Nagyon jó film arról, hogy régebben mennyire egyszerűen lehetett ellopni egy nagy rakás pénzt, csak kellett hozzá egy jó ötlet és néhány ember, abban a korban, amikor még nem voltak biztonsági rendszerek, csak néhány korosodó biztonsági őr. Nagyon kellemesen szórakoztató, egy csapat vicces gazember, Peter Falkkal az élen.
Már az első rész teljesen levett a lábamról, alig bírtam kivárni a folytatásokat. Remek történet, jó alakítások, és kimondottan tetszett, ahogy a készítők szép sorjában rakták össze a kirakós darabjait. Pontosan így kell fenntartani és növelni a feszültséget, burtális cliffhangerek és csavarok sorozata, nem is lehet kérdéses az értékelés.
Ezek az északiak mindig megtudnak lepni! Nem számítottam rá, hogy ez a film jobban fog tetszeni, mint a műfaj amerikai képviselői, pedig így történt. Remek volt a szereposztás, mindenki passzolt ahhoz a karakterhez, melyet ráosztottak. A trilógia többi részét is keresni fogom.
Eléggé sablonos volt a sztori, nem annyira volt érdekes, sem kriminek, sem akciófilmnek nem igazán jó, és maradjunk annyiban, hogy Ryan Reynolds sem a valaha volt legjobb akció slash krimisztár, akit mostanában a moziban látni.
Kifejezetten rossz nézni, hogy két igen öreg fickó még önmaguk romjain is hajlandóak leállni szkanderozni és izzadni egy kicsit, amikor igazából minden mindegy, és minden egyes néző azzal az elvárással ül be a moziba, hogy te jó ég, csak bele ne pusztuljanak valamelyik komolyabb jelenetbe. Végül is, túlélték, úgyhogy annyira még nem lehetnek rossz kondiban, de ez sajnos nem dobott a film értékén egy fikarcnyit sem.
Őszintén szólva nem győztek meg teljesen. Persze szép, és mondhatni hiteles is, de szerintem túl sokat akartak markolni a Disney-nél. Nem tudom, adok majd neki még egy esélyt DVD-n.
A Don Jon egy kiváló rendezői bemutatkozás Joseph Gordon-Levitt-től, elsőfilmes létére elég koherens és szórakoztató filmet rakott össze. Jól indult a film, de egyenesen haladt a végkifejlet felé, azonban a csúcspontont nekem kicsit elfáradt, egy kicsit nagyobb dobásra számítottam, de nem akarom itt elspoilerezni a dolgot. Nem rossz, nem rossz, sőt!
Kifejezetten tetszik, hogy Jason és Vinnie is az utcáról sétáltak be, és nem színészek, hanem jól működő karakterek, akiknek a szöveg csípőből megy. Mintha semmit nem kellett volna betanulniuk. Óriási arcok. Már vagy 10-szer megnéztem, és még mindig nem tudom megunni.
Oh, Bil Nighy-t végre főszerepben láttam! És milyen jól hozta a karakterét! Olyan könnyedén és lazán játszott. A filmet egyértelműen ő vitte a vállán, habár Rachel Weisz is ügyes volt. De ennyi: ügyes volt. Nekem kifejezetten tetszett a film kissé lelassított tempója. Nem untam, inkább erősen figyeltem a cselekményre.
Az Oblivion egy nagyon profin összerakott blockbuster, épp azt tudja, amit egy hollywoodi szuperprodukciónak tudnia kell, de egy kicsivel sem többet. Közepes scifi, és közepes film, innen már könnyű kiszámolni az átlagot.
Semmi különlegeset nem látok a Castle-ben, az ilyen krimikkel tele van a padlás. Azért ez nagyon más színvonal, mint a Trónok harca, a Kártyavár, a Homeland vagy a Walking Dead, és még sokáig sorolhatnám. Ezekhez képest egy teljesen átlagos, középszerű széria, láttam belőle pár epizódot, de nem okozott gondot abbahagyni.
Őszintén szólva nem igazán vagyok meggyőződve. Tényleg van abban valami, hogy a hollywoodi stúdiókon kívül kevés olyan 3D animációs film van, ami valóban megéri az árát. Idén eddig a Nyakas kakas volt ilyen, de az mondjuk adta rendesen. :)
A második rész nagyjából ugyan azt kínálja, mint az első. Logikus és intelligens történet tele meglepetéssel. Láttunk már hasonlót, láthattunk jobbat és rosszabbat is. A történet mindig valami hasonló. Tökös és mindenre elszánt ügynökök utazzák körbe a világot, és dolgokat hajtanak végre. A film nem okoz csalódást a műfaj kedvelőinek, de különösképpen jónak sem tekinthető.
Aranyos kis családi film, de semmit nem tud felmutatni, ami kiemelné az átlagból. Kicsit gagyi sajnos, de hát biztosan van létjogosultsága ezeknek a filmeknek is. De azt, hogy miként kerülhet mozikba, na azt nem értem.
A filmet igazán csak az önirónia, és a látvány menti meg, de ez a kettő a végére eléggé fel tudja tornászni a pontokat. A Zöld Lámpás nagyon komolytalan, de még csak habkönnyűnek sem nevezném, inkább kiforratlan mesének, de az, hogy végül nem veszi magát komolyan, legalább ad egy kis pluszt.
Ezt már gondolom sokan elmondták előtte, hogy az Austin Powers filmek pont olyanok, hogy vagy nagyon bejönnek, vagy nagyon nem. Számomra ez az idétlenkedés nem túl megnyerő, de közben azért azokat is meg tudom érteni, akik rajonganak Austin Powers bizarra figurájáért, Kicsi Énért vagy Dr. Genyáért. Viszont nekem még így is csak egy közepes és felejthető komédia maradt.
Nagyon jó film, igazi klasszikus lett mára. Sajnos ma már eláldozott az ilyen típusú paródia filmeknek, akkoriban ezeknek egész kultusza volt, rengeteg készült belőlük, és mindig Leslie Nielsen volt a főszereplő :D Ezt a filmet is akárhányszor meg tudnám nézni.
Jó kis film, főleg a klasszikus politikus-krimi kategóriájába esik bele, amivel egy idő óta nem nagyon próbálkozott a filmgyártás, inkább a thrilleresebb, összeesküvősebb (Mandzsúriai jelölt) vagy a mély morális tartalmú (A hatalom árnyékában) sztorikat kedvelték, úgyhogy üdítő volt látni egy ilyet is. Plusz Russell Crowe nagyon jól alakított, ügyesen ellensúlyozta Ben Affleck továbbra is elviselhetetlen alakítását.
67 Haláli meló (1978)