geredani94

Párhuzamos valóságok
Nem egy tipikus sztori, érdekes volt, az egész hangulata megfogott, én még ilyen témájú filmmel nem találkoztam korábban. Időutazóssal igen, de szerintem az időutazás és a párhuzamos univerzum (vagy alternatív valóság) két különböző dolog. Nem minden részletét értettem a filmnek, kicsit már belegabalyodtam, keszekusza volt számomra, hogy most akkor ki jött honnan, meg hogy ezek az egyedi jelzésű tárgyak kikhez is tartoznak stb. Biztos érdemes lenne újranézni, akkor lehet, több dolgot észrevennék, megértenék, de nem is biztos, hogy minden logikus, vagy logikusnak kell lennie egyáltalán. A Donnie Darko is nyitva hagyott kérdéseket, nem oldott fel bizonyos dilemmákat. Azt amúgy sokkal jobb fil... több»

Lehetsz, aki vagy!
Gyerekkorom óta lelkes rajongója vagyok Ákosnak, ezért biztos nem tudok objektív, elfogulatlan lenni. Hogy létre kellett-e jönnie egyáltalán ennek a filmnek, nem vagyok biztos benne, ahogy Ákos is mondta, amikor először megkeresték a film ötletével, hogy "na, ebből baj lesz". Igazából csak a jelenlegi kiélezett politikai helyzet miatt aggódtam, hogy ez egy újabb támadási felületet ad Ákosnak. És ez így is lett. Fontos elmondani, hogy nem ő csinálta magáról a filmet, és teljesen ráhagyatkozott a készítőkre, nem szólt bele semmibe, sőt, a kész filmet ő maga is csak a moziban a közönséggel együtt látta először. Amiért és amiben számomra Ákos példakép és ember, szépen visszaadja a film. Elsősorb... több»

Érzelmes és elgondolkodtató
A film első felében kicsit tartottam attól, hogy ez is ilyen klisés, szirupos, tipikusan tiniknek való történet, némi drámával fűszerezve. Vigyázat, spoiler innentől! Ez a Luke gyerek első benyomásra kifejezetten taszító volt számomra a stílusa miatt, bosszankodtam, hogy ne már ez kelljen a csajnak (Ellen). Aztán az előítéleteimet igyekeztem eloszlatni, odafigyelni a történetre, a karakterek sorsára. A film második felében jöttek az igazán komoly jelenetek, monológok, párbeszédek, az érzelmek felszínre törése, kimondása a főszereplők részéről. Ellennél (addigra Eli) előkerültek dolgok a szüleivel, gyerekkorával kapcsolatban. Három, számomra megrázó és fontos jelenetet emelnék ki, amelyekben... több»

Nekem tetszett, végig izgultam, feszültségben tartott, együttéreztem karakterekkel. Már az első 15-20 perc sokkoló volt, annyira csőstül jött a baj a főszereplőre, hogy már kínzó volt nézni is, és felmerült bennem, hogy már igencsak filmes túlzásokba estek a készítők. Eleve szeretem ezt a pszichológiai dráma/thriller műfajt, sőt valamilyen szinten ki is vagyok ezekre éhezve. Szeretem a karaktereken és történeteken keresztül az emberi sorsokat, jellemrajzokat, nézőpontokat közelről megismerni, elemezni. Hogy a dolgok nem feketék-fehérek, hogy minden karakternek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné tett az élet, mégis közben ott a szabad akarat, hogy (most sarkítok) jószívű, kedves, seg... több»

Végtelenül szomorú
Engem is magával ragadott a hangulata, és lehetett izgulni, feszültségben tartott. Spoiler innen: a lezuhanós jelenettől kezdve jó darabig azt hittem, hogy az apa (Ray) halt meg, az ő halála pillanatában játszódik a történet, hogy próbálja feldolgozni és jóvá tenni a bűneit, mulasztásait, hogy újra együtt lehet a kislányával, segíthet rajta, gondoskodhat róla, szeretheti. Később már kezdtem érteni, mire akar kifutni a film, hogy megzavarodott, vizionál egy alternatív valóságot, hogy így dolgozza fel a családja elvesztését, hogy újra együtt akar lenni velük, megmenteni őket. Volt bennem vágy, hogy bárcsak neki lenne igaza, hogy a kórház a bűnös, de ebben nem tudtam igazán hinni. Az ámokfutás... több»