2019 számomra a filmes csalódások éve. A Volt egyszer egy Hollywood sem fogott meg igazán, és hasonlóan nagy reményekkel néztem meg ezt a filmet is, de keserű szájízt hagyott maga után. AZ egyik oldalon ott vannak a nagyszerű színészi alakítások; Nicole Kidman és Ansel Elgort nagyszerű választás volt, de a kissrásc, Oakes Fegley is lenyűgöző teljesítményt nyújtott. Ezzel szemben ott van a zűrzavaros történet, feleslegesen elhúzott játékidő, zavaros összhatás. Ha az ember nem figyel oda két és fél óra minden percére, könnyen elveszíti a fonalat. Bár a kritikák egyelőre mást mondanak, nálam ez csak közepes.
Titkon mindenki sejti, hogy óriási problémák vannak a családsegítő rendszerrel, hogy az intézetben nevelkedő gyerekek élete nem fenékig tejfel, de hajlamosak vagyunk szemet hunyni olyan dolgok felett, melyek nem érintenek minket. Nora Fingscheidt pedig éppen ezt nem engedi. A képünkbe tolja a rideg valóságot. Nem szépít, nem takargat, nem érdekli, hogy a néző idegeivel játszik. Nagyon tömény film, lelkileg megterhelő volt végignézni. Le a kalappal a készítői előtt!
Imádtam a sorozatot, és nem egészen értettem, mi értelme egy szerintem sikeres sorozatból mozifilmet készíteni, ráadásul azonos színészekkel, de végül nagyon kellemesen meglepett. A belesűrített intrikák megteremtik a perzselő hangulatot, ami végigkíséri az egész filmet. De közben egy teljesen korhű, hiteles(nek tűnő) történetet látunk. Mostanában egyre több kiváló kosztümös film jön velem szembe, ez is ezek sorát gyarapítja. Egy letűnt, nem is olyan távoli kornak állít emléket, miközben szórakoztat és egy pillanatra sem fullad unalomba.
Szeretem, ha egy film rejtélyes, és nem magyaráz meg mindent, ez viszont túlzottan lapos és egyhangú. Sem a karakterek, sem a történet nem ragadott meg, felejtős az egész.
Eleinte azt hittem, csak egy újabb motivációs film lesz a szokásos "soha ne add fel", "küzdj az álmaidért" klisékkel, de kellemesen meglepődtem. Hendrik Willemyns filmje egy izgalmakkal és fordulatokkal teli dráma, a másfél óra szinte elrepült.
Hát igen, ha az izraeliek és a palesztinok olyan lazán kezelnék a konfliktusaikat, mint a filmben, egy csapásra megoldódna minden és csak hírből ismernék a háborút. Úgy tűnik, ez egyelőre csak a filmvásznon működik, de majd egyszer talán... Jó kis film ez, az olcsó látványelemek ellenére is szórakoztató, de nem egy kiemelkedő alkotás.
Nagyon izgalmas élmény ez a film, mert kicsit oylan, mintha beleshetnénk egy másik társadalom színfalai mögé - és bár nem ismerem ennyire behatóan holland társadalmat, szerintem sokat elmond róla ez a történet.
Egy újabb film, aminél bedőltem a pozitív értékeléseknek. Számomra óriási csalódást okozott az érdekes téma ellenére is. Bizonyára megtalálja a nézőközönségét, de nekem túlságosan érdektelen az egész.
Végre igazán jól szórakoztam, és nem egy szokásos sztorit kellett bámulnom. Érdekes a felépítése a filmnek, az elején azt hittem, egy komoly dráma lesz, majd hirtelen átcsapott detektív történetbe, végül pedig egész abszurd módon fejeződött be. Fordulatos, izgalmas, csak ajánlani tudom.
Lassú, minden részletet apránként felépítő film, aminek érdemes minden percére odafigyelni. Nagyon megkapó a gondolatisága, és az egész történetet átszövő nosztalgikus életérzés. Nem hiszem, hogy a szélesebb közönség tetszését elnyeri, de aki ráérez az ízére, annak minden bizonnyal tetszeni fog.
Na végre, a DC letett egy épkézláb szuperhősfilmek, mely amellett, hogy mocskosul látványos még igen-igen szórakoztató és humoros is. James Wan remekül teremtette meg a viz alatti világot, Momoa pedig erre a szerepre született. Vártunk már egy ilyen filmet a Warneréktől, végre megkaptunk. Ha ez és a Wodner Woman lenne a jövő mércéje, nem fogunk rosszul járni.
Az első félórában a tűzoltók mindennapi rutinját mutatja be a film, majd szívszorító drámává változik. Egy valódi hős történetét ismerjük meg egy felkavaró, érzelmes művön keresztül. Talán az tetszett benne leginkább, hogy emberközeli, s egy olyan világot tár fel, amiből mi jó esetben csak annyit érzékelünk, hogy szirénázva száguld a tűzoltóautó. Itt viszont láthatjuk a következményeket is.
Ebben a filmben minden a helyén van, nagyon jól hozza a 70-es évek stílusát, igazi retro hangulatot támaszt. A zene csak fokozza az élményt, a forgatókönyvre és a rendezésre sem lehet panaszunk. Egyedül afelett nem tudtam szemet hunyni, hogy elvileg egy angyalarcú kamasz a főszereplő, és hát az őt alakító Lorenzo Ferro fizimiskájáról sok minden elmondható, csak épp az nem, hogy angyali lenne. A film viszont nagyon ütős.
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, nálam az első rész igazi klasszikus, amit nem is tudom, hogy hányszor láttam már. Szerintem csak részben sikerült visszahozni az eredeti alaphangulatát, nem is mondanám annyira hátborzongatónak. Sokkalta inkább mintha egy főhajtást látnék az eredeti alkotás előtt.
A lassúság és az unalom dicsérete. Kb. ennyi jutott róla eszembe. Azt hiszem, ez a film nem a "nyugati" embernek készült. Vagy legalábbis olyanoknak tudnám ajánlani, akik szeretnek nézni, nézni, hosszan nézni és meditálni a látottakon.
58 Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3. - A forradalom (2016)