Jó kis sorozat volt. Szokatlan megoldásokkal, és érdekes ötletekkel, mint az élő űrhajó és a pilótája. Úgy éreztem, nálam fiatalabb korosztály a célközönség, de összességében tetszett.
A zenék jól sikerültek, de az animáció, amit sokan dicsérnek, nekem nagyon nem jött be. A történet egyszer nézhető, de semmi extra, a szokásos kliséket hozza: tipikus amerikai sztori.
Alapvetően szeretem ezt a sorozatot, de ezzel együtt ugyanaz a gondom vele, mint a legtöbb shounennel: túl sokáig húzták. Ez bizony az ennél jobb világú történeteknél is elkedvetleníti az embert egy idő után. Hiába, nem én voltam a célközönség, de még így is négy csillagot adok neki.
Nagyon szerettem ezt a filmet egy időben. Onnantól viszont, ahogy elkezdtek eltűnni az eredeti szereplők, kezdve a professzorral, valahogy megkopott számomra a varázsa. Pedig ötletes volt és változatos.
Bud Spencer és Terence Hill attól voltak jók, hogy nem vették túl komolyan magukat. Nem akartak hősök lenni, világot megváltani, csak szórakoztatni a talpraesett (és Terence Hill személyében pimasz) kisemberként. A Kincs, ami nincs is hozza ezt: egzotikus környezettel és persze Anuluval feldobva. Kívülről fújom a film szövegét. Na de melyik filmjükét nem?
A kedvenc paródiám. A színészek nem csupán a műfajt és a kliséit, de önmagukat (a haknizó színészeket) és a fanatikus rajongókat is kiparodizálják. Az alapötlet önmagában is szórakoztató, a kivitelezés csak javított ezen.
A kedvenc Garfield-filmem. És kivételesen nem Garfield volt a kedvencem benne. A nagyi, a zseniálisan lökött nagyi ezúttal ellopta a rivaldafényt. Igazán remek karácsonyi történet John családjáról, és természetesen Garfieldről és Ubulról. (Vagy itt még Odie volt a neve?)
Ez a film inkább az emberekről szól, mint a gépekről. Arról, hogyan bánunk azokkal, akiknek esélyük sincs megvédeni magukat. Maga a film is itt indul: érzelmet, szeretetet programoztak egy gyermek formájú gépbe, akit pótléknak szántak. Majd eldobták, amikor már nem volt rá szükség. És a gép-gyermek még mindig nem tudott nem szeretni. Ez a film számomra a legrosszabb fajta emberi gondolkodásmód tükre. Kihasználni, kizsákmányolni, amit lehet, de etika, felelősségvállalás semmi. Elég aktuális filmnek érzem a jelenleg is zajló MI-fejlesztések miatt. Bár jelenleg (még) nem létezik valódi gondolkodásra és érzésekre képes MI, ki tudja, mit hoz a jövő. Hamarosan fontos lehet az etikus bánásmód.
FMA: alternatív feldolgozás Sajnos a közelében sincs a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodnak. Nagyon nyomot hagyott rajta, hogy alternatív változat, egy idő után nem követi a mangát. A végeredmény: egyre zavarosabb történetszálak és "időhúzás". Inkább a mangahű változatot javasolnám. Biztos lesz, akinek ez is tetszik, de én időpocsékolásnak éreztem.
Igazi anime-alapmű. Azon kevesek egyike, ahol még a magyar szinkron minőségébe sem tudtam belekötni. A világ teljesen jól működik a saját logikáján belül: van saját történelme, saját politikai viszonyai (amik nem csak úgy "lógnak a levegőben"), egy tudománya, az alkímia, ami véletlenül sem mágia a látványos megnyilvánulásai ellenére. Olyan ez az anime, mint egy jó kirakós: valahogy minden darab passzol mindenhez. A szerzőnek volt mersze tabutémákhoz nyúlni, és olyan karaktereket megalkotni, akiket legtöbb esetben nem lehet jónak vagy rossznak besorolni. Bár a jellegzetesen animés viselkedés nekem néhol sok volt, de az összetettség, a jól működő karakterek, a történet és a logikai háttér miat... több»
Ez az a film, amelyből nem szeretnék remake verziót. Bár a mai technológia rengeteget javíthatna a látványon, a történeten csak rontani tudnának. Vagy a színészi játék, maguk a karakterek, a háttértörténet veszne oda, vagy a kapcsolati dinamikák a mai gyors, akcióorientált trendben. Pont az tűnne el, ami elképesztő benne. Nagy ívű történet, szinte minden jelentőséggel bír benne. Aki szereti az eleven világú sci-fiket, és nem éri be csak a látvánnyal, annak jó szívvel ajánlom: különleges űreposzt fog kapni.
80 Csillagközi szökevények: Harc a békéért (Békefenntartók háborúja) (2004)