Csak annyi problémám van a filmmel, mint általában az újabb filmfeldolgozásokkal: számomra "Emma" Gwyneth Paltrow-t jelenti az 1996-os változatból. Próbáltam megkedvelni Anya Taylor-Joy-t is, de sajnos nem sikerült. Egyébként szép kosztümös film, megismerteti a nézővel a korabeli társadalmi viszonyokat és elvárásokat. Meglehetősen regényhű adaptáció.
Olga Kurylenko számomra egy fenomén, nem csupán gyöngyörű, de egy igazán tehetséges színésznő, aki szerintem bármilyen feladattal megbírkózik. Szerintem már pusztán az ő alakítása miatt is érdemes megnézni a Teljes titoktartást, ettől függetlenül persze a film tartogat még néhány meglepetést.
Szeretem Szabó István filmjeit, de a Zárójelentés annak ellenére, hogy nagyszerű színészeket vonultat fel, kevésbé nyerte el a tetszésemet, mint a rendező korábbi munkái. A története teljesen reális, bármelyik orvossal megtörténhet hasonló eset, és bármelyik magyar faluban hasonló mentalitású helyiekkel találkozhatunk; szóval a karakterek teljesen rendben vannak, könnyen azonosul velük az ember. Mégis kissé összecsapottnak éreztem az egészet. Nem tetszett a film dinamikája, néha andalgóan lassú, néha eszméletlenül felgyorsul, ráadásul túlságosan kiszámítható az egész történet. Szabó munkásságához viszonyítva közepesnek értékelem, tőle elvonatkoztatva a "jobb" magyar filmek közé sorolnám.
Érdekes sorozat, már csak azért is sokakat érdekelhet, mert aktuális problémát dolgoz fel. AZ első epizód szépen felépíti a főszereplő történetét, a sorsa alakulása valóban szívszorító. A cselekmény végig drámai és érzelmekkel teli, az életnek egy általunk nem ismert, brutális oldalát mutatja be.
Nehéz szóhoz jutni egy ilyen film után; látszólag csak egy botrányt dolgoz fel, azonban sokkal több ennél. Megmutatja, mi mindenre képes az ember, hogy meg tudja tartani a magának megálmodott életet, miközben görcsösen figyel, hogy megőrizze a látszatot és megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek. Cory Finley lefejti ezeket a rétegeket, és megmutatja, mi van a felszín alatt. Sokkal több ez egy iskolabotrány történeténél, az emberi természetbe is beleás kicsit.
Jessica Hausner filmje számos kérdést felvet a boldogságról, természetről, anyaságról, karrierről - mindenkit érintő dolgokról; a génmódosítás és a "teremtés" pedig sokakat érdeklő, mára már morális dilemmává vált probléma... vagy lehetőség. A film furcsa hangulata nagyszerűen jeleníti meg azt a különös érzést, amit a fel-felbukkanó régi mítoszok, a fantasztikum megjelenése vált ki a nézőből, miközben ráébredünk, hogy egyfajta valóság és egy frankensteini fiktív világ közt lebegünk. A tudományos-fantasztikus művek kedvelői semmiképp ne hagyják ki!
Tökéletesen csomagolt ostobaság, mást nem igen tudok róla írni. A környezet, amiben játszódik, gyönyörű, a zene is magával ragadó, de a történet merő unalom.
Lehet, az én ízlésemmel van baj, de képtelen vagyok végignézni Novák Erik filmjeit. A Fekete leves műfajilag teljesen behatárolhatatlan volt, a Zuhanórepüléssel sem tudtam mit kezdeni. Gondoltam, ennyi év után csak fejlődött valahová, erre egy tényleges forgatókönyv nélküli, rögtönzött szövegekre épülő filmet csinál. Értem, hogy a valóságot akarta teljesen lecsupaszítva bemutatni, de borzasztó zavaró volt az ugráló kép, a rossz minőségű hang. Talán a feléig jutottam, aztán feladtam.
Ilyen kifinomult, "tiszta" drámát még talán nem is láttam, nagyszerűen jeleníti meg az igaz szerelmet. A minimalizmusa pedig egyszerűen elbűvölő, a két főszereplőnek szinte alig van szövege, de a pillantásaik, a gesztusaik, a mimikájuk beszél helyettük, Adele Haenel és Noemie Merlant nagyszerű színészi alakítást nyújtott.
Nagyon jó a szereposztás, Margot Robbie alakítása igen meggyőző, de Nicole Kidman és Charlize Theron is hozta a formáját. Újabban szinte minden hétre jut egy szexuális zaklatásról szóló hír, de nem lesz mindből akkora botrány, mint ami Alies körül kibontakozott. Nagyszerűen dolgozza fel a témát a film, a zaklatás minden aspektusa megjelenik benne.
Dicséretre méltó a forgatókönyvíró és a rendező erőfeszítése, olyan témát kaptak elő, amiről sokkal többet kellene beszélni. Sok ilyen filmre lenne még szükség.
Nagyon imádtam a filmet, igazából már az első jelenttől egy érzelmi útvesztőbe vezet a cselekmény. Jó kis lecke emberi kapcsolatokról, konfliktusokról. Tetszett, ahogy a határozott, másoknak segítő nőnek regényírás közben kibontakozik a valódi, törékeny énje, ez talán az egésznek a kulcsa. A forgatókönyv ugyanis igencsak összetett, Sybil kivetíti a múltját a pácienseire, ezért folyamatosan keveredik a valóság és a fikció, múlt és a jelen, az életképek és a filmbéli események. Fölösleges tovább ragozni, zseniális, mindenképp látni kell kategória.
Scorsese ismét óriásit alkotott, bár hangulatában és stílusában nagyon különbözik a korábbi filmjeitől. Bevallom, tartottam tőle, hogy a színészek digitális megfiatalítása óriási bukta lesz, és hát igen, tényleg kell egy kis idő, míg az ember szeme hozzászokik a néhol gépies mozdulatokhoz, de összességében mégis jó volt fiatalként látni az óriási legendákat.
Renée Zellweger ismét kihozta a szerepből a maximumot, mégse tudom 5 ponttal értékelni a filmet. Nem igazán adta át a kor hangulatát, a cselekmény végig ugyanazon a 2-3 helyszínen játszódik, van benne pár üresjárat. Nem ez a legjobb életrajzi film, de azért sikerült valamivel az átlagos felett maradnia.
Ahhoz képest, hogy ez a rendező debütáló filmje, egész jó. Ahhoz képest, hogy nagyszerű színészgárdát sikerült összeverbuválniuk, akik tényleg ki is hozták a maximumot a karaktereikből, közepes. Hiába a jó szereplők, ha gyenge a forgatókönyv, a cselekmény szörnyen lassan bontakozik ki, a befejezés is gyengécske.
Nagyon kemény történet, és látszik rajta, hogy a teljes stáb beletette szívét-lelkét. Értékes, elgondolkodtató film lett a végeredmény, amit mindenkinem jó szívvel ajánlok.
Első osztályú dráma, azt boncolgatja, milyen hatással van egy hosszú házasság felbomlása az érintett felekre és a fiukra, aki nem is sejti, hogy valami nincs rendben a családi fészekben. Anette Bening már sok jó filmben bizonyított, és most is hozta a formáját, meg hát nyilván a forgatókönyv és a rendezés is kifogástalan, William Nicholsontól nem is vár mást az ember.
56 Ellentét (2020)