Nagyon sokat hallottam erről a filmről. Hogy milyen jó és megható. Hát nem tudom, nekem egyáltalán nem jött át a flow. Kifejezetten untam, és nem igazán tudtak hozzám közel kerülni a karakterek sem. Egyedül az érdekes alapötlet az, ami érdekelt valamennyire.
Bizakodva és érdeklődéssel vártam a filmet, mert minden adott volt egy jó mozihoz. Aztán kicsit csalódnom kellett, mert nem volt rossz, de semmi maradandóval nem szolgált.
Én kicsit mást vártam történetben. Meg ez a szekrényes dolgot is kicsit nevetséges volt. Azt meg, hogy sosem beszélt a feleségének a dolgokról nekem nagyon furcsa.
Nem vagyok oda a romantikus filmekért, de ebben a filmben volt valami, ami nagyon megfogott. Szimpatikus, szerethető karakterek voltak benne, jó történet, szép befejezéssel. Aranyos film, mindenképp érdemes megnézni.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Valóban különleges film, sajátos aurával és hangulattal, több filmes műfaj határán egyensúlyozva. A vérbeli forgatókönyvíró, Richard Curtis remek filmet készített 2013-ban saját script nyomán Rachel McAdams és Domhnall Gleeson főszereplésével. Az alaptörténet kicsit misztikus fikció jelleget mutat egy időutazásra képes család középpontba helyezésével. Később viszont egy nagyon szép szerelmi történet és családregény kerekedik ki a dologból, ami egyaránt vált ki nevetést és sírást is az érzékenyebb nézőkből. Nekem tetszett első, második és még harmadik megtekintésre is. Értékelésem: 80%
Ez a film nem időutazós! Kár logikát keresni a történetben, az időutazás hogyanjában. Ez a film az életről szól. Azokról a mondatokról, amiket legszívesebben visszaszívnánk, azokról a pillanatokról, amiket kitörölnénk. Az „akkor még jó ötletnek tűnt” helyzetekről. Nagyon szeretnénk ezeket újrajátszani, másként, okosabban, figyelmesebben. De nem lehet. Igazából azt kell megtanulnom, hogyan lassuljak le annyira, hogy a jelenben legyek, odafigyeljek, ne kapkodjak, mégis őszinte maradjak. Ezt jelképezi Tim, aki a végén már nem utazik vissza kijavítani a dolgokat.
Rachel McAdams neve már jó érzéssel töltött el és beigazlódott a tippem. Csodás volt. Hát ez valami eszement módon csúcs állati lett. Nekem legalábbis teljesen hozta azt amit elvártam tőle és totálisan kikapcsolt. Egyszerűen imádtam.
A maga műfajában zseniálisnak tartom ezt a filmet, egyszerre tud érzelmes és könnyed, megható és vicces lenni. A szereposztás remek, Bill Nighy kitűnő az apa szerepében, illetve a Gleeson-McAdams párost is jó nézni, mindketten szerethető karakterek. 9/10
Ez az a film, amit egyszer mindenkinek látnia kell az életben! Miért mondom ezt? Azért, mert egyszerűen annyi üzenet és mondanivaló van benne, hogy kár lenne kihagyni, szóval látni kell, valamint komolyan mondom, ha megnézi az ember, konkrétan jobb kedve lesz, és még jobb ember is lesz a látottak alapján. Jót tesz neki az időutazós rész, ezzel nem mondható átlagosnak, mert ez kifejezetten kreatív ötlet egy ilyen filmben, és nagyon aranyos, kedves, humoros, helyenként drámai, és szuper kis film! Rachel McAdams soha sem volt még ennyire cuki és jó filmben még szerintem, a karaktere is jópofa és kedvelhető, valamint Domhnall Gleeson is nagyon jól alakít, megvan közöttük a kémia. A showt viszont egyértelműen Bill Nighy lopja el az apa szerepben, az ő karaktere a legviccesebb és egyben legérzelmesebb is egyaránt. Szóval, ezt a filmet látni kell, aki még nem látta! Hiába romantikus (valójában sokkal több annál), ezt még a férfi nézők is megnézhetik, garantáltan nem fogják megbánni!
Már megint egy időutazós film. A szekrénybe bújásos dolog nekem nagyin nem tetszett, nevetséges volt. HA már ilyen stílusú film, akkor az Időutazó felesége.
Összességében nem olt rossz film, bár az időutazós téma nem túl egyedi. Hangulatban hozott újat, nem egy könnyű film, sok érzelem van benne. Szerettem a szereposztását.
Összességében egy helyes, romantikus történet, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni az egészből. Örültem, hogy nem tettek bele gagyi poénokat.