Scifi-nek tűnik, de nem imondanám annak., Ez egy nagyon agyafúrt és elgondolkodtató valami a társadalom működéséről, a többség és a kisebbség viszonyáról, a rasszizmusról...Ha megnézed, még egy ideig biztos érezteti a hatását.
Remek történelmi sorozat, ami a 16. században játszódik és igyekszik hitelesen és nem teljesen egyértelműen megrajzolni a szereplőket. Ezeket a dolgokat viszont biztos nem találjuk meg egyetlen történelemkönyvben sem, senki ne várjon rendes, okos és igazságos királyt, aki az alattvalók jólétét tartaná szem előtt, vagy kedves egyházi méltóságokat vagy prűd hölgyeket.
Gérard Depardieu a karrierje csúcsán, jó kondiban, Sandrine Bonnaire pedig megmutatja, miért is lett később a francia rendezők kedveskéje, de ezeken a remek színészeken kívül számomra nem tartogatott sok jót ez a film.
Hozza a film a többi Jégkorszak gyenge átlagát. Éppen ez miatt egy kissé bosszantó, hogy miért nem tudtak ennyi pénzből egy eredetibb filmmel előállni... hiába, Hollywood csak folytatásokat gyárt, mert az mindig visszahozza a producerek pénzét.
Tetszett a film, bár a témája komoly volt, mégis sikerült nem emészthetetlenül borongósra megcsinálni, hanem voltak benne szerethető karakterek. A színészi játék nagyon sokat adott hozzá a dologhoz, bár nem ismerem ezeket a színészeket, mindegyik nagyon tetszett, kifejezetten jól játszottak.
Kicsit nekem a sztori egyszerű volt - bár ötletes -, persze tudom, hogy gyerekfilm, de azt hiszem, az ilyeneket azért is csinálják, hogy a szülő se unja magát halálra, ha nézi, és nekem ez most nem annyira jött össze. Persze elég nagy részben kárpótolnak a hihetetlen poénok, és nagyon-nagyon mókás szereplők.
A főszereplők alapján valami sokkal jobbra számítottam, mert hát mégis csak Portman és Johannson, akik azért elég jó színésznők, és nem is annyira a játékukkal volt probléma, talán inkább a rendezéssel. Unalmas, egyhangú film lett, ami nem igazán tudott lekötni, pedig általában szeretem a történelmi drámákat.
Augustus a Római Birodalom történetének egyik legfontosabb alakja volt, de ez ebből a filmből nem igazán derül ki. Egy gyenge tévéfilm színvonalát is alig éri el.
Tetszett ez a film, Robin Williams nagyon jól játszik, és sok jó zene, meg háborúellenes duma van benne, kicsit olyan a hangulata, mint a Hairnek (van is benne egy mondat a Hairből, nagyon híres). Mondjuk úgy tudom, annyira nem egyezik a Williams által megformált karakter a valódi fickóval, aki azért valamivel konzervatívabb és kevésbé "hippi" volt, mint ez a fickó.
Dustin Hoffman egyik itthon talán kevésbé ismert szerepe, de szerintem (meg nem csak szerintem, hanem sok más ember szerint is) az egyik legjobb. Nagyon élvezem ezt a filmet valahányszor megnézem, mert egy nagyon jó bemutatása a társadalmi problémáknak és ezeknek a karaktereknek.
Egyszerűen elképesztő, hogy miféle filmek készülnek manapság! És a felháborító az, hogy ez alá az igazán minősíthetetlen, hatásvadász, csak a nyálcsorgató, látványosságokra menő agyatlan közönségre hajtó "film" alá még odateszik, hogy Dumas regénye alapján készült. Dumas regénye az irodalomtörténet egyik legnagyobb alkotása, ennek a Hollywoodi szemétnek pedig semmi de semmi köze hozzá az égvilágon. Szégyen.
Magyar filmhez képest nem is annyira rossz. Herendi Gáborhoz képest egészen jó. A figyelmet nem igazán köti le, nincs egy markáns vonal, amely mentén halad a történet, olyan semmilyen az egész.
Az ilyen trágár produkciók nem épp nekem vannak kitalálva, de annyi biztos, hogy a Sotuh Park nem csak ezzel akarja eladni magát. Az alkotók nagyon intelligensen, durva poénok között reflektálnak a világban zajló eseményekre, a celebvilágra, a politikára, és ezt azonnal érezhető. Nekem a stílus egy kicsit sok, de hát ízlések és pofonok.
Tipikus mester-tanítvány film ez, csak most nem rendőrrel vagy orvossal vagy tűzoltóval, hanem vízi mentővel. Az ember azt hinné, van egy nagy lista, rajta az összes foglalkozással, és mindegyiken végig kell menni. Amúgy nem akarok rosszindulatú lenni, mert nem volt rossz film ez se, csak hát nagyon klisés meg kiszámítható.
A mások élete egy kifejezetten jó és tanulságos dráma egy különleges diktatúráról és politikai helyzetről, ami még nem történt olyan régen ahhoz, hogy ne tudjunk vele azonosulni. A történet és a rendezés is igen érzékletesen és plasztikusan adja át a kor és helyzet hangulatát, amibe a rendszer kiszolgálói és egy Stasi-ügynök keveredett. A film érdekes felvetése a megfigyelés és a magánszféra kérdése.
90 A halál 50 órája (1965)