BoBamburg

Alapvetően szeretem a Marvel-filmeket (persze a nagy számok törvénye miatt van néhány, amiről ez nem mondható el), és tök jó volt a pandémia után újra beülni a moziba valami könnyed filmre, de még így is hatalmas csalódás volt a Fekete Özvegy. Monoton, semmi kreativitás nincs benne, és a karakterek is harmat gyengék.

Majdnem jó volt, de túl sok sebből vérzik sajnos. Pedig egészen felkeltette a figyelmem az elején, és hiába maradt végig izgalmas, túl sok olyan rész volt, ahol fogtam a fejemet, hogy na ne már. A végére meg már majdnem, hogy idegesített is.

Habár nekem a könyv jobban tetszett, és nem is olyan jó, mint az első rész, de még így is egy tök szórakoztató és kalandos film. Persze mai szemmel azért kevésbé nyert meg magának (és nem a CGI miatt), mint anno kiskoromban, így is szívesen nézem újra időnként.

Azzal nehéz megvádolni, hogy túl kiforrt és minőségi humora lenne, de ha van kéznél mellé pár sör, egész jó kikapcsolódást tud nyújtani a maga egyszerű és bugyuta módján. Én legalábbis meglepően élveztem.

Elég jó kis szörnyfilm, habár annyira nem nőtt a szívemhez, mint a Drakula, Frankenstein vagy a Fekete Laguna szörnye, de nagyon klassz darab. Lugosi amilyen keveset szerepel benne, annyira zseniális, simán ellopja az egész show-t.

Sajnos minden várakozásomat alulmúlta a film. Semmi újat nem mutat, a vége pofátlanul egyszerűen el van varrva, az pedig külön zavart, hogy soha senki nem kapcsol lámpát abba a rohadt elátkozott házban.

Iszonyat jól kezd a film, a végére viszont sajnos nem tudta teljesen fent tartani a figyelmet. Amiért kár, de így is egész korrekt horror, legalábbis az ilyen slenderman/boogeyman-féle tinihorror vonalon. Sőt, ez kicsit komorabb is.

Netflixen leltem rá eme egész estés animére. Mangát és egyéb előzményeket nem ismerek, így viszonyítási alapom nincs, mindenesetre én rohadt jól szórakoztam rajta. A film hemzseg a szörnyekben, van benne bőven vér és némi rejtély. Tényleg jó cucc, ha az ember csak ki akarja kapcsolni az agyát.

Magyar kísérleti horror. Történet elég minimális, de az erdőben bolyongó, FPS-nézetű Blair Witch-hangulat és alatta az állandó ambient zene nekem nagyon bejött. De tényleg csak úgy szabad nézni, hogy ez egy experimentális darab.

Szép, lassú tempójú, erős atmoszférájú vallási dráma/horror. Tipikus A24-film, lassan és hatásosan adagolja az információt és a feszültséget. És szerencsére tudja is tartani a minőséget, és a vége is nagyon el van találva.

Lassú, nyomasztó, ledfényes rémálom. A film azt boncolgatja, milyen lenne, ha az ember tudná, hogy az adott nap az utolsó az életében. Aki bírja az ilyen elvontabb, pszichedelikus horrorokat, azoknak érdemes tenni vele egy próbát.

Dél-koreai krimithrillerekkel nehéz mellényúlni, mert ha nem olyan kimagaslóan jó, mint egy Oldboy, még akkor is jó. Így van ezzel A gengszter, a zsaru és az Ördög. Nem kimagaslóan jó darab, de egy kellemes, közepesnél azért erősebb alkotás.

Tök jól hangzik a leírás alapján, meg pont olyan filmnek is tűnt, amiket szeretek, ennek ellenére (vagy pont emiatt, hogy elvárásokat támasztottam felé) nekem csalódás volt. Mármint nem rossz film, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

Norvég slasher. Fiatal srácok kirándulni mennek, csakhogy a helybeli falusi arcok úgy döntenek, hogy jó móka lesz levadászni a turistacsapatot. Szintén nem rossz, de túl sok mondanivalója azért nincs.

Amúgy sem vagyok nagy rajongója a háborús filmeknek, de ez egyenesen pocsék. De annyira, hogy bekerült azon kevés filmek táborába, amit nem tudok vagy nem vagyok hajlandó végignézni. Pedig tényleg nem sok ilyen film van.

Szép lassan kibontakozó dél-koreai misztikus horror. A történet szerint évekkel érettségi után összejönnek hétvégére az öregdiákok, illetve az osztályfőnök. Nem sok idő telik bele, míg felszínre nem törnek a régi gyötrelmek, elindítva egy gyilkossági sorozatot. Egész jó, a filmvégi csavar egész kellemes meglepetés.

A koronavírusnak köszönhetően jó másfél év kihagyás után végre eljutottam moziba, és nem is bántam meg. Mortal Kombatnek vannak hibái, de ennek ellenére egy nagyon pörgős, szórakoztató és üdítő nyári mozi.

Ennél a filmnél elég nehéz eldönteni, hogy borzalmas vagy egész fun, már-már trash film. Mert ha úgy kezeli az ember, még szórakoztató is, főleg az utolsó fél óra volt az, ahol azon kaptam magam, hogy egészen megmosolyogtat a nonszensz Asylum-stílusával.

Egy egész noname amcsi slasher (mondjuk nem véletlenül nem lett túl híres). Teljesen középszerű, de azért egyszer nézhető kategória, ha az ember szereti a low budget horrorokat. Csak nem szabad túlgondolni a látottakat.

Nem voltak nagy elvárásaim, de így is csalódnom kellett, egyértelműen a Kong-Godzilla-széria leggyengébb darabja. Túl volt tolva a látvány, párbeszédek, szereplők és a történet pedig pofátlanul le voltak butítva.