Escobar

Pablo Escobar (El Patrón) hatalma csúcsán, 1976 és 1992 között egy egész kontinenst uralt, és egy sokezres magánhadseregnek parancsolt. Az Escobar című, Fernando León de Aranoa rendezte életrajzi dráma és thriller El Patrón életét dolgozza fel, mégpe... Teljes kritika

A napokban néztem újra a hírhedt kolumbiai drogbáró életét bemutató, 2017-es drámathrillert, és felidéződött bennem, hogy mennyire vártam akkoriban Fernando León de Aranoa és Javier Bardam közös produkcióját. Emlékszem, előtte átolvastam kicsit Escob... Teljes kritika

Javier Bardem nagyon akarta Escobar karakterét ebben a filmben, mert negyvennyolc évesen (2017-ben, a forgatás idején) már majdnem kicsúszott abból az életkorból, hogy hitelesen tudja alakítani a drogbárót, lévén, hogy Escobar negyvenégy volt halálakor. Ennek dacára furcsa Escobar lett belőle. Egy eltunyult, holdkóros, nyegle Escobar, kőmerev arccal. Valahogy az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy ennyire élettelen figura uralta volna a fél világot, egy többezres hadsereggel, az akkori világ hetedik leggazdagabb embereként. Így sajnos maga Bardem az Escobar-film legfőbb gyengesége. A helyszínek, mellékszereplők és a rendezés (Fernando León de Aranoa) is hozza a szintet, CSAK a főszereplő gyenge. Pedig láthatóan igyekszik, és nem is a színészi képességei a problémásak, hanem a koncepció, amit követ. Penélope Cruz színes alakítást nyújt, és arra is ügyel a fogatókönyv, hogy valósághű legyen az alapsztori. Escobar elfogása ugyanakkor pöntyög, a drogbáró fia egy egészen más végjátékot írt meg könyvében (ott Escobar öngyilkos lett elfogása előtt). Értékelésem: 50%, főleg a Bardem-féle Escobar figura hiteltelensége miatt.

Messze az eddigi legjobb Escobar-film. Grandiózus alkotás Pablo Escobar teljes életéről és tevékenységéről a korai sikerektől kezdve felfelé ívelő tündöklése felé, drogkartellek alapításától és a szegény tömegek megnyerésétől az életpályája csúcspon... Teljes kritika

Egészen ambivalens érzéseket keltett bennem az Escobar: egyik oldalról elismeréssel élveztem Javier Bardem játékát, másik oldalról viszont a kihagyott lehetőségek filmjének éreztem az egészet. Elsősorban azért, mert nem tudott igazán újat nyújtani a ... Teljes kritika

Sokkal többet vártam tőle. Valahogy a drámaiság nem tudott megérinteni. Elképesztő dolgok vannak benne, de valahogy helyenként unalmasak voltak a párbeszédek.

A címadó „hős” (nem szívesen használom ezt a kifejezést, bár saját maga örömmel tetszelgett Robin Hoodként) könyvek, dokumentumfilmek, sorozatok gyakori szereplője. Róla szól a Netflix egyik legsikeresebb sorozata is, a "Narcos". A nyomortanyák szülö... Többttjét, aki a világ hetedik leggazdagabb emberévé vált az évekig szeretőjeként „működő” Virginia Vallejo szemén és narrációján keresztül láthatjuk, hallhatjuk. A kolumbiai média körülrajongott sztárja nem tudott ellenállni a hihetetlen gazdagságnak amit a drogbáró nyújtott neki, pedig tudta, hogy van egy törvényes felesége és egy Pablitonak becézett kisfia. Személye erkölcsileg eléggé el nem ítélhető, mégis a világ elé merészelt állni memoárjának megírásával. Az írása már magyarul is olvasható. Számomra azért is csak közepes a film, mert a két főszereplővel lehetetlen azonosulni. Mellette azonban érdekes volt belelátni a drogkartellek működésébe. Remélhetőleg Javier Bardem csak a film kedvéért hízott meg ennyire, mert a korábbi szerepeihez képest illúzióromboló volt a fizikai megjelenése.

A szereplőgárdával szerintem mellélőttek kicsit, de vannak benne olyan jelenetek, amelyek lehet, hogy überelni tudják a sorozatot (egyébként véletlenül se), de ez nem számít, mert ettől még jó. A galambos jelenet vitt nálam mindent, na, onnantól vált számomra komolytalanná, viszont szórakoztató.

Összességében nem volt rossz a film, de helyenként hiányos volt és időt ugrottak.

Nekem tetszett. Igaz nagy léptekkel haladt a történet, de így is jól összerakott történt lett. Feszültséggel teli film, megdöbbentő történ~sekkel. Megéri mehnézni.

