
Vélemények (21)
Tuti velem is baj van, de ez a film nem az én világom. Számomra élvezhetetlen volt, nem is tudtam végignézni.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Wes Anderson 2 évvel legutóbbi filmje, az extrém absztrakt Asteroid City után máris új projekttel jelentkezett. A direktor most sem okozott csalódást, A föníciai séma ugyanis veretes Wes Anderson-film. Az elvont, kissé komplikált történet középpontjá... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Összességében tetszett a film, három csillagot adok rá, mert kicsit messzebb áll tőlem ez a stílus. Nagyon vártam Tom Hanks és Scarlett Johansson szereplését, sejtettem, hogy sajnos keveset fognak szerepelni, de azért ennyire kevésre nem gondoltam. D... Több
Wes Anderson stílusjegyei talán a legkönnyebben, legpontosabban körülírhatóak a hollywoodi rendezők közt: pasztellszínek, szimmetrikus, kimért jelenetek, színpadias színészvezetés, bohókás humor és esetlen karakterek... Ennek megfelelően A főníciai ... Teljes kritika
Nagyon kell figyelni, hogy érteni lehessen. Talán többször kellene megnézni. A képi világ viszi a pálmát. A szereplők miatt különösen csábító, de talán ennyi. Erős három csillag, semmi több.
Tudja valaki, miről szólt ez a pasztell színekkel festett, szimmetrikus kompozíciójú film? Mármint nem nagy vonalakban, hanem mi volt pontosan a cselekmény? Bevallom, fogalmam sincs, pedig a másfél órás mozi végtelen hosszúnak hatott, és nagyrészt ki... Teljes kritika
Volt szerencsém premier előtt megnézni. Lehet, kicsit beteg, de zseniális ez a film. Nekem nagyon tetszett. Látszólag katyvasz, de mégis van értelme. Csak az nézze meg, aki szereti ezt a műfajt! A szereplők fenomenálisak, ahogy rezzenéstelenül tartják magukat minden szituációban.
Hasonló filmek
A föníciai séma több gondolatot ébresztett bennem, pl. a korrupció, a hatalom és az ideális családkép témájában. Az abszurd történet látványvilága és a szereplők (igazi nagyágyúk) karakterei igazán megfogtak, de én nagyon vontatottnak és kissé őrültnek éreztem végig a filmet. Be kellett látnom, hogy nem az én műfajom, és szerintem nem egy tömegfilm a különlegessége és különcsége ellenére, de ezzel bizonyára tisztában voltak az alkotók.
Tipikus Wes Anderson-film. A képi világ, a pasztellszínek gyakorlatilag egy az egyben ugyanazok, mint az előző filmjeinél; nem véletlenül számítanak már a rendező védjegyeinek. Aki látta már néhány filmjét, gyakorlatilag egy képkockából meg tudja mondani, hogy Wes Anderson-filmet néz. A színészi munka jó, ugyanakkor meglehetősen "színpadias"; végig olyan érzésem volt, mintha nem egy filmet, hanem egy színdarabot néznék. A humor szerintem rendkívül jól működik a filmben; nem az a térdcsapkodós fajta, inkább az a fanyar, fekete humor. Elég sok komoly cameo van a filmben, pl. Tom Hanks vagy Scarlett Johansson, de sajnos túl sok lapot nem osztottak nekik; akik esetleg miattuk néznék meg a filmet, lehet, csalódni fognak. Mindenképpen rétegfilm, szóval inkább azoknak javaslom, akik ismerik a rendező munkásságát.
Biztos velem van a baj, de ez valami szörnyű! Vicces is lehetett volna, de nem volt az. Szerencsére bealudtam rajta többször is, pedig próbáltam az esélyt megadni neki.
Amikor 2016-ban megszületett Wes Anderson lánya, a felesége azt nyilatkozta, biztos abban, hogy az elkövetkező években a férje készít majd egy apa-lánya kapcsolatról szóló filmet . Ez idén debütált is a cannes-i filmfesztiválon A főníciai séma címmel... Teljes kritika
Tipikus Wes Anderson-film: meseszerű díszletek, maximalista precizitás és elképesztően sok sztár. A humor többnyire ül, pár poén tényleg üt, de közben néha nehéz követni, hol van a történet mélye. Több benne a csodás látvány, mint épkézláb történetív. Jó képekkel dolgozik, de már elvárnánk valami újat.
Teljesen hidegen hagyott: hiába a szép pasztell díszlet és bohókás hangulat, nekem ez nem jött be. Száraz, lapos sztori, csak egy réteg az egész. Sztárparádé ide vagy oda.