A föníciai séma

Tudja valaki, miről szólt ez a pasztell színekkel festett, szimmetrikus kompozíciójú film? Mármint nem nagy vonalakban, hanem mi volt pontosan a cselekmény? Bevallom, fogalmam sincs, pedig a másfél órás mozi végtelen hosszúnak hatott, és nagyrészt ki... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Összességében tetszett a film, három csillagot adok rá, mert kicsit messzebb áll tőlem ez a stílus. Nagyon vártam Tom Hanks és Scarlett Johansson szereplését, sejtettem, hogy sajnos keveset fognak szerepelni, de azért ennyire kevésre nem gondoltam. D... Többe ettől függetlenül tetszett, izgalmas volt. Ugyebár Zsa-Zsa Korda kétes hírű vállalkozó, aki ellen sorra jönnek a merényletkísérletek, sokan szeretnék megölni, de minden kísérlet sikertelenül végződik. Azt a döntést kell meghoznia, hogy ideje végrendelkeznie. Kilenc fiúgyermek és egy lánygyermek közül lányát választja örökösének, akivel több éve nem látták egymást, és a lányt nem nagyon érdeklik az anyagi javak, mivel a lány apácanövendék, és így elég vicces nézni, ahogy lányával valósítja meg üzleti terveit. A lánya stílusa vagány, tetszik. A film bemutatja az üzletelés és vagyonszerzés módját, senki nem bízik a másikban. A film zenéje és látványa nekem nagyon tetszett. Unalmasnak semmiképpen nem mondanám, a filmben nagyon tetszik az a rész, ahogyan lezuhannak a repülővel, de kár izgulni, túlélik :) ezt is. Lehet, sokaknak nehezebben érthető film lesz, de egy mozijegyet megér.

Nagyon kell figyelni, hogy érteni lehessen. Talán többször kellene megnézni. A képi világ viszi a pálmát. A szereplők miatt különösen csábító, de talán ennyi. Erős három csillag, semmi több.

Wes Anderson stílusjegyei talán a legkönnyebben, legpontosabban körülírhatóak a hollywoodi rendezők közt: pasztellszínek, szimmetrikus, kimért jelenetek, színpadias színészvezetés, bohókás humor és esetlen karakterek... Ennek megfelelően A főníciai ... Teljes kritika

Volt szerencsém premier előtt megnézni. Lehet, kicsit beteg, de zseniális ez a film. Nekem nagyon tetszett. Látszólag katyvasz, de mégis van értelme. Csak az nézze meg, aki szereti ezt a műfajt! A szereplők fenomenálisak, ahogy rezzenéstelenül tartják magukat minden szituációban.

A föníciai séma több gondolatot ébresztett bennem, pl. a korrupció, a hatalom és az ideális családkép témájában. Az abszurd történet látványvilága és a szereplők (igazi nagyágyúk) karakterei igazán megfogtak, de én nagyon vontatottnak és kissé őrültnek éreztem végig a filmet. Be kellett látnom, hogy nem az én műfajom, és szerintem nem egy tömegfilm a különlegessége és különcsége ellenére, de ezzel bizonyára tisztában voltak az alkotók.

Tipikus Wes Anderson-film. A képi világ, a pasztellszínek gyakorlatilag egy az egyben ugyanazok, mint az előző filmjeinél; nem véletlenül számítanak már a rendező védjegyeinek. Aki látta már néhány filmjét, gyakorlatilag egy képkockából meg tudja mondani, hogy Wes Anderson-filmet néz. A színészi munka jó, ugyanakkor meglehetősen "színpadias"; végig olyan érzésem volt, mintha nem egy filmet, hanem egy színdarabot néznék. A humor szerintem rendkívül jól működik a filmben; nem az a térdcsapkodós fajta, inkább az a fanyar, fekete humor. Elég sok komoly cameo van a filmben, pl. Tom Hanks vagy Scarlett Johansson, de sajnos túl sok lapot nem osztottak nekik; akik esetleg miattuk néznék meg a filmet, lehet, csalódni fognak. Mindenképpen rétegfilm, szóval inkább azoknak javaslom, akik ismerik a rendező munkásságát.

Tipikus Wes Anderson-film: meseszerű díszletek, maximalista precizitás és elképesztően sok sztár. A humor többnyire ül, pár poén tényleg üt, de közben néha nehéz követni, hol van a történet mélye. Több benne a csodás látvány, mint épkézláb történetív. Jó képekkel dolgozik, de már elvárnánk valami újat.

Teljesen hidegen hagyott: hiába a szép pasztell díszlet és bohókás hangulat, nekem ez nem jött be. Száraz, lapos sztori, csak egy réteg az egész. Sztárparádé ide vagy oda.

Nem Anderson legjobb munkája, de ettől függetlenül tarol. Van benne sötétebb humor, és a kapitalizmus kritikája is csak épphogy felbukkan. A családi szál különösen érdekes, Benicio Del Toro és Mia Threapleton párosa zseniális. A képi világ most is meseszép, a másfél óra gyakorlatilag elszalad.

Élmény volt, imádtam minden percét! Egyszerre egy színes mesekönyv és egy vidám katasztrófa: minden kis poén betalál, a látvány elvarázsol, és végre van valami igazán épkézláb csavar is. Benicio figurája brutális, Mia pedig naggyá nő a vásznon. Igazi színfolt – ha szereted a stílust, ez simán öt csillag.

Annyira Wes Anderson-hangulat, hogy rögtön felismerjük a képi világot, de ez nem baj. Benicio zseniálisan fekszik a szerepre, a sztori próbál pörgős és vicces lenni egyszerre. Maradt bennem pár kérdés, de közben simán elrepült a másfél óra.

Nekem valahogy csak félig sült el a dolog. Tündéri a látvány és a díszlet, de néha tényleg csak ültem, hogy „oké, és akkor mi következik?”. A szereplők olykor robotként hadarnak, szinte lehetetlen elmerülni bennük, a mélyebb tartalom pedig igen csekély. Nagyszerű sztárcsapatot zsúfoltak bele, de sok arc felesleges.

Teljesen odavagyok a látványért: a képkockák ismét magukért beszélnek, minden képi elem szerethetően szimmetrikus és pasztellszínű. Benicio Del Toro zseniálisan hozza a mogorva milliárdost, Mia Threapleton impulzív apácalánya pedig üt. A sztori kicsit szokványos, de a hangulat mindent visz.