Éppenséggel nem vártam sokat a filmtől, és így egyik irányban sem okozott csalódást. Nem volt rossz, de igazából túlságosan emlékezetes sem, az ilyenre szoktam azt mondani, hogy okés. Kétségkívül vannak erős pillanatai, de a történetvezetéssel én sem voltam maradéktalanul elégedett.
Remek családi dráma, Maggie Smith, Kristin Scott Thomas, Kevin Kline... ezek a nevek azért sok mindent elmondanak. Elgondolkodtató, mély alkotás, ami nem feledkezik meg a humorról sem.
Nem is tudom, nem lett rossz film az Anna, de nagyon kis üres, szellős, Luc Besson pedig mintha elfelejtett volna akciójeleneteket rendezni. Nem is arról van szó, hogy nem mutatnak jól, csak nincs bennük izgalom, meglepetés, az egész kiszámítható egy-két váratlan húzást leszámítva, ami meg hát masszív parasztvakítás. A történet faék egyszerűségű. Nézhető, ezt tudom rá mondani, ami nálam a közepes kategóriának felel meg. Persze, ha nincsenek nagy elvárásaid, csak kikapcsolódnál, az időt jól el lehet ütni vele. Kinek a pap, kinek a papné ugye...
Okés, értem én itt az előttem szólót, sok újat nem tartogat a film a sokat próbált néző számára, és igen, klisék is akadnak, de a Bajnokok a másik oldalon bőven van annyira szórakoztató, hogy ez elvigye a filmet. Én azt mondom, legalább az előzetesnek adjatok esélyt, és ha az meghozza a kedveteket, a film sem fog csalódást okozni. Mi élveztük, és könnyű szívvel adok rá magas értékelést.
Frissítő, csupaszív, de egyáltalán nem sablonos romantikus vígjáték lett a Szerelem második látásra, mely nem véletlenül lett akkora nézői és kritikai siker Franciaországban. Szerencse, hogy hozzánk is eljutott, mert mi remekül szórakoztunk rajta, és a barátnőmet ismerve, lesz még ebből újrázás is valamikor a tévé előtt. :) De a viccet félretéve, férfi szemmel is tökéletesen értékelhető és szórakoztató darab lett, egy rossz szavam nem lehet rá.
Oké, értem én, hogy jó poén ötvözni A sebezhetetlent és a Széttörvét, de igazából két olyan narratíváról van szó, aminek egyébként, valljuk be őszintén, nem sok köze van egymáshoz. És a végeredmény is pont ilyen lett. Számomra ez egy igen erőltetett trilógia, aminek mindkét korábbi része magasan túlszárnyalta az Üveget. A lehető legnagyobb jóindulattal is csak közepesre tudom értékelni.
Bevallom őszintén, hogy a címszereplő személy neve nekem semmit nem mondott a film előtt, bár azt hiszem, ezzel sokan lehetnek így. Megrázó történet az övé. A tény, hogy az Istennek tett szüzességi fogadalmának védése közben halt meg, miközben egy katona meg akarta erőszakolni... hát ettől most is ráz a hideg. Rendkívüli történet az övé, és igen-igen elgondolkodtató. Ugyanakkor nem könnyű ajánlani ezt a filmet, pedig nagyon sokan tanulhatnának, tanulhatnánk Magdolnától.
Egy kissé csalódott vagyok, egyáltalán nem erre számítottam. A képi világa egész jól el van találva, de sajnos ez nagyon kevés. Szerintem eléggé tartalmatlan a sztori, szóval nálam nem igazán lépett túl az egyszer nézhető kategórián. Nagy kár.
Imádom, mint egy izgalmas időutazás egy ismeretlen világba. Bemutatja a kor szokásait, melyek ma már teljesen értelmetlennek és nevetségesnek tűnnek. Remek karakterek vannak benne, érdekes a története.
Az első nagyjátékfilm sokszor sorsdöntő, de nem tudom, hogy a Virágvölgy esetében egy milyen pályát vetít elő. Szóval van itt egy film, amiben a mesés elemek és a kőkemény realizmus ötvöződik, ami érdekes húzás, de az igazán átütő erőt én valahogy nem éreztem. Kétségkívül van a filmnek egy sajátos atmoszférája, amire lehet építkezni. Megelőlegezek 4 csillagot, mert az irány bejött, még ha a film nem is lett túlságosan emlékezetes.
Ahogy én látom, jó kémvígjátékot nem könnyű készíteni, legalábbis ha az elmúlt évek termését nézem, egyik sem győzőtt meg igazán, és ebbe a sorba tökéletesen beleillik A kém aki dobott engem is. Ennél egy kicsit erősebb, feszesebb és pattogósabb sztori kellett volna, ami sokkal jobban rámegy a kémfilmek tipikus jegyeire, és azokat okosan állítja pellengérre. Ehelyett kapunk egy teljesen átlagos amerikai vígjátékot, amin el lehet ugyan kacarászni, de maradandó élményt nem okoz.
Vicceske... Ez az első szó, ami eszembe jut a filmről, de mint az előttem szólónak, nekem is A hihetetlen család 2 ugrik be elsőnek, és ha a két filmet egymás mellé tesszük, akkor a HT3 azért körökkel lemarad, még úgy is, hogy alapvetően tényleg lehet rajta szórakozni és kacarászni. Senkit nem beszélnék le arról, hogy megnézze, de erős érveket sem tudok mondani, hogy miért is lenne kihagyhatatlan.
Két ekkora tehetséget epazarolni egy ilyen gyatrán megírt forgatókönyvű és megrendezett filmre szabályosan bűn. Magamat nem is, de McAvoyt és Vikandert sajnálom ezért a filmért. Felejtsük ezt el gyorsan, ha pedig még nem láttad, kerüld el messziről.
Volt szerencsém a regényhez, és ahhoz képest ez a film számomra hatalmas csalódás. Halál unalmas adaptáció lett, annyira nem volt koncepció mögötte, hogy az már fájdalmas. Okés, végig lehet ülni, de nem igazán tudom, kinek is ajánlhatnám...
Unalmas és érdektelen sztori két nagy színésszel, szép fényképezéssel.... Erre most mit lehet mondani? Legfeljebb is csak közepes, de akkor már tényleg csak a főszereplők iránti tiszteletből.
Valószínűleg nem ez volt a film célja, de az az érzésem, hogy azzal, hogy ennyire direktbe akar a sztereotípiákkal szemben menni, azzal számomra sokat veszít a hitelességéből. Sajnálom, de nekem ez most nagyon nem jött be.
Megmondom őszintén, hogy ez most nem jött be, pedig nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak. Gyakorlatilag unatkoztam, nem kapott el a hook, egy pillanatra sem borzongtam meg, pedig ez film az első trailerek alapján tényleg sokkal többet ígért. Nyugodtan hagyjátok ki...
Nekem már egy picit vegyesebbek az érzéseim. Ne értsetek félre, jópofa film ez minden korosztály számára, de sokkal több olyan humort is el tudtam volna képzelni bele, mint ami a nyitójelenetben volt. A karakterek egyébként szerethetőek, a sztori stimmel, és úgy nagyjából rendben van az egész, csak valami még hiányzott nekem, ami azért bosszantó, mert láttam benne a lehetőségét.
56 Segítség, gyerek lettem! (2019)