Martin Scorsese a történelem egyik legnagyobb amerikai filmrendezője. Hat évtizedes pályafutása során a legkülönbözőbb műfajokban rendezett klasszikusokat, és a filmművészet egyik legnagyobb örök tanulója.
Marty életének és karrierjének legfontosabb állomásait vettük sorra, hogy részletesen bemutassuk felemelkedését. Íme 15 érdekességgel Martin Scorsese-ről.
1. Manhattanben nőtt fel
Martin Charles Scorsese 1942. november 17-én született a New York-i Queen'sben. Charles, egy ruhanyomó és Catherine, egy varrónő fia volt. Scorsese családja a manhattani Little Italy-ba költözött, amikor Marty még kisfiú volt. Ez a környezet pedig formálta a fiatal fiút, és azóta is számos Scorsese-film helyszínéül szolgál.
2. A gyermekkori betegségének köszönhető a mozi iránti szeretetete
Scorsese kisfiúként asztmás volt, és nem sportolhatott, illetve nem vehetett részt más gyerekekkel együtt semmilyen fizikai tevékenységben. Ezért szülei és idősebb testvére, Frank gyakran elvitték a fiatal Martyt moziba. Ezek a kirándulások fejlesztették ki Scorsese szenvedélyét és szeretetét a mozi iránt. Bronxi tinédzserként Scorsese gyakran kölcsönözte ki a könyvtárból Powell és Pressburger Hoffmann meséi (1951) című filmjét.
3. Csodagyerek volt
Amikor Scorsese mindössze 11 éves volt, készített egy fiktív filmet a Római Birodalomról, melynek címe Az örök város volt. Természetes tehetsége mindenki számára világosan látszott ebből.
4. Eredetileg pap akart lenni!
Scorsese iskolásként a bronxi Cardinal Hayes High Schoolba járt, és 1960-ban érettségizett. Eredetileg azt tervezte, hogy katolikus pap lesz, de tervei megváltoztak, miután az első évben megbukott egy előkészítő szemináriumon. A fiatal Marty-ban ekkor kezdett kialakulni a filmművészet iránti szeretet. Végül beiratkozott a New York-i Egyetemre, és 1964-ben angolból szerzett diplomát.
5. A főiskolán Scorsese elkezdte fejleszteni filmkészítői képességeit
Tanulmányai alatt Scorsese elkezdezz megmártózni a filmkészítésben. Rövidfilmeket készített, a Mit keres egy ilyen szép lány egy ilyen helyen? (1963), a Nem csak te, Murray! (1964) és A nagy borotválkozás (1967) címűek ekkor készültek. 1967-ben Scorsese elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Ki kopog az ajtómon? címűt. A film Harvey Keitelel és Thelma Schoonmaker vágóval készült.
59 Ki kopog az ajtómon? (1967)
Martin Scorsese első játékfilmjének főszereplője J.R. (Harvey Keitel), egy olasz-amerikai munkanélküli, aki New York utcáin tölti mindennapjait. Egy nap megismerkedik egy lánnyal,... több»
Szereplők: Martin Scorsese, Harvey Keitel, Catherine Scorsese, Zina Bethune, Anne Collette
6. Scorsese igazi filmes kölyök volt
Scorsese 1970-ben találkozott és összebarátkozott a nagy hatású "filmes porontyokkal". Ők voltak Brian De Palma, Francis Ford Coppola, George Lucas és Steven Spielberg. Brian De Palma volt az, aki bemutatta Scorsese-t későbbi hosszú távú munkatársának/múzsájának, Robert De Nironak.
Ebben az időben Scorsese rendezőasszisztensként és vágóként dolgozott a Nyugodj meg, kedves című dokumentumfilmen (1970). Innen pedig Roger Corman producer számára elkészítette a A lázadók ökle (1972) című, a depresszió korát idéző sorozatot. Corman volt az, aki megtanította Scorsese-nek, hogy szűkös költségvetéssel, kevés idő alatt is lehet szórakoztató filmeket forgatni. Ezeket a tanulságokat Scorsese a következő filmjébe, az Aljas utcákban (Mean Streets, 1973) is kamatoztatta.
