Szerintem nagyon jó lett ez a film. Pontos képet ad arról, hogy Irakban a háborús övezetben min mennek keresztül nap mint nap a katonák. Feldolgozza, hogy hogyan élik át az emberek az állandó bizonytalanságot, a mindenhonnan leselkedő veszélyt.
Nos, igen, ez a film azoknak az időknek a terméke, amikor a filmben volt valami igazi is, pl. a hajó, az hajó volt, és nem mindent kaszkadőrökkel oldottak meg a neccesebb jeleneteknél. És nem mellesleg remek kosztümök vannak benne, érdekes történet, és nagyszerűen megkreált főhős.
Ezt a részt jobban élveztem, mint a nőt. A zene meglepően jól illeszkedik a történethez és a szövegkönyvhöz, mely utóbbi káprázatosan vicces és szórakoztató. A színészi alakítás is jó, hiteles és szimpátiát ébresztő. A két rész együtt megéri azt a 190 percet az ember életéből, mert egy komoly problémát feszeget.
A kor filmgyártásának összes hibáját, és erényét magán viseli. Alapjáraton gagyi. Dehát a népnek készült, hogy okuljon, ami ugye nem mindig vágott egybe a szellemiek felvirágoztatására tett erőfeszítésekkel. Azt inkább a színészek játékában lehet utolérni...
Vicces, szomorú, drámai, minden megvan benne, ami egy jó filmhez kell. Persze nincs benne sok akció, és kicsit rá kell hangolódni, hogy az ember be tudja fogadni a mondanivalóját, de nagyon sokat lehet ettől a filmtől kapni.
Igényes európai hangvételű dráma, egy teljesen eredeti történettel, ami tulajdonképpen akár meg is történhetett valahol egyszer. A rendező ügyesen építkezik, felvesz egy nyugodt tempót a film elején, sok kedves jelenttel megszeretteti a filmet és a karaktereket a nézővel, aztán jön a dráma, sok feszültséggel és elszabaduló indulatokkal. Egyszerűen jól van összerakva.
Teljesen jó film, a műfaj felé támasztott minden elvárásnak megfelel. Az operatőri munkát külön kiemelném, igényes, szép képekkel dolgoztak. Olivier Assayas nyugodt tempóban építkezik, de a film egyszer sem laposodik el, a dráma és a feszültség pedig jelenetről jelenetre fokozódik. Szép munka!
Sajnos nem tudtam végignézni, mert elaludtam r, nem azért mintha olyan rossz lett volna, hanem mert nem képesek éjfélnél vmivel korábban leadni az ilyesféle filmeket. Csak a sok baromság megy a fő műsoridőben. AMugy nagyon szépnek ígérkezett, remélem még majd máskor is adják.
Beszűkülő terek, homályos szegletek, fellépő táplálékhiány, és emberi tényező. Ezekre épül, és mondhatni pompás drámai hatást keltett. Én legalábbis így érzékeltem. Szinte együtt lélegeztem az egésszel...
Nehéz téma, ketyegő óra, változtatás, újraértelmezés, bűnös ember: elég érdekes filmet raktak össze egy köztörvényes bűnöző utolsó szabad napjáról. Valahogy az ember meg is kedvel valaki olyat, aki hibázott, elbukott, és most megpróbál azért takarítani egyet - csak nem értem, hogy akkor ezért miért kéne bármennyire is együtt érezni vele. Kicsit az volt az érzésem, mintha egy haldoklót kéne kísérnem, holott csak egy piti bűnözőt.
Steven Spielberg valóban kitett magáért, hogy az amerikai álom és hősiesség egyik alapvető személyiségét, Abraham Lincolnt a lehető leghitelesebben adja vissza a közönségnek. Akár a díszletekről, akár a jelmezekről, akár a jellem- vagy korábrázolásról van szó. A monumentális filmen érződik, hogy mindennek pontosan és precízen meg volt a helye, és nyomát sem látjuk az improvizációnak. Ez egyrészről működik, másrészt meg annyira klisészerű, hogy fáj: de mi mást lehetett volna tenni Lincolnnal?
Ez egy tipikusan kicsiknek és nagyoknak is bátran ajánlható film. Az egyetlen probléma az vele, hogy nem amerikai nagy stúdió vette kézbe, mert akkor nagyobbat szólhatott volna, de így sem történt nagy baj, mert így legalább minden képkockája érthető és nem elcsépelt, mint sok amcsi animációs filmnek.
Chris Gardner története nagyon inspiráló, le a kalappal a srác előtt. De ez a film... nagy kudarc lett. Látszik rajta, hogy Hollywoodban készült. Tele van hatásvadász elemekkel, ami teljesen átlátszó, és elveszi az életkedvemet is.
A diktátor nem ér fel a Borathoz, de még így is viszonylag ütősre sikerült. Szinte minden percben tartogat valami kemény poént, melyket az érzelmesebbek talán már szemlesütve konstatálnának, de Cohen már csak ilyen. Ettől politikailag inkorrektebb filmet nem fogsz látni, azt garantálom.
Nagyon izgalmas alapkoncepció, egy valódi kamaradráma, ami igen hamar unalomba fulladhatna, hiszem egy helyen, valós időben, és voltaképpen egy szereplővel játszódik, mégis végig fennmarad a feszültség. Nagyszerű film, Farrell pedig élete első igazán komoly alakítását nyújtotta.
Ez bizony, kérem szépen egy kendőzetlen egyházkritika. Lehet szépítgetni a dolgot, de teljesen fölösleges, akinek van szeme, látja, hogy a film, és az alapjául szolgáló regény is egy igencsak aktuális problémára mutat rá. Hangulatában is tökéletes produkció, a színészi alakításokról nem is beszélve.
Jó kis film volt, bár a legtöbb tengeralattjárós klasszikus mögött elmarad szerintem. Nekem a Vörös Október a kedvencem ebből a kategóriából, de igazából ez sem rossz, az egyik utolsó ilyen típusú film.
Zseniális alkotás, a film képes belehelyezni a nézőt az író fejébe, és a film végéig ott is tartja. Ebben segít az, hogy a film elején Bauby szemszögéből látunk mindent, majd az ő fantáziáit kísérhetjük nyomon. Julian Schnabel derék munkát végzett, a film igazi katarzisélményt váltott ki bennem. Mindenkinek ajánlom!
80 A bombák földjén (2008)