Nem adott valami sokat ez a film, de szerencsére nem is vett el semmit: látványos, pörgős, robbantgatós, feszültséget és dramaturgiát nélkülöző párbeszédekkel, amikben a karakterek csak egymás iránti gyűlöletüket és iszonyatosan betonkemény hozzáállásukat próbálják meg egymással megvitatni. Legalább nem kellett rajta gondolkodni, a látványtervezők meg elkövettek mindent, hogy az aszfaltszilárdságú hangulatot átadják, ami legalább sikerült.
Kemény film, Jodie Foster nagyot alakít benne. Kifejezetten tetszett ebben a kemény igazságosztó szerepben. A film végig egyfajta dinamikus tempóban diktálja az események ritmusát, habár az eleje kicsit döcögős. Igazán izgalmas kis krimi!
Izgalmas akció sci-fi egy jól kitalált történettel. Persze nem túl eredeti, ha nekem kellene klónozós filmet csinálnom, akkor majdnem biztos vagyok benne, hogy az egyik első ötlet, ami az eszembe jutna valami ilyesmi sztori lenne. De ettől függetlenül rendesen összerakták, nem csapták össze, és van benne elég sok klasszikus Schwarzis bunyó meg akció, szóval van miért megnézni a filmet.
Meglepően értékes gyöngyszem ez a film, szerintem korához képest egy igazán értékes alkotás annak, aki szereti a műfajt. Jók a jelenetek, hitelesek az ijesztő részek és a színészek is rendben vannak.
A Bourne-filmek azok közé a filmek közé tartoznak, amit néhányan imádnak, mert más, mint a többi akciófilm, ám néhányan pont azért utálják, mert túlságosan más. Matt Damont nagyon tehetségesnek tartom, és tökéletes választás volt, mivel ő sem egy szokványos akcióhős, ahogy ez a film sem egy szokványos akciófilm.
Ez a film Owen, Statham és De Niro elpazarlása. A rendezőnek ügyelnie kellett volna olyan részletekre, hogy a film követhető legyen. A jelenetek nem logikusan következnek egymás után. Statham miért meg a farmra meglátogatni a nőjét? Nincs más dolga? A romantikus szálat ki kellett volna hagyni, vagy lerövidíteni. És a sejk? Mintha egy Disney meséből szalajtották volna. A film csupa klisé.
Eléggé közepes, átlagos akciófilm. Nekem egyedül John Travolta tetszett benne, aki - mint a Kardhalban meg más ilyen filmekben is - jól alakítja a bandavezért, de például a főszereplő csávóban az égvilágon semmi érdekes nincs, nyugodtan ki lehetne cserélni bármelyik random akciófilm sztárra. Kicsit olyan értelmetlen az egész film.
Ez nem kicsit vicces film. Olyan poénok vannak benne, hogy többször is hangosan nevettem, kár, hogy nem moziban láttam. Stephen Chow nagyon ügyesen rendezett, a poénok nem gagyik, nem izzadtság szagúak, könnyedek és nevettetőek. A film emellett látványos is, bármilyen akciófilm becsületére válnának a jelenetek, ha nem lennének elbohóckodva.
Jó kis film, jó pár emlékezetes jelenettel. Az utóbbi években úgy kihaltak a zsarus filmek, de ez még mindig az egyik legjobb a közelmúltból. Denzel Washington nagyon jól hozza a karakterét, a hangulat is baromi meggyőző, sőt sajnos azt kell mondjam, egészen valósághű lehet. Mindent egybevéve elsőosztályú akciófilm, bár nem ajánlanám, hogy családdal-gyerekkel nézd meg.
Méltatalanul mellőzött gyöngyszem. Tiszta, mint Nick Nolte szeme kékjének ragyogása, és John Milius hite abban, hogy a western nem szállt a sírba John Wayn-nel együtt.
Matt Damon sohasem hatott meg, de itt valahogy hozzá illett Bourne személye. Az akciók eszméletlen jók voltak, pörögtek, odacsaptak és akkor milyen jó lett volna még, ha nem kellett volna a PG-13 keretei között forgatni. A szerelmi szál nem működött igazán, valószínűleg Franka Potente rendkívül rossz játéka miatt sem. A történet viszont egyszerűen csavaros, gondolkodós, és folytatást követel.
Nagyon beteg világban élünk, és a társadalommal szemben szinte lehetetlen érvényt szerezni az egyén igazságának. Erre rámegy az embr élete. Szomorú dráma.
Denzel Washingtonnál jobban senki nem nézhet ki lassított akciójelenetben, de még a nagy Denzel se volt képes megmenteni a filmet attól, hogy a cím önbeteljesítő jóslat legyen. Láttunk már ilyet, láttunk már ilyet jobban, úszunk is tovább.
A Tégla egy nagyszerű film, az egyetlen baj vele, hogy nem érdemelt Oscar-díjat. Félreértés ne essék, Scorsesének teljes mértkében kijárt a díj, csak már legalább húsz évvel ezelőtt kellett volna megkapnia mondjuk a Nagymenőkért vagy a Kriszuts utolsó megkísértéséért. Ettől függetlenül még egy igazán feszes és okos thriller, csak nem érzem benne azt az átütő erőt, ami méltóvá tette volna az Akadémia aranyszobrára.
Barátokkal néztük közösen, sör meg chips mellé remek szórakozást nyújtott, nagyokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Még mindig vicces tud lenni, működik a helyzetkomikum és jók a gegek. A történet nem bonyolult, talán kicsit kiszámítható, de úgyis Carrey játékára figyelsz.
Sokat unatkoztam a film alatt, ami nem azt jelenti, hogy nem volt jó. Lehet, hogy másnak bejön, de nekem a nőcis jeleneteken kívül nem tetszett benne semmi.
Az tény, hogy a film nagyon nagy műgonddal és elképesztő látványvilággal ábrázolja a sötét jövőt, ám az is, hogy ezzel már igen kevés embert lehet levenni a lábáról, gondoljunk mondjuk a Pacific Rimre. Nagyon meg akarták mutatni a vizuális szakemberek, mit tudnak. Dredd bíró történetében pedig sokkal több minden lett volna, mint amennyit sikerült ebben a másfél órás filmecskébe belepakolni, Karl Urban pedig mindent bebizonyított, csak azt nem, hogy vannak színészi képességei.
Az első film várva várt folytatása. Bár teljesen más a stílusa, mint a Kill Bill 1-nek, legalább ugyanannyira briliáns. Amíg az első film a régi kung-fu filmek világát hozta vissza, a második a régi western- és vidéki horrorfilmekre hasonlít. Tarantino most is remek munkát végzett és bár a színészek nem Hollywood legjobbjai, ezeket a szerepeket minta rájuk írták volna. Valószínűleg tényleg ez lehet a háttérben.
57 Commander (1988)