7. Az Aljas utcák megváltoztatta Scorsese életét
Az Aljas utcák jelentős áttörést jelentett Scorsese számára filmrendezőként, és megalapozta azt, amit ma már Scorsese védjegyének tekintünk. A mérgező férfiasság, a grafikus erőszak, a katolikus bűntudat és a zord New York-i környezet mind Scorsese stílusának alapelemei.
1974-ben Ellen Burstyn színésznő Scorsese-t választotta rendezőnek az Alice Már nem lakik Ittbe, amiért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Scorsese ezután visszatért Manhattanbe, hogy elkészítse az Italianamerican (1974) című dokumentumfilmet, amelyben mindkét szülőjével beszélgetett.
8. Scorsese rendkívül babonás
Az 1970-es években Scorsese a 11-es számmal kapcsolatos bénító szorongástól szenvedett. Kerülte az olyan repülőjáratokat, amelyeken a számok összege 11-et tett ki, nem volt hajlandó a hónap 11-én utazni, és nem szállt meg a szállodák 11. emeletén. A rendező maga mondta erről:
"Furcsa dolgok történtek ezzel a számmal abban az időszakban. Azt éltem át, hogy amikor rossz tapasztalatom volt, vagy esetleg kirúgtak egy projektből, akkor a számok egy épület címében összeadták a 11-et, vagy éppen a 11. nap volt... Másrészt viszont a New York-i filmfesztivál, ahol az Aljas utcák bemutatója volt, a 11. fesztivál volt. És még a felvételeknél is - a legjobb felvételek közül, úgy gondoltam, néhány, az évek során az embereknek tetsző képen a 11-es szám volt."
9. A 70-es évek közepe a filmkészítés csúcspontjait és mélypontjait hozta számára
Az Aljas utcák és az Alice már nem lakik itt című filmek sikere után Scorsese 1976-ban a Taxisofőrrel folytatta. A filmet máig az amerikai filmművészet próbakövének és Scorsese egyik legjobb filmjének tartják, 4 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb filmnek járó díjra, és ez jelentette Scorsese és Robert De Niro együttműködésének kezdetét.
A Taxisofőr nagy sikere arra ösztönözte Scorsesét, hogy elkészítse első nagy költségvetésű projektjét: a New York, New York (1977) című musicalt. A film nem volt nagy siker, és ma leginkább a címadó daláról emlékeznek rá, amelyet Frank Sinatra adott elő.
10. Scorsese-nek komoly egészségügyi problémákkal kellett megküzdenie
A New York, New York kiábrándító fogadtatása depresszióba kergette Scorsesét. Ekkorra már komoly drogproblémái is kialakultak a kokainfüggőséggel. A The New Yorker 2000. márciusi számában Mark Singer azt írta:
"Ő (Scorsese) több volt, mint enyhén depressziós. A kábítószerrel való visszaélés, és általában a testével való visszaélés, a belső vérzés egy rémisztő epizódban csúcsosodott ki. Robert De Niro meglátogatta a kórházban, és megkérdezte... hogy élni vagy meghalni akar-e. Ha élni akar, javasolta De Niro, akkor csináljuk meg ezt a filmet - utalt a Dühöngő bika című későbbi közös hatalmas sikerükre."
11. Leghíresebb szerepét a véletlen hozta
Scorsese gyakran jelenik meg cameo szerepekben a filmjeiben. A legelismertebb talán a Taxisofőrben látható, ahol Robert De Niro egyik utasát alakítja, aki kétségbeesetten viselkedik az őt megcsaló felesége miatt, és gyilkosságot fontolgat. A szerepet eredetileg egy másik színész játszotta volna, de ő az utolsó pillanatban visszalépett a forgatás miatt. Scorsese zseniálisan pótolta a jelenlétét.
