központi motívum, vagyis a kínaira plasztikázott és pingvinszerűen totyogó főszereplőnő, akinek a kínlódásaival nehezen azonosulok. Az angol mértékkel biztosan szuperférfinak számító, csábító fiatalember megjelenésekor őszintén szólva fél óráig vártam, hogy kiderüljön, hogy sorozatgyilkos, szerencsésebb esetben idős nőket kisemmiző csaló vagy ilyesmi, de semmi hasonló nem következett be.
Renée Zellweger hozza a szokásos idióta karaktert, de azért tetten érhető, hogy jobb színésznő ő ennél az egybites szerepnél. Hugh Grant ahogy idős... több»
5/10 jajj De csúnyán öregedett ez a film, pedig azért néztem újra, mert úgy emlékeztem, hogy volt benne valami értékes. Nem szabadott volna újra letöltenem, megmaradhatott volna a szép emlék. Pedig játszott benne Uma Thurman (aki megölte Billt, és azóta eltűnt a filmekből meglehetősen sajnálatos módon), valamint az Ember, Akire Utólag Senki Nem Emlékszik, Pedig Kár Érte (Ethan Hawke). A széparcú Jude Law-ról se illik elfeledkezni persze, különösen azért, mert ő még mindig aktívan műveli a szakmát, bár mostanában vele se találkoztam. Felkészül a Lopott idő, az a torrent is lepörgött ma este, hamarosan azt is újranézem, de ezek után előre aggódom, mi lesz. Rosszat sejtek, mert már itt is nagy szerepet k... több»
5/10 ha nincs kéznél jó film, ez is megteszi Egy francia limonádévígjátékot hozott el számunkra a Netflix, ami már nem semmi a szokásos színvonalhoz képest. De azért a fák se nőnek az égig. Meg ez a limcsi se.
A helyenként Daniel Brühl szájtartású nyikhajarc főszereplőt lepattintják, és mivel kár volna kidobni a befizetett nászutat (a befizetett pénzt nem térítik vissza), elviszi az anyját. Innen már egy '22-es film remake-jének tűnik egy pillanatra az egész, de közben nem teljesen. Ennek ellenére a kiszámíthatóság teljes mértékű, a klisék klappolnak, a romcsizene alá van keverve, ahol indokolt, de mégse borzasztó az egész, mert francia ízléssel csinálták, ami számos menthetetlennek látszó helyzetben hozott már enyhülést.
Ennek ellenér... több»
1/10, ha még időben leállítom, akkor ennél lejjebb már nem megy talán Az a terv, hogy 3/10-re értékelem, de ha mást láttok ott feljebb, akkor az azért van, mert felülbíráltam magam. Most még csak 54 percnél járok ugyanis, és még jóval több, mint egy óra hátra van. Azalatt – ha ki nem nyomom – még lemehet 1/10-ig vagy nézhetetlenig.
A film színvonalára jellemző valamelyik iskolai tanárom mondása: gyenge kezdés, erős visszaesés. Nem tudom, hogy a könyv, amiből készült, mely korosztálynak és célközönségnek íródott, de a filmre mehetne egy fordított 12-es karika, azaz megtekintése 12 éven felülieknek nem ajánlott.
A film igen innovatív módon egyfajta retro sci-fi, abban az értelemben, hogy egy tipikusan jövőben elképzelni szokásos AI-ember konfliktust a múltba, va... több»
56 Forró talaj/Futás! (2023)
Nem sűrűn látni izraeli filmet, így nagy érdeklődéssel vágtam bele, és jól döntöttem, mert kiválóan elmozizgattam rajta. A közel-keleti filmek jellemző bumfordi báját és naiv ártatlanságát hordozó produkciót láthatunk, mely súlyos témával foglalkozik, minden brutális vonatkozásától mentesen, de nem elbagatellizálva azt. Az üzenet annak ellenére átjön, hogy a rendező közben nem tartja a nézőt érzelmi terror alatt. Ez a film ugyanis a menekültkérdéssel foglalkozik a maga módján. Omari egy eritreai fiatalember, aki illegális bevándorlóként évek óta egy izraeli, feltehetően tel-avivi éttermi konyhán melózik, a semmirekellő és link szudáni haverjával, aki mellett érthetetlenül hűségesen kitart. E... több»