BoBamburg

Zsé-kategóriás, a szabadulószobák népszerűségét meglovagolni kívánó horror. Ahhoz képest, hogy tényleg egész low-budget gagyi film, a meglepően nézhető kategória. Mármint abba az esetben ha nagy elvárásokat nem állítunk.

Ha kiskoromban láttam volna, valószínűleg tökre tetszett volna, de így, mai fejjel, kevésbé ütötte meg a mércét. Még úgy sem, hogy szeretem az ilyen B-kategóriás, retro filmeket. Pedig, lett volna benne potenciál.

Túl mély nyomot nem hagyott bennem a film, de tagadhatatlanul egy szórakoztató és jópofa szuperhős vígjáték-krimi ötvözet. Nem egy kiemelkedő darab a műfajban, de megállja a helyét, ha az ember csak úgy nézne valami laza, könnyed filmet.

Henry James, A csavar fordul egyet című könyvének sokadik feldolgozása. Az IMDb 3.8 miatt féltem tőle, de csak belevágtam. És meglepődve tapasztaltam, hogy tetszik, amit látok. A film első fele meglepően jó, mind a színészek, mind a hangulat szempontjából. Aztán a film második felére elsz*ródnak a dolgok, átmegy az egész az olcsó, szellemes, ijesztgetős horrorba, amiért hatalmas kár. Ennek ellenére összességében nem rossz szerintem.

Nagyjából valami ilyenre számítottam. A film olyan, mintha egy Resident Evil játékból összevágták volna a cutscene-jeleneteket. Monoton, a történet nagyon minimális, de azért szórakoztató a maga módján, ha nincsenek nagy elvárások.

Tökre bírom az ilyen jellegű doku-drámákat, főleg azokat, amik ilyen nagy hatással vannak rám. Képesek végig fent tartani a hangulatot, engem pedig a képernyő elé szegezni. Tényleg csak ajánlani tudom. Szerethető, érdekes film.

Tipikusan az a film, ami egész jól indít, felvet egy jó kis drámát, aztán egyszer csak fordul 180 fokot, és átmegy valami egész másba. Ezzel nem is lenne baj, de sajnos a film második felére nem tudta fenntartani az érdeklődésem. Egynek elmegy kategória.

George A. Romero vírusos horrorja. Annyi csavar azért van benne, hogy itt nem zombik, hanem őrültek lesznek a vírus áldozatai. Nem rossz, de engem nem nyűgözött le teljesen, egyedüli pozitívuma a nyomasztó hangulata.

Netflixen találtam eme spanyol body-horrort. Kissé olyan volt, mint egy soft emberi százlábú, csak ez nem az a műfaj, ahol a soft megállja a helyét. Látszik, hogy próbálkoztak a készítők, de gyenge volt sajnos.

Sosem voltam nagy Tom és Jerry fan, habár a '92-es nagyfilmet szerettem anno, de nem tett rám nagy hatást sosem eme duó (főleg talán mert mindig Tom volt a szimpatikusabb). Nosztalgia miatt megnéztem ezt az új filmjüket. Kár volt, mert rém gyenge.

Az első két részt nagyon szeretem, vártam is a harmadik részt azóta, amióta bejelentették. Már az első előzetes alapján is lehetett látni, hogy kissé erőtlenre sikeredett. És valóban. Kissé gyenge, erőltetett folytatás, ami ugyan szórakoztató, de nem tud felérni az előző részekhez.

Netflixen szemeztem vele már egy ideje, mert tetszett a borítója, meg a leírás is jól hangzott. Hát, nem túl erős film, egynek elment, aki bírja az ilyen voodoos megszállós cuccokat, annak egy próbát talán érdemes tenni vele.

Tobe Hooper eddig számomra még nem látott filmje. Nem egy Texasi láncfűrészes, de egy kellemes vidámparki horror. Vannak bizonyos hibái, de szórakoztató darab, aki szereti a műfajt, az nem nagyon lőhet mellé vele.

A Boldog halálnapot és a Fűrész-filmek ötvözete az Archer sorozat grafikájával. Jól hangzik így leírva, de maga a film kimondottan borzalmas volt, így utólag már bánom a rá fordított időt, még egyszer soha többé.

Jó ideje kerülgetem már ezt a filmet, nem is értem, miért nem néztem már meg korábban, mert imádom az ilyen misztikus horrorokat, de most végre megnéztem. Igazából semmi extra, tipikus kétezres évekbeli misztikus horror, de nekem tökre tetszett.

Egész jó film, habár annyira nem ragadott magával, pedig nagyon szeretem a régi sci-fiket, de van benne valami, ami miatt mégis szerethető. De ha más nem is, a film legvége tényleg zseniális, már amiatt érdemes megnézni.

A massza és a Zöld szója filmekre hajazó sci-fi horror, némi humorral. Nem olyan jó, se nem annyira maradandó, mint az előbb említett két másik alkotás, de szódával elmegy, ha az ember szereti a 80-as évekbeli hasonló filmeket.

Nagyon király film, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, mindezt úgy, hogy közben egy teljesen mainstream, mindenki számára érthető és élvezhető produkció. Bárcsak több hasonló darab készülne Hollywoodban.

Eddig nekem sajnos kimaradt a Jákob lajtorjája (de ahogy a mondás tartja, jobb később, mint soha), pedig egészen erős és csodás film. A hangulat, a színészek, a sztori: minden a helyén volt, engem teljesen beszippantott az elejétől a végéig.

Fhú, hát ezt tényleg nehéz hova tenni. Én előbb olvastam William S. Burroughs azonos című könyvét, mint hogy a filmet láttam volna, és már ott éreztem, hogy ezt elég nehéz lehet filmre átdolgozni. A könyv tudniillik mindenféle random trippek sorozata jóformán. Valamennyire ez visszajött a filmből is, megspékelve Cronenberg látványvilágával. Jó film, de a könyv hozzám közelebb áll.