Az 1980-as években egy egész kontinens rettegte Pablo Escobar kolumbiai kokain király nevét, hiszen egy komplett magánhadsereggel rendelkezett, és ő uralta a világ drogkereskedelmének legjelentősebb hányadát. Még 1981-ben megalapította a Medellín kartellt, és ekkoriban ismerte meg a gyönyörű Virginia Vallejót is. Bár Escobar ekkor már nős volt (sőt családos, hiszen 1977-ben megszületett fia, Juan Pablo is), Virginiát a szeretőjévé tette. A nő sokkal később, Escobar halála után írta meg híres könyvét El Patrónról, a kokainkirályról. Címe: Loving Pablo, Hating Escobar. A film, melyet 2017-ben Fernandó León de Aranoa rendezett, erre a bizonyos könyvre épül. A főszerepeket Javier Bardem és Penélope Cruz kapták. A Bardem által megformált Escobar azonban enyhén szólva is fura figura: örökké álmatag, enervált hájpacni, akiben semmi vezetői készség nincs. Nyilvánvalóan nem ilyen volt az igazi El Patrón, különben nem irányíthatott volna egy sok ezer fős szervezetet. Viszont Penélope Cruz alakítása kimagaslóan jó. A rendezés is erős, így összességében nálam ez egy 4 csillagos mozi, Bardem közepes alakítása ellenére is.

Egyszer meglehet nézni, de semmi érdekes nincs benne. Engem jobban érdekeltek volna Escobar drogügyletei, munkássága, vagy úgy általában a magánélete, mintsem a szerelmi élete. Voltak izgalmasabb és érdekesebb részek is, de többnyire egy unalmas drám... Többa volt amit kaptam jó 2 órán át. Mármint érted. Kit érdekel a szeretőjének 5 éven át tartó vívódása.. Milliószor többet kilehet hozni egy ilyen témából.

Javier Bardem kifejezetten kérte, hogy eljátszhassa a híres El Patront, azaz Pablo Escobart. Alakítása végül megosztó lett, bár kétségtelenül nagyon igyekezett. Szerintem egy álmatag és nagyon fura pasast csinált Escobarból. A valódi kokainkirály egyébként 1979 és 1990 között élet-halál ura volt Dél-Amerikában. Szervezete tonnaszám csempészte a drogot az Egyesült Államokba, és több száz emberből állt. Aztán valamikor 1990 körül elvesztette hatalmát, meneküli, bujkálni kényszerült, és 1993-ban az amcsik el is intézték. Maga Escobar egy műveletlen, köpcös, kövér és kegyetlen ember volt, aki felesége mellett szeretőket is tartott. Ilyen volt a film egy kulcskaraktere, Virginia Vallejo is, akit Penélope Cruz alakít, mégpedig zseniálisan. Kétségtelenül övé a film legjobb alakítása. A film történethű és nagyon jó a rendezése, le a kalappal Fernando León de Aranoa előtt. Értékelésem a rendezésre: 90%, Bardem alakítására: 65%, Penélope Cruz alakítására: 90%, a látványvilágra pedig 85%. Összesítve ez egy erős 4 csillagos produkció, mely megidézi az egykori kokainkirály alakját.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Pablo Escobarról generációk hallottak már: egyesek emlékeznek rá a 80 -as évekből, mások (a fiatalabbak) különböző orgánumok, filmek, újságcikkek, könyvek említései nyomán vannak képben arról, hogy ki is volt valójában. Élete óriási érdeklődés tárgya... Több ma is, hiszen 1981 és 1991 közt gyakorlatilag az amerikai kontinens legbefolyásosabb bűnözőjének számított. Több száz főből álló magánhadsereggel rendelkezett kolumbiai luxus birtokán és bérgyilkosok, úgynevezett sicáriók tucatjai végezték ki készséggel ellenfeleit. A kokain csempészetből óriási vagyonnal rendelkezett, 1989-ben a Forbes szerint a 7. helyen állt bolygónk leggazdagabbjainak listáján. Érdekes élete miatt Fernando León de Aranoa idei filmjét hatalmas várakozás övezte. A főszereplő házaspár: Penélope Cruz és Escobar szerepében Javier Bardem hónapokig készültek szerepeikre, minden infót begyűjtve a híres drogbáróról. A végeredmény: egy meglehetősen hiteles, izgalmas és érdekes thriller/dráma. Bardem nagy műpocakkal, pontosan ugyanolyanra vágatott hajjal és bajussszal, hűen követett testtartással és gondosan leutánzott mozgással idézi meg a drogbárót. Ami a negatívumokat illeti: az egyik számomra az, hogy a film sztorija egyből onnan indul, hogy Escobar már hatalma teljében áll. Semmit nem tudunk meg felemelkedéséről és előéletéről. A másik, hogy túl nagy hangsúlyt és játékidőt kap Escobar utolsó két éve, vagyis bukása. Pedig sokkal érdekesebb az az időszak életében, amikor élet-halál uraként irányította hatalmas szervezetét. Ugyancsak negatívum, hogy a film nem ad teljes képet Escobarról, mint emberről: nem ismerjük meg például igazi félelmeit, humorát (ha volt egyáltalán), vágyait, ideáit, példaképeit, világképét. Hiányosan van bemutatva közvetlen környezete is, pedig akadtak köztük hírhedt figurák is, mint a hírhedt sicarió, Jhon Jairo Velásquez, közismert nevén Popeye. Ugyanakkor pozitívumot jelent Bardem és Penélope Cruz érett játéka. Mindketten kitesznek magukért a filmben, szenvedéllyel nyújtanak színes alakításokat. Érdekes a film alaphangulata is, mely a téma dacára egyáltalán nem komor. Escobar megjelenítése néhol inkább vicces vagy groteszk, mint félelmetes. Összességében az Escobar egy emlékezetes, színvonalas és érdekes film, nálam erős 4 csillagot és 85% -ot érdemel. Mindenkinek ajánlom!