12. Scorsese rendezett egy nagyon híres klipet
Miután 1982-ben John Landisszel dolgozott együtt a Thriller című megaslágeréhez készült ikonikus klipjén, Michael Jackson úgy döntött, hogy 1987-ben egy másik nagynevű rendezőt szeretne a Bad című dal klipjének forgatásához, és Martin Scorsese-hez fordult.
Richard Price forgatókönyve alapján (aki a Scorsese által 1986-ban rendezett A pénz színe című filmet is írta) Scorsese teljes videója 18 perces, és egészen a zene feléig tart, amikor a fekete-fehér képsorok színesre váltanak. Scorsese azért vállalta el a projektet, mert egy újabb New Yorkban játszódó zenés számot szeretett volna rendezni, és ez lehetővé tette számára, hogy többször is fejet hajtson a West Side Story (1961) előtt.
13. Marty majdnem megrendezte a Schindler listáját
A '90-es évek elején Steven Spielberg a Schindler listája (1993) című filmhez dolgozott ki ötleteket, de eredetileg nem tervezte, hogy ő maga rendezi a filmet, és megkérdezte régi cimboráját, Scorsesét, hogy érdekelné-e a dolog. A holokauszt témája miatt Scorsese úgy gondolta, hogy a filmhez jobban illene egy zsidó rendező, és azt mondta Spielbergnek, hogy ő maga rendezzen.
Spielberg ugyanakkor tárgyalt a Rettegés foka (1962) című klasszikus thriller remake-jének megrendezéséről, de úgy gondolta, hogy az inkább Scorsese érzékenységéhez illene, mint a sajátjához. Így a két legendás rendező lényegében felcserélte a projekteket, és Scorsese Cape Fear - A rettegés foka című filmje 1991-ben került a mozikba.
14. Pályafutása során időnként ellentmondásokba keveredett
Filmjeinek éles, gyakran intenzív témája miatt valószínűleg nem meglepő, hogy Scorsese nem egyszer kivívta a közönség bizonyos rétegeinek haragját. Ami azonban meglepő lehet, az az, hogy mely filmjei bizonyultak ellentmondásosnak.
1988-ban Scorsese feldolgozta Nikosz Kazantzakisz 1955-ös regényét, Krisztus utolsó megkísértése címűt. A Jézus Krisztust emberi hibákkal és szexuális vágyakkal rendelkező emberként ábrázoló film közfelháborodást váltott ki, és istenkáromlásnak minősítették. Katolikus tüntetések zajlottak a filmet játszó mozik előtt, maga Scorsese pedig halálos fenyegetéseket kapott, és 2 évig testőröknek kellett kísérnie. Angelica anya, katolikus apáca és az Örök Szó televíziós hálózat alapítója úgy jellemezte a filmet, mint "az Eucharisztia legblaszfémikusabb kigúnyolását, amit valaha is elkövettek ezen a világon".
Aztán 1997-ben Scorsese rendezte a Kundun című epikus életrajzi filmet, amelyet Melissa Mathison írt. A film Tenzin Gyatso, Tibet száműzött politikai vezetőjének életén alapul, a filmet a kínai vezetők a bemutatásakor lehordták, és Scorsese-t felvették azon 50 ember listájára, akiknek tilos Tibetbe belépniük.
15. Scorsese egy fontos filmvédelmi csoportot hozott létre
Scorsese egész életében a film megszállottja és tudósa volt, 1990 óta pedig a filmmegőrzés kulcsfigurája, amikor létrehozta a The Film Foundation nevű nonprofit szervezetet, amely stúdiókkal együttműködve restaurálja a régi vagy sérült filmek kópiáit. Az alapítvány eddig több mint 800 filmet restaurált a világ minden tájáról, és a fiatalok számára ingyenes oktatási programot folytat a film nyelvéről és történelméről.
Scorsese és az alapítvány adományokat gyűjtött Powell és Pressburger Piros cipellők (The Red Shoes, 1948) című filmjének restaurálására. Scorsese a filmrestaurálás érdekében kifejtett tevékenységéért megkapta a Robert Osborne-díjat, mint "olyan személy, aki jelentősen hozzájárult a klasszikus filmek kulturális örökségének megőrzéséhez".