Steve Jobs (2015)

Jól összerakott életrajzi dráma, mely bemutatja Steve Jobs-t, az embert.

Elöljáróban mindenképpen leszögezhetjük, hogy korunk egy meghatározó informatikai zsenijéről egyáltalán nem könnyű filmet forgatni. Danny Boyle, Aaron Sorkin és társai igyekeztek Steve Jobs emberi oldalát a nézők elé állítani, amelyhez a techguru emberi kapcsolatait vette alapul. Erénye, hogy a főszereplőről nem szándékozik egy hamis képet festeni, hiszen lehet, hogy Jobs bizonyos értelemben zseni volt, de az emberi oldala már egészen más dió. Családi kapcsolatok (saját lánya el nem ismerése), munkahelyi konfliktusok, tökéletességre való törekvés, kudarcok sorozata, majd a cég felemelése, mindezt szűk két órába összesűrítve. Nem könnyű feladat, de a játékidő nagyobbik részében működik, még úgy is, hogy Fassbender kinézetre egyáltalán nem hasonlít Jobs-ra. Feltűnt, hogy óriási mennyiségű párbeszéd van a filmben, ezek viszik előre a cselekményt, közben pedig, ahogy az egy Boyle-filmre jellemző, a vizualitás is hangsúlyt kapott (kiemelném azt a jelenetet, amikor Jobs elmagyarázza Hoffmannak az űrhajós történetet, közben pedig egy rakéta jelenik meg a mögöttük lévő falon), erre pedig rátesz egy lapáttal az, hogy a három fontosabb idősík különböző filmformátummal lett felvéve. Ráadásul itt még nincs vége, hiszen olykor ezek az eltérő idősíkok ugyanabban a párbeszédben is megjelennek, amellyel még tovább tudták mélyíteni a sztorit. Ugyanakkor ebből a rengeteg párbeszédből adódóan könnyen el lehet veszíteni a fonalat, vagyis kellő koncentrációt igényel, s bizony, ezt nem könnyű végig fenntartani, mert vannak laposabb részei is a történetnek. Michael Fassbender és Kate Winlset két általam nagyon kedvelt színész, akik ismét bizonyították tehetségüket, s bár Fassbender játéka nem biztos, hogy szimpatikusabbá tette a címszereplőt, de abban mindenképp elismerést érdemel ő is és a film is, hogy egy árnyaltabb képet ismerhettünk meg Jobsról. A színészi játék ebben a nem éppen könnyű tematikájú és szerkesztésű filmben is működött és ez mindenképp pozitív irányba lendíti a mérleget.

A filmnek inkább magát az embert bemutató részei voltak izgalmasak és érdekesek számomra, korábban nem tudtam, hogy Steve Jobs finoman szólva is ennyire nehezen emészhető személyiség volt.

Amikor először láttam, hogy készül film Steve Jobs életéről rögtön az ugrott be, hogy ezt biztos el fogják rontani, hiszen olyan sok jó alapanyaggal bántak már hanyagul. De szerencsére nem ez történt köszönhetően többek között Fassbendernek is. Igaz hosszú volt, de én még néztem volna. Vagy akár egy folytatást is el tudnék képzelni hozzá, de ez már csak az én telhetetlenségem

Érdekes volt, lekötött végig. Jók voltak a színészi munkák, Seth Rogen-ek igen illet Wozniak szerepe:D Őneki amúgyis olyan kis zsidó formája van:D Nem vagyok antiszemita, ezt for real így gondolom . Na, a film elején az operatőri munkánál éreztem a Birdman c. filmnek a hatását és egy cseppet sem zavart, sőt kiváló, tetszett, nagyon is megfogott a film képi világa, a kameramozgás, minden. Fassbender-nek is illet Jobs szerepe. Az más kérdés, hogy Jobs-ból belerakhattak volna kicsit be LSD-zett Bob Dylan-t hallgató arcot is, de olyan kontextusban már másik film feldolgozta Jobs-ot. Őszintén, mindenféle istenítés nélkül bemutatta a film Jobs személyiségét, és hogy egy fa*fej volt, akit zseniként aposztrofálltak holott a legfontosabb arc mégiscsak Wozniak volt, csak ő nem tudta úgy eladni magát, mint Jobs. Márpedig az üzleti világban a marketing, önmarketing akár sokkal többet számít néha a tényleges tetteknél. A hangtechnikusnak is jár a pacsi, mert baromi jók voltak a hangeffektek, s nekem személy szerint sokat számít egy filmnél mégha csak 2.1 -ben tudom is hallgatni, de számít az, nagyon is. Összeségében ez egy jó film volt, bárkinek ajánlom. Őszinte, nyers, de mindenképp fontos darabja a Jobs életműnek. Nyugodjon békében. Ahogy sikerült megismernem a tagot, most leszarná, hogy lefa*fejeztem, azon volna ideges, hogy Asus laptopról pötyögöm a kritikámat, windows op.rendszer alól.