Na ez nem egy tipikus kórházi sorozat, azt hiszem ezt nyugodtan állíthatom. Eddig is nagyon szerettem Steven Soderbergh munkásságát, de ez a sorozat teljesen a fotelbe szögezett. Remek színészek, történet, korrajz, egy cseppnyi sötét humor, egész egyszerűen zseniális!
Sophie Marceu mindig is a kedvenceim közé tartozott, így nem tudok elfogulatlan lenni vele szemben, és engem ebben a filmen is megnyert magának, arról nem is beszélve, hogy majdnem ötven évesen hogy lehet így kinézni? Gyönyörű, mint mindig. A film pedig kellően szórakoztató, francia humort kínál.
Igazából én teljesen megkaptam a filmtől, amit vártam. Tudtam, hogy nagyon erős, magával ragadó atmoszférája lesz a filmnek, és így is lett, a történet pedig tartogat magában egy-két "meglepetést", amit egyszerűen nem szeretnék lelőni.
Igazából nagyon kíváncsi voltam erre a filmre több okból is. Főként Guy Pierce és Cathrine Zeta Jones miatt, de sajnos kissé csalódtam. Noha nagyon jól alakítanak mind a ketten, maga a film mégis kissé túl idealizálja az ő karakterüket, így az eredmény nem egy hangulatos, ütős alkotás, hanem egy szimpla romantikus melodráma.
Simán meg lehet nézni többször is, és ilyet nagyon rég mondtam már magyar filmről, ha egyáltalán mondtam valaha. Élveztük, izgalmas volt, fordulatos, a szereplők, a sztori a rendezés mind a helyén volt. Gratula a készítőknek.
Helyesek a gyerekek, életszerű az egész. Nagy szeretettel és odaadással fordul az egész musical felé annak kiötlője, Tim Minchin. Kedves film, bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Nagyon jól áll a filmnek a széles vászon. Remekül van felvéve, ennek ellenére maga a történet egy kissé sablonos szerintem. Nincs igazán jól megragadva ez a cselekmény, nekem egyszerűen hiányérzetem van az egészből.
Nagyon sajnálom, hogy így kell értékelnem, de engem ez a film egyáltalán nem nyűgözött le. Valami teljesen másra számítottam. Talán arra, hogy kellőképpen őrült és elszállt lesz, de nekem ez valahogy túlságosan is felejthető humor, amin többségében nem is igazán tudtam nevetni.
Nekem nagyon tetszett, ahogy összeállították a különböző szempontokat. Féltem egy kicsit, amikor világos lett a koncepció, hogy hogy akarják ezt megcsinálni anélkül, hogy halál unalmas legyen a sokadik alkalommal, de végül jól összerakták, nem lett vontatott, sem túlságosan önismétlő, hanem szépen kibomlik az összetett történet.
Nem semmi volt ez a film. Ez egy igaz történet amúgy? Ha valaki tényleg lenyomta ezt, akkor az nagyon merész. Nem hiszem, hogy egy egyszerű ember különösebb felkészülés nélkül meg tudná-e csinálni. Pláne, ha előtte éhezett mint hadifogoly mondjuk.
Nagyon bírtam ezt a filmet, amikor először láttam. Ma már persze egy kicsit suta meg buta, de akkoriban nagyon nagy szám volt, hogy mennyire valósághűre meg tudták csinálni az egészet. Meg szerintem egy csomó ötletesség van a filmben, még akkor is, ha a történet nem éppen első osztályú.
Chow Yun-Fat egy amerikai filmben, és megint csak egy középszerű alakításban. Ő volt az, aki megnyert a hong kong-i filmeknek...! Nos...jelenleg rajta kívül semmi más nem tartja a lelket ebben a moziban...
Mivel ‘80-as évek, így a korhangulat miatt szerethető, de ha univerzálisabb témájú filmnek gondolnám, akkor nem állja meg a helyét már, mert nagyon amerikai és nagyon a felszínt kapirgálja. Egyszer meg lehet nézni, de nem tud őszintén a fiatalok helyzetével foglalkozni, a különféle szocializációs háttérből adódó hátrányok összeütközését pedig nem adja vissza hitelesen.
Jócskán túl van értékelve ez a film. Egy hosszú videoklip James Francót dicsőítve, aki azon kívül, hogy nagyon megpróbálja magát beleélni a szerepre, nem csinál semmit. Ennél sokkal jobb a Shouldn’t be alive sorozat. Nem tudom, hogy hogyan lehetne többet kihozni a filmből, de én nagyon untam, és egyáltalán nem tudtam vele együtt érezni, vagy feszült lenni a szorongatott helyzetben.
Az elsőhöz képest számomra minősíthetetlen volt. A főszereplő faszi elég izmos volt meg minden, de Arnold Schwarzenegger karakteréből, kisugárzásából konkrétan semmi nem volt meg benne. Aztán meg érezni lehetett, hogy az eredeti Conan mögött volt egy egész világ, egy kidolgozott mitológia, itt pedig ebből baromira nem lehetett érezni semmit, csak egy összecsapott verekedős tucatfantasynak tűnik az egész.
Jet Li filmjeiben én még sosem csalódtam. Mindig izgalmasak és pörgősek, amit érdemes megnézni. A történet ugyan rém egyszerű, de a harci jelenetek látványa és jól koreografáltsága mindenért kárpótolja az embert.
87 A sebész (2014)